Története legfontosabb mérkőzését játszotta a Székelyudvarhelyi FC, amelyet szerda délután egy mérkőzés választott el attól, hogy feljusson a román labdarúgó másodosztályba, udvarhelyi csapatként másodjára 1973 után.
Az ellenfél Slatina volt, amellyel idegenben 0-0-át játszott Mihai Ianc együttese, így a sétatéri stadion telis-tele lévő tribünje előtt vívhatta ki a feljutást az udvarhelyi csapat a 17 óra 30 perctől kezdődő találkozón. Már negyedórával a kezdő sípszó előtt zengett az olé-olé, a Nélküled, és a székely himnusz a lelátóról, amelyen az udvarhelyiek táborát az OSK szurkolói, a Székely Légió, és az FK Csíkszereda szurkolói, a Lokálpatrióták is erősítettek a Székely Medvék mellett. És kint voltak többi sportcsapatunk: a Vasas, a Hargita, a VSK, és az FK játékosai is, többen a 40-50 fős slatinai szurkolók mellett kaptak helyet.
Az udvarhelyi csapatot Popa – Savin, Kilyén, Merdariu, Criștiu, Lázár, Guță, Simó, Petra, Antal és Pop összeállításban küldte pályára edzőjük, és veszélyesen is kezdtek, kitámadtak már az első percekben. Kiharcoltak egy szabadrúgást a tizenhatos sarkán, majd egy szögletet, és bár mindkettő veszélyesen pattogott a vendégek tizenhatosán belül, ezekből még nem született gól, de az látszott, mennyire zavarodottak a slatinai védők, mint akik
még nem fogták fel, hogy mi is történik körülöttük.
Ennek is köszönhető, hogy a negyedik percben, amikor Simó eresztett meg beadás-gyanús lövést, ami jó ívvel csapódott a kapu felé és mindenki között elszállt, egyenesen a hálóba, 1–0-ra vezetett az SZFC. Ezután már a vendégek is kezdték felvenni a ritmust, össze is hoztak egy szögletet, de a beívelés utáni fejes nem jelentett nagyobb veszélyt Popa kapujára.
A szurkolók – akiket közben Dézsy Károly, azaz Golyó buzdított – kedve és hangja is töretlen volt, szükség is volt rá, kezdett kezdeményezőbb lenni Slatina. A hazaiak kontrákra építkeztek, volt közöttük igazán reménykeltő is, de ekkor a kapu felé tartó Guță-t rántotta le a slatinai védő a tizenhatos vonalán. Néma maradt a játékvezető sípja. Nem így akkor, amikor Simót egy véleményes belépővel buktatták. Megint kezdett éledezni az udvarhelyi támadójáték, éppen Simó szabadrúgása után játszottak ki egy akciót egészen az ellenfél ötöséig, de Kilyén középre adott lapos passzára Guță előtt ért oda a vendégek védője, és majdnem a gólvonalról tisztázott.
A félidő utolsó negyedórájára leült a meccs, volt néhány helyzete a hazaiaknak, de egyik sem volt igazán veszélyes. Már a szünetre készültünk, amikor vezetett egy támadást Slatina, és eljuttatta az udvarhelyi kapuig a labdát, amely ott pattogott Popa közelében, amikor Tranca vállalt egy nagyot, és az udvarhelyiek hálójába ollózott, így 1–1 állt az eredményjelzőn a szünetben, ráadásul a gól után Simót egy sárgával is büntette a játékvezető.
A második félidő
nagyon szaggatott játékkal indult és rengeteg szabálytalansággal, folyamatosan a földön voltak a játékosok. Az 52. percben Simó lódult meg, és amikor majdnem lerázta védőjét, őt is lerántották. A bíró azonban másképp látta, mint ahogy Simó gondolta, és színészkedésért adott újabb sárgát Simónak, és így a másodikért járó pirosat is, emberhátrányba kerültek a hazaiak, akik nem sokkal ezután szinte kaptak egy gólt is. A slatinai leverősen lőtte a felső lécre, amelyről a labda a gólvonalra pattant. Ennek megfelelően érkeztek is a cserék reagálva az emberhátrányra, előbb Lázárt Botorok váltotta, majd Nisipeanu és Mitra érkezett Antal és Marucza helyére.
A hetvenedik perc környékén ijesztő jelenetek zajlottak a pályán, Pop Alex esett össze, mire az egészségügyi személyzet rögtön sprintelni kezdett hozzá partvonaltól. Az emberek – sokan, akik láttuk Eriksen esetét az EB-n – ijedten kaptuk a szájunkhoz kezünket. Szerencsére Alex, a csapat gólfelelőse pillanatokkal később magához tért, feltápászkodott és meglepetésünkre folytatta is a játékot. Alig telt el azonban egy-két perc, amikor a tikkasztó hőségben újra elájult a csatár, ekkor már a mentőautó is megérkezett a pályára, és berakták a játékost. Rajta kívül Guță-t is lehozta ekkor Ianc, Berkeczi és Baga érkezett.
A csapatok fáradtak voltak, kezdtek elszabadulni az indulatok, röpködtek a sárgák, egy adott pillanatban a két kispad is egymásnak esett, miközben a mentősöknek akadt további dolga is. Egy lány a tribünön lett rosszul, de megnyugtató volt, hogy saját lábán segítették el néhányan a mentőautóhoz. Történt néhány focira emlékeztető jelenet is a pályán, először Kilyén szabadrúgása zúgott fölé, majd a slatinaiak lövése mellé. Azt mindenképpen elmondhattuk, hogy ekkor még nem érződött a játék képén, hogy a hazaiak emberhátrányban voltak.
Nem így a hosszabbításban, amikor zúgott ugyan a lelátóról a „harcoljatok”, harcolni már nem volt erő, a több sebből vérző SZFC alig tudta néhány alkalommal felhozni ellenfele kapujáig a labdát. Viharvertek voltak ekkor már a vendégek is, de ők azért még kidolgoztak néhány helyzetet. Az udvarhelyieket ekkor már az ág is húzta, Nisipeanu picit elveszítette a fejét egy kontaktnál, és sárgát kapott, egy másik udvarhelyit a partvonal mellett ápoltak.
Enyhítve kicsit a feszültséget, Golyó közölte, hogy Pop Alex jobban érzi magát, és azt üzente, hogy „hai băi”. A kétszer tizenöt perces hosszabbításban Popa, az udvarhelyiek kapusa kétszer is bravúrral hárított és tartotta meccsben a csapatát, amely végül kibírta a 120 percet kapott gól nélkül.
Jöhettek a büntetők.
Igaz, a hosszabbítás végén erre készültek már a vendégek is, hisz edzőjük a 120. percben kapust cserélt, Velcu állt be.
Kilyén lőtte az első tizenegyest az udvarhelyiek részéről, de kihagyta, míg az ellenfél játékosa magabiztosan vágta be a balfelsőbe. Ugyanide lőtt Mitra is, de a Cincă is bevágta a büntetőt. Criștiu, majd Popovici is hibázott, míg Berkeczi és Sălcianu betalált, ahogy Botorok is. 3-3 volt, amikor Necșușescu állt oda az utolsó büntetőhöz, és hiába érezte az irányt Popa, nem tudott hárítani, így 3–4 lett a legvégén Slatina javára.
Rossz volt látni, hogy a feljutás kapujában – amit aztán nem sikerült átlépni – ünneplés helyett letargiába estek az udvarhelyi játékosok, Nisipeanu és Manole a pályára roskadva sírtak, miután még egyszer még közönségük elé álltak, hogy azok elénekeljék a székely himnuszt. Savin Cătălin a csapat székelyudvarhelyi kapitánya elmondta, ha lehet, később keressük meg, most nem szeretne és nem is tudna nyilatkozni.
Míg az udvarhelyi játékosok és szurkolók lehorgasztott fejjel vonultak le a pályáról és ki a stadionból, addig a slatinai játékosok önfeledten ünnepelték a feljutást, és vették át a győzelemért járó kupát és érmeket.
Mindent összevetve és a meccs kimenetelének ellenére, azt hiszem, most van igazán szükség rá, hogy kimondjuk: szép volt fiúk!