A hét elején Bukarestben jártam egy nemzetközi konferencián, ahol a független médiaorgánumok kihÃvásairól és lehetÅ‘ségeirÅ‘l volt szó. Tartottam egy bemutatkozó kiselÅ‘adást is az uh.ro szÃneiben, amelynek a Minority with a Minority, vagyis Kisebbség a kisebbségen belül cÃmet adtam. Magyar, román, lengyel, ukrán, örmény és grúz kollégáknak vázoltam fel működésünket, céljainkat, nehézségeinket. Taps és öröm fogadta kitartásunkat, lelkesedésünket.
Az uh.ro Bukarestben. A szekció moderátora Dmytro Zinchuk, az Internews Ukraine projektmenedzsere volt.
De hát nemcsak újságÃrás az élet, hanem divat is,
és a délutáni panelbeszélgetés alatt megpillantottam az egyik szervezÅ‘ gyönyörű sálját. Nem tudtam levenni róla a szemem. Hatalmas, könnyű anyagból készült, Ãvelt szÃnes formák dÃszÃtették pasztell szÃnharmóniában, maga volt a sokat ÃgérÅ‘ tavasz egy textildarabban. Az uh.ro fényes jövÅ‘jének érdekében a kávészünetben meg is dicsértem viselÅ‘jének a darabot, aki megköszönte a bókot, és elmondta a sál tervezÅ‘jének nevét. Azonnal rákerestem.
Az Instagramon gyorsan meg is találtam az alkotót. Egy romániai – román – grafikusról van szó, aki csodásan hangulatos, kellemesen finom képeket és világokat rajzol, amelyeket ruhák és tárgyak formájában is meg lehet vásárolni honlapjáról. ViselhetÅ‘ dekoratÃv művészet, magas, mégis megengedhetÅ‘ áron. Egy ilyen sál, amit a konferencián megpillantottom, bár alsó határon is száz euró körül mozog, kétségtelenül elragadó darab, egybÅ‘l felhÃvja magára és tulajdonosára a figyelmet. A termék maga helyi és autentikus, egy vizuális,
mai újraértelmezése a hagyományos román kultúrának.
Engem megfogott. Elméletben már merek nagyobb összegeket ruhákba, kiegészÃtÅ‘kbe fektetni, mióta szÃntévesztÅ‘ként szÃntanácsodáson voltam, és megtanultam, hogy milyen szÃnek állnak jól és melyek elÅ‘nytelenek. Gyorsan ki is választottam magamnak egy, a tiszta tél szÃnpalettájához illÅ‘ darabot az Instán. Végül is száz euró egy tökéletes befektetés, ha vizuálisan maradéktalanul képvisel a darab, helyi tervezÅ‘ munkája, minÅ‘ségi, strapabÃró, és még szép is. Majd lesz rá pénzem, miért ne? Aztán tovább görgettem.
Ott volt egy következÅ‘ poszt. A grafikus tavaly december elsején megosztott egy saját készÃtésű Románia-térképet a nemzeti ünnep apropóján, amelyen saját felismerhetÅ‘ – és valóban elragadó – stÃlusában az ország kulturális kincseit, látványosságait helyezi el az országtérképen. Ne legyünk álszentek, nekünk nem ünnep a december 1. De ne tegyünk úgy sem, mintha román testvéreinknek – és az országnak – semmiféle oka nem lenne a büszkeségre, a kulturális örökségére. Van. Nem is errÅ‘l van szó.
A térképen, amit ez a tehetséges kezű, Ãzléses formavilágú alkotó rajzolt,