Székelyudvarhelyen elindult a helyhatósági választási kampány. Tudjuk, ki akar polgármester, illetve városi tanácsos lenni.
Kampányidőszakban a jelöltek és a jelölőszervezetek megpróbálják a választópolgárok akaratát számukra kedvezően befolyásolni. Abban, gondolom, nagyjából egyetérthetünk, hogy a választások minősége meghatározza a demokrácia minőségét.
Az alábbiakban rövid elemzéssel próbálkozom, amelyben áttekintem az udvarhelyi politikai szereplők közelmúltban és a jelenben kifejtett tevékenységét az ezekhez fűződő kritikai megjegyzésekkel, valamint pár következtetéssel a végén.
A városi RMDSZ
már túl van egy előválasztáson, az eredmények ismertek. A résztvevő jelöltek részéről rengeteg pozitív gondolat elhangzott a Star Rádió hullámain, valamint a közösségi médiában. Utoljára a 2020-as választások előtti kampányban tapasztalhattunk hasonlót. Kulcsszavak voltak a stratégia és a vízió. Bizakodásra ad okot az is, hogy hosszas keresgélés után végre több közismert személy megtalálta politikai identitását, és minden jel szerint lehetőséget kap az RMDSZ színeiben.
Noha sor került három alkalommal vitára a polgármester-jelöltek között, nem derült ki egyértelműen, miben különbözik a három jelölt véleménye a várost érintő kérdésekkel kapcsolatban, úgyhogy ezek a „viták” belesimultak az általános derűs hangulatba, ami az előválasztási kampányt jellemezte. Tulajdonképpen még az aktuális polgármester személyét sem támadták, csak nagyon visszafogottan. Teljes ellentéte volt a 2022-ben zajlott, városi RMDSZ -elnökségért folytatott elkeseredett, elvtelen, vérre menő harcnak.
Az önkormányzati testület utóbbi két évének tevékenységét szemlélve úgy tűnik, hogy
az ellenzéki szerepet az RMDSZ „kiszervezte” a POL-frakciónak,
akikkel együtt a polgármester bizalmat kapott a város vezetésére, és amelynek jelenleg az egyetlen politikai életcélja a polgármester megítélésének a rontása a választók szemében.
Ezt a kijelentést azért árnyalni kell:
- Ahogy erről már írtam az előző cikkemben, a Szabad Emberek Pártja (közismert nevén a POL) szükségmegoldás volt, hiszen ez a politikai alakulat Udvarhelyhez nem kötődő, homályos ideológiájú szerveződés, amely az idő során az országban semmilyen jelentős politikai teljesítményt nem mutatott.
- Az eredeti POL-frakcióból többen lemondtak már a 2020-as választások után különböző indokokkal: biztosítva látták a gazdasági érdekeiket, személyes okokra hivatkozva, vagy azért, mert a megmaradt frakció és a polgármester közötti kilátástalan konfliktus, az agresszív hangvétel és a totális irányvesztés miatt már nem lehetett közösséget vállalni az udvarhelyi közélettel.
- Számomra a legérdekesebb az, hogy akik a mandátum során a legtöbb és leghangosabb kifogást emelték a polgármester ellen, az idei választásokon nem vállalnak nyilvános politikai szerepet.
Ilyen körülmények között a POL megfosztotta az RMDSZ-tanácsosokat az ellenzéki szerepüktől, annyi maradt, hogy ez a frakció olykor „értetlenül állt”, vagy utólag „megdöbbenéssel értesült” bizonyos eseményekről, amelyeknek elméletileg aktív résztvevője kellett volna legyen. És közben elrepült négy év.
Új fejlemény az idei választásokon a
Székelyudvarhelyért Párt mint helyi érdekeltségű politikai szervezet.
Célja, mint minden politikai pártnak, a hatalom megszerzése választások útján a demokrácia szabályai szerint.
A helyi párt mint jelenség nem egyedülálló Romániában, megjelenésükre több magyarázat létezik. Az én értelmezésem szerint ilyen szerveződés akkor jön létre, amikor a meglévő politikai struktúrák nem válaszolnak, vagy hiányosan válaszolnak a közösség igényeire.
A nagy hagyományú román történelmi pártok politikai projektjei elfáradtak, népszerűtlené váltak, és ez szükségessé tett korábban példátlan, sőt elképzelhetetlen koalíciós megállapodásokat a helyhatósági választásokra a szélsőséges nacionalista fenyegetés ellen.
Az RMDSZ esetében ugyanez a helyzet. Adva van egy gyakorlatilag monopol helyzetben levő, magát érdekvédelmi szervezetként meghatározó párt, aki kizárólagosságot követel a romániai magyar érdekképviselet felett az 5%-os parlamenti küszöb folyamatos szorításában.
Az RMDSZ politikájával elégedetleneknek a közelmúltban három lehetőségük volt:
- csatlakoztak más politikai pártokhoz,
- a civil szférából fogalmaztak meg kritikát (elsősorban a sajtó képviselői és az értelmiség egy része tartozik ide),
- vagy távol maradtak a közélettől.
