Az Anora 5 Oscar-díjat zsebelt be a 2025-ös gálán, képernyőfotó a filmből.
A kritikusok között tarolt, és a vasárnapi, kilencvenhetedik Oscar-gálán tönkrenyerte magát Sean Baker filmje, az Anora, amely az idei gála abszolút győztesének is nevezhető a bezsebelt öt szobrocskájával. Köztünk a legjobb filmért járó díjjal. Tényleg ez lenne az év legjobb filmje? Erre a kérdésre nem kapsz választ ebben az ajánlóban, egyrészt mert nem láttam 2024 összes filmjét, de főleg azért nem, mert ez inkább ízlés kérdése.
Amellett, hogy a legjobb filmnek is választották, Sean Baker lett a legjobb rendező, eredeti forgatókönyv író, vágó, szóval mindent vitt. Kicsit keserédes lehet nekünk, magyaroknak az utóbbi díj, hisz Jancsó Dávid, A brutalista vágója is jelölve volt. Az Anorában nincsenek annyira érdekes vágói megoldások, ám nagyon letisztult, egyszerű, nem hívja fel magára a figyelmet, a történet befogadhatóságát segíti. Akár a zene, ami azonban annyira nem hívja fel magára a figyelmet, hogy nekem valahogy egy zene sem maradt meg a film másnapjára. Nem így
a történet,
amelyben egy fiatal brooklyni szexmunkás esélyt kap arra, hogy megélje a saját Hamupipőke történetét, amikor megismerkedik egy oligarcha fiával, és hirtelen felindulásból hozzámegy feleségül. Ám amikor a hír eljut Oroszországba, a tündérmese veszélybe kerül, mert a szülők elindulnak New Yorkba, hogy semmissé tegyék a házasságot.
A történet során Baker – ahogy a filmtett.ro kritikája fogalmaz – „úgy zúzza porrá a romantikus ábrándjainkat, hogy közben az első pillanattól az utolsóig remekül szórakozunk, és a végén mégis a dolgok jóra fordulásában vetett hitünk visszanyerésével hagyhatjuk el a mozitermet”. Például azért, mert
a színészi játék
és a karakterek már önmagában elvinnék a hátukon az egészet. Nem akármiért lett Mikey Maddison a legjobb női főszereplő, amit a díj előzetes várományosa Demi Moore bánhatott. Itt ajánlom az erős idegzetűeknek és főleg gyomrúaknak A szer című filmet, amelyet behatárolni nehéz, de talán horror tanmesének nevezhetnénk, és ütősen ad át egy nagyon erős üzenetet arról, hogy mennyit ér a szépségünk, a népszerűségünk, mennyit áldozunk érte saját magunkból.
Az Anora főszereplőjének alakítása és karaktere elég árnyalt ahhoz, hogy ne minden pillanatban tudjunk vele azonosulni és mégis tudjuk megsiratni a film végén. Nézve őt nem azt érzem, hogy elbánik az élet a velejéig jó, amerikai álmot kergető, szegény táncoslánnyal, mert ő nem az aranyszívű prosti közhelye. Egy már-már hisztérikus karakter, aki nagyszerű eszköze annak, hogy láthassuk, a mintáink mennyire rossz választ kínálhatnak az élet bizonyos helyzeteire és hogy hiába a végtelennek tűnő erő – amelyet Anora tanúsít a film minden pillanatában, amikor felveszi a kesztyűt az őt átverő orosz fiúval, annak családjával, vagy éppen azok verőlegényeivel – legbelül annak is megfizeti az ember árát.
Az orosz Timothy Chalametnek kikiáltott Mark Aleksandrovich Eydelshteyn is nagyot alakít a filmben, talán a legkevésbé árnyalt karaktere miatt nem lesz maradandó. Nem tudunk a belső világáról, gondolatairól sokat, csupán hogy szereti felélni a gazdag szülei pénzét, szexre, drogra és italra költeni, illetve egész nap ülni a játékkonzol előtt.
Az Anora nem egy Oscar-kompatibilis film, ugyan egy kompakt, könnyen elmesélhető sztori,
nem akar monumentális lenni,
nem akarja megváltani a világot, a maga egyszerűségével – már amennyire lehet egyszerű egy orosz milliárdos fiával megházasodó szexmunkás élete – gondolkodtat el és döbbent rá arra, hogy nem minden fekete vagy fehér.
Megmutatja, hogy annak ellenére lehetsz egy egyszerű, a családjával törődő, a gyengébbet védelmező valaki, hogy közben egy orosz oligarcha elintézőembere vagy. Láthatjuk, hogyan lehetsz egy nagyon egyszerű és unalmas figura annak ellenére, hogy New York egyik legmenőbb villájában laksz, tízezreid vannak bulizásra, arra, hogy izgalmassá tedd az életed. És éppen a film főszereplőjén keresztül azt, hogy lehet óriási érzelmi intelligenciád és mélységeid annak ellenére, hogy az idő 90 százalékában egyszerű paraszt módjára viselkedsz.
Szóval az Anora az év legjobb filmje?
A kritikusok szerint igen, számomra talán nem az. Azt érzem, hogy túl egyszerű ez a film ahhoz, hogy az év filmje lehetne.
És közben azt is érzem, hogy végre itt egy egyszerű film, amelyik úgy kínál egy nagyszerű kikapcsolódási lehetőséget, késztet gondolkodásra, hogy nem akarja az arcodba mondani a nagy világmegfejtéseit, csak elmesél egy történetet.
