A hét elején Bukarestben jártam egy nemzetközi konferencián, ahol a független médiaorgánumok kihívásairól és lehetőségeiről volt szó. Tartottam egy bemutatkozó kiselőadást is az uh.ro színeiben, amelynek a Minority with a Minority, vagyis Kisebbség a kisebbségen belül címet adtam. Magyar, román, lengyel, ukrán, örmény és grúz kollégáknak vázoltam fel működésünket, céljainkat, nehézségeinket. Taps és öröm fogadta kitartásunkat, lelkesedésünket.

Az uh.ro Bukarestben. A szekció moderátora Dmytro Zinchuk, az Internews Ukraine projektmenedzsere volt.

De hát nemcsak újságírás az élet, hanem divat is,

és a délutáni panelbeszélgetés alatt megpillantottam az egyik szervező gyönyörű sálját. Nem tudtam levenni róla a szemem. Hatalmas, könnyű anyagból készült, ívelt színes formák díszítették pasztell színharmóniában, maga volt a sokat ígérő tavasz egy textildarabban. Az uh.ro fényes jövőjének érdekében a kávészünetben meg is dicsértem viselőjének a darabot, aki megköszönte a bókot, és elmondta a sál tervezőjének nevét. Azonnal rákerestem.

Az Instagramon gyorsan meg is találtam az alkotót. Egy romániai – román – grafikusról van szó, aki csodásan hangulatos, kellemesen finom képeket és világokat rajzol, amelyeket ruhák és tárgyak formájában is meg lehet vásárolni honlapjáról. Viselhető dekoratív művészet, magas, mégis megengedhető áron. Egy ilyen sál, amit a konferencián megpillantottom, bár alsó határon is száz euró körül mozog, kétségtelenül elragadó darab, egyből felhívja magára és tulajdonosára a figyelmet. A termék maga helyi és autentikus, egy vizuális,

mai újraértelmezése a hagyományos román kultúrának.

Engem megfogott. Elméletben már merek nagyobb összegeket ruhákba, kiegészítőkbe fektetni, mióta színtévesztőként színtanácsodáson voltam, és megtanultam, hogy milyen színek állnak jól és melyek előnytelenek. Gyorsan ki is választottam magamnak egy, a tiszta tél színpalettájához illő darabot az Instán. Végül is száz euró egy tökéletes befektetés, ha vizuálisan maradéktalanul képvisel a darab, helyi tervező munkája, minőségi, strapabíró, és még szép is. Majd lesz rá pénzem, miért ne? Aztán tovább görgettem.

Ott volt egy következő poszt. A grafikus tavaly december elsején megosztott egy saját készítésű Románia-térképet a nemzeti ünnep apropóján, amelyen saját felismerhető – és valóban elragadó – stílusában az ország kulturális kincseit, látványosságait helyezi el az országtérképen. Ne legyünk álszentek, nekünk nem ünnep a december 1. De ne tegyünk úgy sem, mintha román testvéreinknek – és az országnak – semmiféle oka nem lenne a büszkeségre, a kulturális örökségére. Van. Nem is erről van szó.

A térképen, amit ez a tehetséges kezű, ízléses formavilágú alkotó rajzolt,

egy aprócska kürtőskalács erejéig sem jelentek meg