Pénz, paripa, fegyver megvan hozzá, de mit szólnak hozzá a „várlakók”?

Fotók: Pál Edit Éva

4,5 millió eurós támogatási szerződést írt alá április 8-án a polgármesteri hivatal a Székelytámadt vár teljes körű felújítására. Amennyiben a projekt megvalósul, az épület rendeltetése is megváltozik, integrált kulturális és turisztikai központként fog működni. A siker mámorában nem csak a nagyszabású tervekről, hanem az esetleges gondokról, akadályokról is szó esett kedden délben, a városháza által összehívott találkozón, amelyet a „tett helyszínén” tartottak.

A Székelytámadt vár felújítása egyike annak a 11 leadott pályázatnak, amelyből eddig hetet hagyott jóvá és kötött szerződést a gyulafehérvári központú, regionális forrásokat kezelő ügynökség (ADR Centru). A 21 millió lejes támogatás mellé két százalékos, 400 ezer lejre rúgó önrész dukál, amit a város kell, hogy előteremtsen. A munkálatokat leghamarabb 2020 tavaszán kezdhetik el, és 2022 decemberéig kötelesek befejezni. Az elképzelések szerint a várprojekt kiegészülne a Tompa László és a Vár utcák felújításával, amely egy másik támogatási szerződés tárgya.

Gálfi Árpád polgármester rövid felszólalásában „történelmi pillanatnak” nevezte, hogy „az álomból feladat” vált, és köszönte a Hajdú-bástyánál felsorakoztatott csapatnak a munkáját. Elmondása szerint a csapatmunkán kívül a tulajdonjogok tisztázása volt életbevágó, hiszen enélkül nem is adhatták volna le a pályázatot. Egyrészt el kellett különíteni azt a területet, amelyen az iskolaépület fekszik, másrészt pedig a várat a körülvevő ingatlanoktól is el kellett határolni. Hogy vannak még megoldatlan kérdések, az már az alpolgármester száján csúszott ki. Persze, ő sem azzal kezdte.

A városháza képviselőin kívül jelen volt és szót kapott még a Haáz Rezső múzeum és a Tomcsa Sándor Színház igazgatója, a tervező cég képviselője, és az Eötvös József szakiskola igazgatónője.

Ki mit tud hozzátenni?

Orbán Árpád mérföldkőnek nevezte a város történetében, hogy ekkora forrásokat sikerült lehívni, és végre megvalósulhat, hogy „régi pompájában” fogadja látogatóit a vár. Mint megtudtuk, a Hajdú-bástya volna a projekt egyik fő eleme, ahol 3+1 szintes látogatóközpontot akarnak kialakítani, egy kulturális-turisztikai teret, konferenciateremmel és kilátóval.

Ugyanazon az oldalon, a főbejárathoz közelebbi Fóris-bástyánál nyári színpadot szeretnének építeni, ezért a tervezésbe az udvarhelyi társulatot is bevonták. Nagy Pál igazgató méltányolta, hogy a színházat is bevonták a munkálatokba, és vázolta, hogy a nyári turistaszezonban szeretnék élettel megtölteni, például bábszínházzal és más, kültéri darabokkal.

Amíg a színházigazgató „kulturális térfoglalást” emlegetett, a múzeum vezetője, Miklós Zoltán „új időszámításról” beszélt, nagy potenciált lát a várban nem csak turisztikai, hanem történész szempontból is. A múzeum munkatársai és külsős régészek bevonásával szeretnének város- és hadtörténeti információkkal, leletekkel hozzájárulni a várban kiállítandó tartalomhoz.

Mi lesz még?

Az iskola igazgatónője, Trinfa Pálma a „szenvedő alany” képviselőjeként mutatkozott be, csupán reményét fejezte ki, hogy az iskolaépület is megújulhat majd, ha lesz rá anyagi keret. Egyelőre csak arra kapott ígéretet a városvezetéstől, hogy a vár felújítási munkálatai miatt „nem sérül az oktatás”.

Maga az iskolaépület tehát nem része a projektnek, viszont a falain kívül eső sétányok, amelyek a bástyákat kötik össze, igen. A jelenleg aszfalttal és betonnal borított járófelületet teljesen kicserélnék, egységessé tennék, és zöldövezetekkel egészítenék ki. A főbejárat az eredeti helyére költözne, ahol a sportpálya található, és az egész épületegyüttes díszvilágítást kapna. A vár másik oldalán található Bánffy- és Telegdy-bástyák rendeltetése nem változna, továbbra is kiállító térként használnák, viszont ezeket is restaurálják és a célnak megfelelően felszerelik.

A várfalat is teljes hosszában helyreállítják, helyenként meg kell erősíteni, és lebontatnák az „oda nem illő épületeket”, amelyek a várfalhoz tapadnak. Ezzel párhuzamosan arra vállalkoznak, hogy a Tó utcát modernizálják és egy vár körüli turistaösvénnyel a Hajdú-bástyához kapcsolják. A tervezőiroda részéről Lukács Lajos elmondta: az utca földalatti infrastruktúráját kicserélnék, és a várral „szimbiózisban levő” burkolattal szeretnék ellátni az utcát, annak teljes hosszában.

S a „várlakók” mit szólnak ehhez?

Ugyan nem része a támogatási szerződésnek, de „bónuszként” azt is szeretnék, ha a sétány a bástyától az Attila utcával párhuzamosan, a várfal mentén is folytatódna, egészen a Kornis Ferenc utcáig. Ehhez azonban némi „telekkönyvi gubancot” is el kell hárítani, jegyezte meg az alpolgármester.

Részletesebb választ kérve, arról biztosítottak az elöljárók, hogy nem szándékoznak sem pereskedni, sem kisajátítani területeket, vagy a lakók akarata ellenére lebontatni épületeket. A párbeszéd útján szeretnék megvalósítani a vár körüli ösvényt, és ennek érdekében számolnak a telekvásárlás lehetőségével is. Kérdésünkre, hogy a lakók esetleges ellenállása veszélyeztetné vagy sem az eurómilliók lehívását, nemleges válasz érkezett, csupán a bónusz, a várat körülölelő sétány maradhat el.

A Tó utcában egy éppen építkező fiatalembert, a Kornis Ferenc utcában pedig és egy idős párt találtunk otthon. Mindkét háznál tudtak a felújításról, a Tó utcai férfi a rádióból hallotta, az idős pár egy gyűlésre is emlékezett, amelyen közölték velük: 2-3 métert kérne a „tanács” a vár körül. Ők úgy emlékeznek, hogy a lakossági fórumon „mindenki tiltakozott” az ellen, hogy a város elvegye a területüket, ingyen pedig semmiképp nem adnák. A megkérdezettek rendelkezésre bocsátanák a maguk részét, de a Tó utcai friss tulajdonos is pénzbeli kompenzációt remél, és másokról sem hiszi, hogy ingyen adnának az „így is szűkös” udvarukból.