Csapatunk a Tomcsa Sándor Színház színészeinek egy napját követhette végig a kulisszákból: reggeltől estig tanúi lehettünk, hogyan is zajlik a színészek és a háttérszemélyzet egy napja akkor, amikor délelőtt próba van, majd este előadás.
A színészek egy kerek hétig buszsofőrök voltak másodállásban, és még a színház igazgatója is beszállt a sofőrködésbe: a város különböző pontjairól szállították iskolába a gyerekeket a Lábbusz program keretében.
Reggel nyolckor a végállomáson gyűl össze mindenki, hogy kipihenjék a buszsofőrködés fáradalmait egy dupla kávé mellett. Nem sokat időzhetnek itt, hisz mindjárt kezdődik a próba az esti előadásra.
Egy adagot azért még elvitelre is kérnek a társulat fiatal színészei, Sepsi Melinda és Jakab Tamás. Ez a titka annak, hogy ilyen vidáman érkeznek a reggeli próbára. Kezeket fel, kávé és világbéke!
Ahogy belépünk a színházterembe, már javában folyik a háttérmunka. Bár nincsenek a színpad reflektorfényében, Tóásó István és Tordai István fénytechnikusok munkáját nem lehet nem észrevenni: ha valaki belép a színházterembe, és nincsen sötétség, akkor ők egész biztosan bent vannak a színházban. Nélkülük sötétség uralkodna a színpadon.
Tudjátok, mi a színészek egyik legjobb barátja? A színes szövegkiemelő.
Fincziski Andrea is szereti színessel kiemelni a saját szövegrészeit, épp azokba les bele a szövegösszemondó próba alatt – ami már reggel korán elkezdődött, hiába, hogy az előadás csak este hét órától lesz – . A színésznő, vagy ahogyan sokan ismerik, Finczi, már a társulat megalakulása óta tagja a színháznak: 1998-ban A nem élhetek muzsikaszó nélkül című nyitóelőadásban is játszott.
„Miután megbecstelenítette egy gazdag bankár lányát, és rálőtt az udvarlójára, egy remek fiatalemberre…” – mondja fel szövegét Jakab Tamás olyan szigorúan és nagy beleéléssel, hogy reflexből szorosabbra fogjuk a fényképezőgépet.
„Hályog hullt le a szívemről” – öö, vagy a szememről. Hogy is van a szöveg? Vannak helyzetek, amikor a színészek néha elvétik a szöveget. Ez nem akkora gond, ha a próbán esik meg, mint ahogy Barabás Árpáddal is történt, amikor felcserélt két szót.
Wagner Áron, a társulat új tagja nem csak péksütiből, hanem a nézőktől kapott energiából is töltekezik, amiből elmondása szerint itt nincs hiány. Mivel nemrég lett hivatásos színész, örül, hogy a járvány ellenére is sokan járnak színházba a városban.
Egy találós kérdés: kicsi, puha, és ha a földre talál esni, mindenki nevetésben tör ki, mi az?
A társulat egyik színésznőjének melltartója. Finczi éppen nevetését próbálja visszatartani, miután kiderült, hogy a próbán végig egy melltartón tapostak, ami fennakadt és leesett a színpadon László Kata színésznő jelmezéről.
„A próba véget ért, este hét órakor kezdődik az előadás” – hallatszik egy hang a színpad mögülről, ami Máthé Miklós Mónikától, a színház ügyelőjétől jön. Ő felel azért, hogy a kellékek a helyükön legyenek, és ha kell, akkor súg is. Általában kettő-másfél órával szeret bent lenni előadás előtt, de ha kell, próbák előtt is bejön, hogy minden rendben legyen.
Már be is sötétedett, amikor a színészek sorra érkeznek be a színház épületébe. Sietniük kell, mert időbe telik elkészülni: Szűcs-Olcsváry Gellértnek legalább egy háromnegyed óra a készülődés, amibe a szakállfestés is bele kell férjen, de az előadáshoz szükséges kellékek is mind a helyükön kell legyenek.
Hogy lehet elnémítani egy színészt? Elfelejted kicserélni a lemerült elemet a mikroportban. Ám szerencsére Boca Hunor-Lehel, a színház hangtechnikusa ezt sosem felejti el megtenni, munkája nélkül csend uralkodna a színpadon, és legfeljebb egy pantomim előadást látnának a nézők.
Két női kéz olykor bármire képes: egy festés itt, egy ecsetvonás ott, és Esti Norbert színészt – vagy ahogyan többen ismerik, Pottert – pillanatok alatt főgonosszá változtatták a női kezek, és Potter még csak nem is sírhatott:
„Miután megbökődnek szemceruzával, próbálod nem lesírni a sminked”, mondta el nekünk.
Hogy lehet, hogy férfiillat van a női öltözőben? – állunk meg egy percre. Hát persze! Csakis az Avon katalógus parfümmintáiból áradhat.
Előadás előtt még belefér a decemberi akciók lecsekkolása is, de a csipkelődés sem maradhat el:
„Kata, megvan a melltartód?” – heccelik a színésznőt a kollégái. „Megvan. Úristen – mondja nevetve László Kata, majd elkezdi mesélni a délelőtti próbát: „Itt volt a civil melltartóm a széken, s felakadt a kabátomra, én pedig beszaladtam a második felvonásra. Egyszer csak érzem, hogy taposok valamin. Lenézek, hát mondom, mi a franc, ki hagyta itt? Jaj, hát ez a civil melltartóm! – kaptam észhez. Hát persze, hogy alig tudtuk végig mondani a szöveget, mindenki halt meg a röhögéstől” – meséli Kata.
Barabás Árpád segít Nagy Xénia Abigél ruhájának összefűzésében. „Meg van húzva, mint Sissinek”, jelenti ki. „Még sosem fényképezték ezt le”, válaszolja erre Xénia.
Most leleplezzük a titokzatos női kéz tulajdonosát, amely Pottert pillanatok alatt főgonosszá változtatta: általában Karácsony Kinga segít abban, hogy mielőbb elkészüljön az előadásra a színészek sminkje.
Előadás előtt tizenöt perccel már gyülekezik a közönség. Mindenki az oltási igazolványát keresgéli a telefonjában.
„Még nem voltunk így, de kiderül milyen lesz. Egy kicsit furcsa, hogy nem ülhetünk egymás mellett, de vártuk, hogy jöhessünk” – mondják el nekünk.
A társulat régi motorosai, Dunkler Róbert és Tóásó István a színház falain kívül is jóbarátok. A ma esti előadásra is jókedvűen jöttek el.
Az előtérben elcsíptük a ma esti Haramiák című előadás dramaturgját, Dunkler Rékát, akit Florin Vidamski rendező az egyik legjobb magyar dramaturgként jellemzett.
A nézőtér sötét, reflektorfényben négy sírhely. Karl Moor, azaz Barabás Árpád a családi sírnál szembesül azzal, hogy őt és apját, Maximilian Moor-t már eltemették. Testvére, Franz Moor és szerelme, Amelia von Ederlich sírhelye viszont még üres. Ma este bármi megtörténhet…
Míg zajlik az előadás, a színészek egy része az öltözőben várja, hogy színpadra lépjen. Addig is bemelegítik arcizmaikat: mosolyognak, mindenféléről csacsognak. „Ugyanúgy tudok izgulni, mint huszonegy évvel ezelőtt, amikor itt kezdtem a pályafutásom. Azt hittem, hogy ez azért elmúlik egy idő után.” – meséli László Kata színésznő. „Nagyon kevés olyan színész van szerintem, aki nem izgul, bármilyen tapasztalt színészről legyen szó.”
Amíg a nézők a színházi büfében kávézgatnak a szünet alatt, a színpad mögött nem áll le a munka: gyorsan át kell szerelni a díszlet egyes elemeit.
Az előadás véget ér, a színészek felállnak a tapsrendhez és meghajolnak. A közönségnek szemmel láthatóan tetszett az előadás, többször is visszatapsolják a színészeket.
A fociról nem lehet megfeledkezni: előadás után Esti Norbert és Jakab Tamás épp az aznapi meccs eredményeit nézik közösen.
Miután minden színész átöltözik, lemossák sminkjüket, a jelmezek pedig visszakerülnek a szekrénybe, még egy kicsit összegyűlnek a színház épülete előtt. Megnézik egyikük telefonján a színész kollégájuk újszülött ikergyermekeiről készült fotót, beszélgetnek, cigarettáznak, majd elindulnak haza, hogy kipihenjék a fáradalmakat.