Zajlik a Budvár szociális központban a Nyári iskola névre keresztelt tevékenység júliusban és augusztusban. A 2013-tól működő, a városháza által támogatott programot kezdetben többször is meghirdették, bárki részt vehet rajta, nyitott foglalkozásokról van szó, de valójában mindig a helyi, roma gyermekek ültek a padokban. A gyulafehérvári Caritasnak van tapasztalata a roma közösség társadalmi beilleszkedését illetően, Leskó Barbara korábban bizalmi kapcsolatot épített ki a hátrányos helyzetben lévőkkel. Barbi tanító néni elköltözött, de munkatársai továbbra is nagy lelkesedéssel végzik a munkájukat.

Három csoportban foglalkoznak a gyermekekkel: egyik héten a nagyokkal, másikon két csoportban az 5-6. osztállyal, illetve a 0-4. osztállyal.

Minden évben más a tematikája a délelőtti foglalkozásoknak: tavaly országok versengtek az ismeretségért, idén különböző szakmák képviselői tartanak bemutatókat a negyedben élő gyermekek számára. Júliusban egészségügyi asszisztens, fényképész, topográfus, és manikűrös járt a szociális központnál.

A manikűrös napot fogtam ki.

Bevallom, egy kicsit stresszeltem emiatt, kifoghattam volna egy férfiasabb foglalkozást bemutató napot is. Éppen ezért korábban érkeztem a helyszínre, hogy körbeszimatoljak, belelássak a tervezett programba. Mondjuk, a manikűr annyiból vagány, hogy a kézzel kell dolgozni, kézzel fogható az eredmény is.

A tömbház előtt nézelődöm, keresem az ajtót, amin bejuthatok az épületbe. Közben egy hölgy érkezik, aki készségesen beenged. Utólag kiderült, hogy egy helyre igyekszünk, Tünde a nap egyik főszereplője lesz. Bevezet egy kicsi irodába, ahol lázas előkészület zajlik: kifestős lapok, nyomtatványok lapulnak a női kezekben.

Tizenéves édesanyák, családfenntartó gyermekek

Bodó Csilla, a szociális központ munkatársa elárulja, a manikűrös érkezésének gyorsan elterjedt a híre, leginkább lányok érdeklődésére számítanak. A nagyobb gyermekek szempontjait vették figyelembe a program kidolgozásakor.

– Van egy hat-kilenc gyermekből álló “kemény mag”, akik rendszeresen járnak iskolába, a hatodik osztályt is elvégezték. Motiválni szerettük volna őket a mesterségek megismertetésével, hogy kitartsanak az iskola mellett, mert az iskolaelhagyás a legégetőbb probléma.

Öt-hatodik osztályban a lányoknál bejön a szerelem, gyakori a tizenéves terhesség körükben. Fiúk esetében a nehéz életkörülmények miatt a családfenntartó funkció lép életbe, munkaképessé válnak a szülők szemében ebben a korban, az iskola másodlagos lesz – fejtegeti Csilla a nyári iskola szervezésének okait, miközben egyre nagyobb a zaj az épület előtt.

Közeleg kilenc óra, az ajtónál hangoskodnak a gyermekek. Ajtónyitás után két osztálytermet töltenek meg az érdeklődő tekintetek, kicsik, nagyobbak külön-külön.

Simogatja arcod, kezed minden nap,

s jóságáért csak egy kevés vizet kap – hangzik el az egyik találós kérdés a törpék csoportjában, ahol az elemis lurkók üldögélnek. Ildikó tisztálkodással kapcsolatos játékos kérdésekkel hangolja a gyermekeket a manikűrös néni érkezésére. Miután a mosakodáshoz szükséges minden kellékkel találkoztak a megfejtésekben, gyakorlatban próbálják ki a tisztálkodást, egyszer a fiúk, majd a lányok csoportosulnak a kagyló előtt.

A “nem vágunk egymás szavába” kijelentés többször is elhangzik, kézfeltétellel, jelentkezéssel kell tudtára adni Ildikó tanító néninek, ha valaki szólni kíván. Ami esetleg hiányzik az otthonról hozott tarisznyából, azt pótolják: közösségben való viselkedés, az együttműködés szabályait, egészséggel kapcsolatos napi szokásokat tanítják.

Azt a melót végzik a Caritas munkatársai, amivel szülőként naponta megküzdök, otthon. Ha letapogatta az egész udvart a kicsi kezével, agyonsimogatta a kutyákat, akkor mossa meg a kezét, mielőtt enni kezd. Vagy, ha meglepett egy szép rajzzal, akkor dicsérjem meg, simogassam meg a kobakját, mondjam el neki, hogy örömet szerzett, ügyes volt. Ha én vagyok a legnagyobb alak a rajzokon, akkor fel kell nézzen rám, számít mit, hogyan teszek.

Ezek a gyermekek örökmozgók, tele van a szemük kíváncsisággal. Számítottam arra, hogy ha lefotózom valakinek a munkáját, akkor mindenkié sorra kell kerüljön. Kezeket színeztek, ez volt a feladat, de mindenki olyanra, amilyenre szeretné. Sok kicsinek valószínűleg itt járt ceruza először a kezében, ezért olyan nehéz fogást találnia rajta. Ezt mások finommotorikának hívják. Az ujjakon pedig az ékszereket aranygyűrűnek.

Aranyosak, na. Akkor éreztem a legnagyobb melegséget részükről, mikor megmutattam a róluk készült képeket. Néha idegenkedek attól, hogy idegen emberek hozzám érjenek, közelebb jöjjenek hozzám a kelleténél. De itt más volt az, ahogyan odasimultak hozzám fotónézés közben,kibújt belőlem az apuka.

Asszony van? Táncolni tud?

S a másik teremben még nem is jártam. Ott, ahol Tünde tanító néni szemléltető lapokat ragasztott a táblára, magyarázta a körömépítés hogyanjait. Míg megtudjuk, hogy az egész egy férfitől ered, egy Batman pólós fiúcska kopog be a terembe, majd közli, hogy megérkezett. Ő leginkább velem, a tanító bácsival foglalkozott, látszólag hidegen hagyta a műkörmös téma.

– A tanító bácsinak van-e asszonya, legalább egy kicsit tud-e táncolni? Hány lejbe került a fényképezőgép?

Bólogatok minden kérdésére, hogy ne zavarjam a foglalkozást. Pedig nem is tudok jól táncolni. S azért is, mert itt nagyobb gondot okoz már a figyelem és fegyelem fenntartása, Tünde többször hangoztatja, hogy mindenki szabad akaratából van itt, akinek nem tetszik, az nyugodtan hazamehet. De senki sem mozdul erre a felhívásra, maradni akarnak.

– Mi kell szerintetek ahhoz, hogy valaki manikűrös legyen? – kérdezi a foglalkozás vezetője. Biztos, egyetem és román – hangzik a tömegből. Mondhatják ezt azért is, mert nagy hangsúlyt helyeznek a Caritas részéről a iskolalátogatásra.

Többen ismerősen bólogatnak, miután kiosztották a műkörmöket. Az egyik kislány járt tavaly már szépségszalonban, ahol megcsinálták a körmeit, tudja miről van szó. Még a fiúknak sem ismeretlen terep, az egyik hangoskodó megjegyzi, hogy ilyet tudna ő is hozni holnap, egész pontosan 2 lej húsz baniért.

Batman keze ragad

De vannak olyanok is, akiknek újdonság az egész. – Mit csináljunk a karmokkal, tanítónéni? – kérdezi a kislány, akinek az orráról lement a kulimász. Miután kiosztják a körömlakkot, elindul a munka.

A kislányok csendben vannak, figyelik az oktatókat, festik a körmöket. Úgy látom, tetszik nekik a foglalkozás, nem maszatolnak annyira, mint egy-egy fiú. Csilla kezeibe teszi a Batman pólós Tamás kezeit, segítséget remél tőle a fiú. Mintha azt mondaná, hogy nézd, itt van a két kezem, mutasd meg, mit kell csinálnom, hogy érvényesüljek, boldog legyek. Az érintés, simogatás az egész délelőttöt végigkíséri, többször láttam landolni a dicsérő kezeket a gyermekek fején.

Mikor már azt gondolja mindenki, hogy vége a programnak, megérkezik a manikűrös néni. Felszabadítanak egy padot számára, kirakja a műszereit, bekapcsolja a lila lámpát, odagyűlnek a gyermekek köré. Az ajtón besurrannak a kicsik is, ők is látni akarnak élőben egy manikűröst. A fiúk egy része sokallja az egy helyben töltött idő mennyiségét, szünetet kérnek.

Képzeljétek el, hogy mennyit kell várjon valaki, míg elkészül a körme! – mondja a tanítónéni nekik, majd kimenőt ad a gyermekeknek. A nagyobbak odasomfordálnak mellém, hogy készítsek egy közös képet róluk.

Szuperhősök a Budvárban

Az udvaron élet van: a kicsik játszanak Ildikó tanító nénivel, a kerítésen kívül felnőttek érdeklődnek, kíváncsiak arra, vajon mi zajlik az ajtók mögött.

Egyébként jó kapcsolatot ápolnak a szülőkkel, akik naponta bejárnak a lakhelyük mellett lévő központba. Segítséget akkor kapnak, ha kérnek. Arra helyezik a hangsúlyt, hogy saját maguk képesek legyenek megoldani a problémájukat.

– Legnagyobb sikerélményünk talán az volt, hogy egy terhes anyuka önállóan talált magának családorvost a várandóssága idejére – újságolja el Csilla, de megjegyzi azt is, hogy nem volt könnyű dolga a lánynak.

Mert többségük nap mint nap szembesül a megkülönböztetéssel: nem tudnak írni, ezért nehezen boldogulnak az ügyintézéssel, vagy egyszerűen nem adnak munkát nekik, mert nincs megfelelő iskolai végzettségük.

A szülők támogatják gyermekeiket abban, hogy foglalkozásokra járjanak, mert bíznak abban, hogy jobban érvényesülnek a gyermekeik, mint ők.

Nem hagyhatom ki a végén a kérdést: mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

Ma álommelónak számít körmös szakma. De van olyan is, aki fodrászként képzeli el magát felnőtt korában. A legmeglepőbb válasz a maszkos, vagy rendőr volt. De miért ne lehetne?

Augusztustól orvost, varrónőt, autószerelőt hívtak, lehetőség lesz találkozni ezen szakmák képviselőivel.

– A mesterségek megismerése mellett talán az a leglényegesebb, hogy ne hagyják ott az iskolát, adjanak esélyt maguknak egy jobb élethez – mondja Csilla a foglalkozás végén.

S felismerjék azt, hogy ebben az környezetben élőként, tanulva, dolgozva tenni lehet az álmokért. Mert az igazi szupererő itt az, ha valaki mer álmodni, és keményen megdolgozik érte.