A fotók a szerző felvételei
Egy üveggömbben földszerű anyag, egy nagyobb akváriumban gyümölcs- és zöldésgmaradványok, fűszálak fogadják szerda délután a Harghita Business Centerbe érkezőket. Nem nehéz kitalálni, a komposztálásról lesz szó. Az előadó, Gábos Anna biológia tanárnő már izgatottan készülődik. Otthon, sőt az Orbán Balázs Általános Iskolában is komposztált már a diákjaival, derül ki később. Hogy abszolút felkészült legyen, elment ismerősök kertjébe, megvizsgálta, lefényképezte, sőt, ha nem volt megfelelő, meg is kritizálta a komposztládákat, konferálja fel Lukácsi Kata, a Tudatos Udvarhely mozgalom részéről.
Még mielőtt belevágna abba, hogy mi is az a komposztálás, hol és hogyan érdemes csinálni, mikre kell figyelni,
teszünk egy tudományos kitérőt, hogy megértsünk bizonyos folyamatokat.
Szerves és szervetlen
Kétféle anyagcsoportot ismerünk kémiából: a szervest és a szervetlent. Az utóbbi csoportba tartoznak az ásványok, sók, víz, fémek, fémek ötvözetei, nemfémes anyagok és a nemfémes anyagok vegyületei, sorolja. A szervesből a fehérjéket, zsírokat (olajok), cukrokat (szénhidrátok) emeli ki, ezek „az élettel kapcsolatosak”, ezekből tud kifejlődni az élőlény, a növény, az állat, az ember, épp amiatt mondhatjuk azt rájuk, hogy magasabbrendűek, jelenti ki Gábos Anna.
Anyagkörforgás
Hérakleitosz, ógörög filozófus időszámításunk előtt örök érvényű kijelentés tett, azt mondta, minden állandó változásban van, kétszer ugyanúgy nem tudsz belelépni a folyóba, a víz és a lépés is más lesz. Állandó átalakulásban van a világ, ezt nevezzük körforgásnak, magyarázza a tanárnő. Majd ismerteti a szén körforgását, nem véletlenül, hiszen kapcsolatban van a komposztálással: a növények fotoszintetizálás során alakítanak át szervetlen anyagot szervessé. A szerves anyagok végighaladnak a táplálékláncon, és a fogyasztók a légzéssel szén-dioxidot bocsátanak ki, ami visszajut a légkörbe, ezután újra a növények és a fotoszintézisük következik.
Ha a tápláléklánc valamelyik eleme elpusztul, és a talajba kerül, akkor elrothad, azaz egy anaerob (oxigén nélküli) folyamat megy végbe, és a lebontóknak (baktériumok, gombák, férgek) köszönhetően szintén visszajut a szén-dioxid a légkörbe, innen pedig már ismerős a folyamat. „Ha a szomszédban büdös a komposzt ládája, ott rothadás történik”, hívja fel a figyelmet az összefüggésre. Épp ezért nagyon kell vigyázni, hogy kapjanak oxigént a mikroorganizmusok, és ne legyen büdös a komposztunk.
A föld felszínén találkozhatunk egy hasonló jelenséggel, a korhadással. Ezt is a lebontók végzik, és szén-dioxid szabadul fel, a különbség az, hogy ez egy aerob (oxigén jelenlétében történik) folyamat, szagtalan, és az állati származékok nem, csak a növényiek tudnak korhadni.
Mi az a komposztálás?
– Hülyeségeket írnak sok helyen, azt írják, hogy a komposztot megeszi a növény. Nem! A növények szervetlen anyagot esznek. Szerves anyagot soha, azt gyártják – tisztázza. Inkább úgy képzeljük a komposztot, mint egy tápoldatot, felhasználhatjuk virágültetéskor, szétszórhatjuk az ágyasaink között. Ha van két paradicsomtövünk, és az egyikre komposztot teszünk, akkor az „virulni” fog, és ellenállóbb lesz a betegségekkel szemben, mint az a tő, amelyik nem kapott belőle.
Miért komposztáljunk?
Gábos Anna kényszerből kezdett el komposztálni, ismeri be, valamit csinálni kellett a lekaszált fűvel és egyéb növényi termékekkel, elvitetni sok pénzbe került, az évi két lombtalanítást nem lehetett kivárni, nem volt, ahol tárolni közben, az égetés szóba sem jött, így maradt a komposztálás. Most ahelyett, hogy fizetnének a növényi hulladék miatt, még értékes anyagot is nyernek belőle.
Azonkívül, hogy szebbek és szívósabbak lesznek a komposzttól a növényeink, a hulladékot is semlegesíthetjük. Az RDE hulladékkezelő vállalat vezetője, Jakab Levente elmondja: problémát okoz, hogy az elmúlt években még a falvakon is „elkényelmesedtek az emberek, és képesek a fűnyesedéket is beletenni az elszállítandó hulladékba”, így pedig évről-évre nő az egy főre jutó hulladékmennyiség. A csökkentésnek az egyik leghatékonyabb módja az lenne, ha a növényi hulladékok nem a vegyes szemétbe kerülnének, hiszen nagyon súlyosak. Ráadásul a szállításuk rengeteg dízelolaj égetésével történik. Később pedig hiába válogatnák ki a vállalatnál a vegyesből a komposztnak valót, nem lenne „egészséges”, mert mikroműanyag is kerülhetne bele, ezért muszáj már a forrásnál szétválasztani őket, magyarázza.
Kérdésre válaszolva Gábos Anna tisztázza, nem igaz az, hogy jó, ha van biogáz. Ha a vegyes hulladékba csak azok az anyagok kerülnének be, amik veszélyesek, nem lehet újrahasznosítani őket, akkor jó lenne, de most nagyon magas a vegyes hulladék szervesanyag tartalma, iszonyatos mennyiségű gáz termelődik, amit muszáj valahogy kezelni, nagyon nehéz értékesíteni és olyan minőségben felhasználni, hogy az tudjon energiát termelni.
Hogyan kezdjünk neki?
– Nem feltétlenül kell láda, hely kell. Kérdés, hogy van-e udvar, ha nincs, nagy a baj, ha van, akkor olyan helyet kell keresni a komposztnak, ahol nem kapirgál a tyúk, nem ott játszik a kutya, a gyerek sincs ott – kezdi a komposztkészítés folyamatának felvázolását. Félárnyékos helyet válasszunk, tanácsolja, a sok nap, eső nem tesz jót neki, jó ha föléhajlik egy körtefa, egy labdarózsa bokor például.
A komposzt tetejére is ültethetünk növényeket, vagy a szélére is jöhet torma, tök, cukkini és egyéb kúszónövények. Ha kreatívak vagyunk, bármiből lehet komposztláda: PFL-lapokból, vesszőből. Sőt, ha szeretnénk, többrészes komposztládát is építhetünk, így ha az egyik már megtelt, nem kell aggódni, hova kerüljön a lenyírt fű.
Ha megvan a hely, jöhet a komposztláda. Vagy nem. Van olyan változata is a komposztálásnak, amikor csak egy bizonyos helyre hajigáljuk a hulladékot, ezt nevezik silókomposztnak vagy piramiskomposztnak. Ha ez a változat nem szimpatikus, akkor marad a láda. Azt kell eldönteni, hogy akarunk vagy nem pénzt áldozni rá. A tanárnő szerint az a fontos, hogy „egyszerű és célratörő” legyen, ő nincs is oda a piacon kapható „műanyagkoporsókért”, arra biztat, hogy magunknak készítsük el, hisz csak néhány léc, raklap kell hozzá.
A készítés közben arra kell figyelni, hogy a komposzt alapja találkozzon a földdel, a keret legyen szellős, így majd a keletkező szén-dioxidos oldat távozni tud a réseken. Arra is figyelni kell, hogy csak annyira legyen magas, hogy tudjunk belehajolni, amikor megforgatjuk a tartalmát.
Mit tegyünk bele és mit ne?
Röviden: barna és zöld hulladékot, mutat rá az asztalon lévő üvegre, amin keresztül látszanak az egymástól jól elkülöníthető barna és zöld rétegek. Barna hulladéknak számítanak az ágak, a bokornyesdék, kéreg, száraz levél, szalma, fűrészpor, zöldnek a frissen kaszált fű, konyhai hulladék: alma, sárgarépa, csutka, kukorica maradvány, sorolja.
A barnából háromszor annyi kell legyen. Ha valaki egy háromáras kert szerves hulladékát és a konyhai maradékot komposztálja, akkor ez az arány ki fog jönni. Ettől függetlenül szerinte akkor is érdemes elkezdeni a komposztálást, ha csak füvünk van. Földet is lehet beleszórni, nem sokat, csak néhány lapáttal a rétegek közé, gilisztákat is tehetünk, a giliszta ugyanis a másik lebontó, az „élő eke”, amely lazábbá teszi a komposzt belsejét és oxigénezi a tartalmát.
A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA) és az RDE Harghita által szervezett Tudatos Udvarhely zöld mozgalom korábbi találkozóiról készült beszámolóinkat itt találod:
TAKARÍTÁS ZÖLDEN: NEM OLYAN PISZKOSUL NEHÉZ
TUDOD, MI TÖRTÉNIK A SZENNYVIZEDDEL? (VIDEÓVAL)
NEM FOG A RÁKBÓL KIGYÓGYÍTANI, DE SEGÍT A LELKEDNEK FELEJTENI
Nem szabad a komposztba rakni fenyőfát, festékanyagos papírt, beteg növényeket, követ, fémet, csontot, üveget, fémet, műanyagot. A narancs-, banánhéjat sem ajánlja, mert „agyon vannak tartósítva”.
Hogyan gondozzuk?
Ha napsütés van, szárazság, locsolni kell: egy öntözőnyi vizet nagyjából rá kell locsolni, viszont ha sokat esik, be kell fedni, különben jön a rothadás. Ha 2-3-4 napon keresztül letakartuk, utána vigyázzunk, amikor levesszük a tetejét, mert „szembecsaphat a szén-dioxid”, ez pedig ártalmas. Forgatni is kell legalább havonta, hogy egységes legyen az anyag, és az alsó rétegek is jussanak oxigénhez. De gyakrabban, akár naponta is összekeverhetjük a komposztládánk vagy komposztrakásunk tartalmát.
Ha valaki profi akar lenni, és pénze is van, akkor vásárolhat erjedést elősegítő szereket – Bioclean Compost, BioFit, Terrasan Composter –, ezek nem drágák, por állagúak, és csak szimplán bele kell szórni a komposztunkba, adja egymás után a tanácsokat Gábos Anna.
És ha kész van?
Minimum egy évet kell várni, hogy elkészüljön. A szerves anyagot nem lehet lebontani „ennyi idő alatt, hogy hókuszpókusz”, sok fázison keresztül bomlik, „mese”, hogy hat hónap alatt meg is van.
Ha készen van, úgy néz ki, mint a föld: laza szerkezetű, laza tapintású, földszagú. Ezt nevezzük humusznak, komposztnak, fekete aranynak.
Amikor kihúzzuk, tartalmazhat még szénaszálakat, rögöket, ágdarabokat, ezek később bomlanak le, épp ezért érdemes szitálni, rostálni vagy legalább villával átrázni, és a nagyobb darabokat visszadobni. Ha ez megvan, lehet is használni.
Ha nem egyedül vágnál bele,
komposztálhatsz közösségben is.
Városszinten is megoldható, Gábos Anna Budapestet hozza fel jó példának, ahol több komposztládákból álló komposztsziget is van városszerte. Órarend szerint működnek, és a komposztmester jegyzi, ki mennyit tett be a közösbe, eszerint kapja majd a „jussát”.
Lehet utcaszintű is a kezdeményezés, Székelyudvarhelyen például a Napkelet és a Cserehát lakónegyed Gábos Anna szerint pont ideális hely lenne erre. Egy résztvevő elmondja, már próbálták, de nem volt sikerük: egy idő után büdös lett, és a közelében lakók panaszkodtak rá, sokan pedig vegyes kukaként használták, mindenfélét beledobtak.
Cuccos, de nem praktikus
Kisebb közösségi összefogásra van itthon is példa, Gábos például már irányított komposztálást az Orbán Balázs iskolában: a bölcsőde mellett, hátul hozták össze az OB kertet:
– Fákkal beültettük a területet, hét év alatt óriásiak lettek. Sziklakert volt, ülőke, ahol egy osztály le tudott ülni, itt tudtunk biosz órát tartani. Sőt, nem is tartottunk, mert mi biosz órán dolgoztunk, szedtünk mindenfélét, kaszáltunk – emlékszik vissza a kertre, amit az iskola sportcsarnokán dolgozó munkások szétvertek. Jelenleg is van ládájuk, de az inkább „cuccos”, mintsem funkcionális. „De él még, aki megcsinálja újra a kertet”, ígéri.
Az iskolától valamivel arrébb, a másik oldalon is van egy komposztláda az egyik tömbház előtt, mutat róla képeket. Másnap megkeressük, és a tömbház lakóira vadászunk. Egy bácsi annyit tud elmondani a ládáról, hogy aktívan csak néhány lakó használja, egy néni unokája pedig arról számol be, a mamája haragszik miatta, mert büdös. Üzenetet hagyunk a ládában, hogy keressenek meg minket, néhány nappal később hív Dávid Erzsébet.
Komposztláda a Tábor negyedben
Ő kezdeményezte a tömbházas komposztálást, korábban, falun már hozzászokott, itt, a városban egy idő után sajnálni kezdte a répa- és krumplihéjat, és beszélt a tömbházfelelőssel. Az kezdetben vonakodott, hogy mindenki mindent bele fog dobálni, szagja lesz, aztán abban maradtak, megpróbálják, és ha nem működik, akkor felszámolják. Nem kellett, tavaly május vége, július eleje óta működik, azóta három alkalommal találtak benne nem odaillő dolgot, nejlonzacskót.
Négy-öt háztartással kezdték, aztán mások is jöttek olyan kérésekkel, hogy mondjuk átültették a virágot, a régi földet dobhatják-e a komposztba, vagy káposztát tettek el télire, és a leveleket belerakhatják-e. A kész komposztot tavasszal tervezik felhasználni a tömbház körüli virágokra, mert rossz minőségű a föld.