fotó: Gál Barna
A sebes léptű Lenke néni nyit kaput nekem Etéden. Első pillanatban arra gondoltam, ő az a százesztendős, akihez beszélgetni jöttem. Aztán a nyolcvanas éveiben járó asszony gyorsan választ ad nekem: beinvitál a nyári konyhában tartózkodó édesanyjához. Ő Király Irma néni, a község legidősebb embere (aki azóta már 102 éves). Bevallom, nem volt szokványos a helyzet, amikor a magam harmincöt évét szembe állíthattam a két asszony száznyolcvankettőjével.
A cikk eredetileg megjelent Etédi Mozaik községi lapban, 2021-ben.
Szokatlanul meleg telünk van, a tyúkok is vígan szedegetnek a hátsó udvarban. A nyári konyha ajtaja nyitva van, Irma néni a kályha mellett üldögél, néha belekavargat a piros lábasba. Történetünk 1919. november 28-án kezdődött, ekkor született meg Kiss Irma a Kacsó utcában.
– Zavaros idők voltak, nem emlékszem vissza a fiatal évekre, pedig csak ez volt valamire való, utána csak a szomorúság következett. Én mindvégig románul tanultam, nem ismerem a magyar történelmet, csak a tévéből és újságból szedegettem föl valamit ebből – kezdi az idős beszélgetőtársam. Nem tanulta, megélte az erdélyi magyarság utóbbi száz évének történetét, a változásokat saját bőrén érezte.
