Róka Robi a mesehős, aki elment hetedhétországon is túl, majd meghódította a királylányt, vele a fele királyságot, és aztán tejben-vajban fürödtek Karácsonyfalván.
Fotók: DÁVID ANNA JÚLIA
Roca Róbert, akit sokan Rókának ismernek, közgazdaságtant tanult, udvarhelyi bankokban dolgozott évekig, aztán a barátja elhívta Svédországba építésvezetőnek, ott öt év alatt felfuttatott egy 22 fős vállalkozást. Miután megszülettek a gyerekek, a család unszolására úgy döntött, hazajön. De nem ül tétlenül, mert azt egy hétnél tovább nem bírja.
Mivel a homoródkarácsonyfalvi farm ügyvezetője akkor ment nyugdíjba, beállt a helyére. Épp a traktort szerelteti, amikor megérkezünk, s egy állatorvosi látogatás is képben van, úgyhogy kicsit szétnézünk az udvaron.
Megsimogatjuk a vendégségbe jött szekeres lovait, szóba állunk három libával, miközben Morzsa kutya és Bobi, a kuvasz ügyeli lépteink.
A karácsonyfalvi Harvest Hope Pro Homorod farmot a régi kollektívgazdaság helyén amerikai unitáriusok támogatásával hozták létre a kilencvenes években azzal a céllal, hogy fiatal gazdákat támogassanak vemhes üszőkkel, és egyfajta mintagazdaság, szellemi tőke legyen a környékbeliek számára.
Jelenleg 49 százalékban az azonos nevű alapítványé, 51 százalékban pedig a Petroczki-Roca családé, akik most próbálják jövedelmezővé tenni. Jelenleg két másik gazdával közösen ezer liter tejet küldenek kétnaponta Keresztúrra.
Robi másfél éve azt sem tudta, hogy létezik Karácsonyfalva, még a Google térképen sem találta. Azóta azonban itt tölti mindennapjait, próbál szövetkezni más gazdákkal, és tervezi a jövőt.
Legelőbb felmérte, milyen befektetésekre van szükség egyáltalán ahhoz, hogy az infrastruktúra megmaradjon és a megváltozott gazdálkodási feltételeknek megfeleljen. Akkor azt mondta, kétéves projekt lesz a farm rendbetétele.
– Eddig építettünk, és még építeni kell – mondja az istállóra, a gépparkot fedő színre és a gondozóknak szállást adó irodaépület fedelére mutatva.
Az előző ügyvezetővel, Orbán Csabával három hónapig együtt dolgozott, így megismerte a bejáratott folyamatokat, azután önjáró lett. Felvette a kapcsolatot más gazdákkal, a szakkönyveket meg az internetet bújta, hogy az állattartást kitanulja, a megfelelő traktort, takarmánykeverőt (csakis vertikális lehet), és pályázatot kiválassza, hivatalokba telefonált érdeklődni.
Az állatgondozásban, a napi folyamatokban sokat segítettek neki a munkatársai, egy bágyi házaspár. „A férfi nagyon ért a gazdálkodáshoz, az állatokhoz, a felesége rendezi a tejcsarnokot, nem is tudom nekik megköszönni” – sorolja, amikor arra kérdezünk, hogy mégis hogy tudott ehhez az idegennek látszó közeghez alkalmazkodni.
Most többet kell csináljunk, hogy később kevesebbet kelljen
– indokolja a befektetések szükségességét. Tavaly augusztustól teljesen kicserélték a tetőket, csatornáztak. Korábban is voltak befektetések, a gondozói lakrészt Sapard programmal tették az EU-s normáknak megfelelővé, de Robi szerint elsősorban túlélésre játszottak, és nem profitábilis vállalkozást akartak. „Teljesen le volt amortizálva minden, az idén a tehenekre esett volna az istállóban a hó”.
Jövőre az „elromlott”, kiöregedett tehenek kiszelektálása következik.
– Tíz helyett legyen öt, de az ugyanannyi tejet adjon – utal arra, hogy ha jó az állat és jól bánnak vele, akkor a minőség behozza a mennyiséget. Legtöbb százig akarnak terjeszkedni, mert az afölötti farmokra mások a szabályok.
Mindenképp a tejtermelés marad a főcsapás
A hústeheneket nehéz eladni, mert a hús ára nagyon ingadozik a tejéhez képest. Nem mindegy, hogy a tej ára literenként 5-10 banit változik, vagy a hús kilónkénti ára 7 lejt mondjuk. Ha lezárják a külföldi piacokat – itt a török a fő felvevő –, akkor rád rohad.
A hazai piac? Itt még nincsenek megérve az emberek a marhára – magyarázza, miért biztonságosabb a tejtermelő, mint a kevesebb befektetést igénylő húsmarha tartása.
Mi is éljünk meg, de hagyjunk mást is
Úgy kellene gondolkodnunk, hogy mi is éljünk meg, de hagyjunk mást is, a takarmánytermelőt is, a szerelőt is megélni. Sokan hajtják magukat, mindent ők akarnak maguknak megcsinálni, de nem térül meg a befektetett energia – véli Roca.
– Például tavaly volt vetve silónk, a medvék felét leették. Ha én termelem meg a silót, dolgozom vele, akkor 17-18 baniba kerül kilója, ha felhívom a barótiakat, 15 baniért idehozzák, és nem eszi meg a medve.
„Vannak ügyes gazdák Oklándon is, Karácsonyfalván is. Próbáltam néhány itteni emberrel beszélni, hogy béreljünk egy nagyobb földet, tegyük be közösen támogatásba. Szántsunk-vessünk közös géppel, nem kell mindenkinek olyan gépe legyen, amit csak egyszer használ egy évben. Vagy alkalmazzunk egy embert, és akkor ő rendezi a dolgokat, vegyünk fel határőröket, mert hatalmas problémák vannak azokkal, akik nem vetnek, de az aratásban szívesen közösködnek”.
A gond Roca szerint az, hogy a kollektív idők bizalmatlansága még megvan, csak néhányan hajlandóak egyáltalán szóba állni a közösködésről.
Belépünk az istállóba,
ahol 44, tejkontrollban lévő, pirostarka fejőstehén néz szembe velünk. Őket ezen a nyáron nem engedték ki, feltáplálták és a sérülések elkerülése érdekében szarvtalanították őket. A többi 40 marha a nyári legelőről jön be nemsokára.
A takarmányudvart is megnézzük. A szín alatt fóliázott és fóliázatlan lucernabálák várják, hogy a télen Keresztúri tejjé változzanak, 150 tonna frissen vett siló szaga csapja meg az orrunk, mellette 100 tonna sörtörköly állomásozik.
Vágópont, fejőrobot, hulladékégető
Az ügyvezető szeme felcsillan, amikor az új traktorhoz érünk: Itt az új büszkeségünk! – mosolyog. A 17 éves Quicke Favorit 512 típusú traktort 32 ezer euróért hozatták, mindent tud, rakodni, szállítani, szántani, vetni, még hűtőszekrény is van benne. Önerőből vették, nem tudták megvárni, amíg pályázhatnak rá, mert a többi traktor örökké el van romolva – magyarázza.
Épp egy nagyobb, 800 ezer eurós pályázat eredményére várnak. Ebben vágópont létrehozása, az istálló átalakítása, bővítése, napelemes panelek szerelése és teljeskörű gépesítés szerepel, traktor, utánfutó, minden, ami kell egy farmra. Na meg egy fejőrobot, ami teljesen kiiktatná az emberi munkaerőt a fejésnél. A fejőrobot úgy működik, hogy a teheneket chip alapján azonosítja, majd beengedi, hogy felfalják a csalinak kitett csemegét.
„Nem szeretném a kiszelektált teheneket olcsón, 5-6 lejért kilóját eldobni, és 50 kilométeres körzetben tudnék más gazdákon is segíteni. Vágjuk le, beszéljünk éttermekkel, állítsunk fel egy folyamatot, hogy legyen választási lehetőség, ne kényszerüljenek az egyetlen felvásárlónak eladni a teheneket” – indokolja a vágópont szükségességét.
Ha nem jön össze a pályázat, a B terv az, hogy használt gépeket vásárolnak.
Egy tél, s egy nyár
Nemcsak a gépparkot, az alkalmazottak számát is bővítik. Hamarosan újabb munkatárssal bővül a pillanatnyilag háromfős személyzet.
Négy ember kell, kettő az állatgondozást, csarnokot intézi, kettő pedig a gépeket. Most ha valaki elmegy szabadságra, ő maga ugrik be helyette. Ottlétünkkor is épp így van, ilyenkor Roca kint alszik a farmon, s reggel fél hattól este fél kilencig dolgozik.
Reggel tíz óráig az állatokat látják el a gondozókkal, utána papírmunka, traktorszerelés, a gépek zsírozása, a pályázatok követése, intézése, tejcsarnok dokumentációja következik, s háromtól estig megint tehéngondozás.
“Nem akartam kívülállót bevonni, mert a teheneket egy nap alatt el lehet rontani. Most nyugodtak, de ha hozzáütnek, akkor agresszívek lesznek. Ezeket én is mind meg kellett tanuljam. Egy tél s egy nyár – ennyi időm volt rá”.
Annyit panaszkodnak a gazdák, szerinted ebből meg lehet élni?
Száz tehénből nagyon jól meg lehet, ha okosan csinálod, de 15 tehénből egy átlagos család elég jól élhet. Nézd meg, ahol traktor van az udvaron, ott a ház mindenütt nagy, fel van újítva, kocsi is van, még nyaralást is meg tudnak engedni maguknak.
Neked mi okoz nehézséget?
A ganéhányás nem a szívem csücske, kegyetlenül nehéz, arra gép kell, a többi részét szeretem. A farmer a legkomplexebb szakma: cégvezető, könyvelő, tehenész, állatorvos, minden vagy.
Van egy csomó munka és kiadás, amiknek nem látszik a bevételen az eredménye: vízügyi, tűzvédelmi, állategészségügyi, környezetvédelmi stb. engedélyek beszerzése. Múltkor szinte megbüntettek 35-70 ezer lejre a nyakkendős vízügyesek, aztán elengedték, mert látták, hogy a dokumentáció el van indítva, az eszközök be vannak szerezve, már csak a munkát kell elvégezni, amire még nem találtam vállalkozót.
Le a kalappal – mondták – nem büntetnek meg, mert értékelik, hogy fiatalon ezzel foglalkozom.
A legnagyobb tanulság mégis az volt, hogy a borjakat hagytuk tavaly a legelőn sokáig szopni, s a tehenek tönkrementek, nem kellett volna hagyni.
Aztán vannak ilyenek, hogy a halva született borjú elszállítása ezer lej. Nem elég, hogy az elpusztult állat veszteség, még fizess is. Ezekben kellene, hogy támogasson az állam, a politikum. Na meg abban, hogy a traktorokat lehessen műszaki vizsgáztatni, s a telkek rendezésében, mert vennénk földeket, de addig hogyan, amíg nincs meg a telkesítés?
Mindezekkel együtt szeretem ezt a munkát. Nekem kikapcsolódás a városból kijönni. A sikerélmény folyamatos, ha a takarmány bekerül, és fel vagy készülve a télre, akkor kicsit kifújhatod magad. Változatos munka, és van egyfajta szabadságod. Nincsenek szigorúan elválasztva a hétköznapok és az ünnepek. Megtarthatod a szerdát vasárnap, ha szerdán épp nincs kedved úgy dolgozni.
Svédországban mit tanultál?
A nyelvet, és a mentalitás is megerősödött bennem, hogy tervezni kell. Ott könnyű még idegenként is eligazodni, mert mindenre szabvány van. Ha kell festeni egy adott felületet, megvan az anyagigény, a munkaidő stb. Kényelmes a rendszer, túl kényelmes is, beleállsz és csinálod. A túl sok szabály néha már gúzsba köt.
A gazdálkodásban is legalább egy évre előre kell tervezni, májustól májusig, nem lehet csak egy-egy hónapot nézni. Megnézed a költségvetést, mennyi bevételed jöhet, mennyi kiadás várható, milyen befektetésekre van szükség és lehetőség.
Szerinted a hagyományos gazdálkodásból át lehet valamit menteni a mába?
Az idősebb gazdák megőrzik még egy ideig. A régi gazdálkodásnál a villával rakott takarmányon rajta maradt a levél, nem tört össze, mint a bálázásnál, s így jobb volt a tápértéke. Mindennek van előnye és hátránya.
A mostani gazdák megpróbálnak minél többet kisajtolni az állatból. Külföldön 6 év után egy tehén már idősnek számít, annyira ki van használva, nálunk még kijárnak a legelőre, sétálnak, legelnek.
A gépiesítés elveszi a falusi élet nosztalgiáját. Mi még hazajártunk a nagyszüleinkhez, és láttunk állatokat, állatgondozást, de a mi gyerekeinknek ez már nincs meg. A mi szüleink beköltöztek a városba. Ezért szeretnénk a szomszédban egy grillező helyet kialakítani a családoknak, hogy jöjjenek falura, s lássanak a gyerekek állatokat.
