Bőven volt program, bőven volt látogató.
A szerző felvétele
Kevés dolog ér fel a nyári esték hangulatával: nincs az az ember, akit legalább egy kicsit ne derÃtene jobb kedvre a jólesÅ‘ hűvös a forró nappalok után, a lenge öltözet, a fények, a csillagok. Ezt, ha megspékeljük egy kis könyvtárral, elÅ‘adással, zenével meg a többivel, az eredmény csakis pozitÃv lehet.
Bőven volt program. Bőven volt látogató. Csak eligazodni köztük, és eljutni a programokra volt nehéz kissé. Már a könyvtár előtti placcon nagy kavalkád fogadott pénteken. Kezdetben azt sem tudtam, merre induljak. A telefonomon böngésztem mi, mikor és hol lesz.
A szerző felvétele
A bÅ‘ség összezavart, a a Nyitott Könyvek Éjszakájának programleÃrását elsÅ‘re kicsit kuszának véltem, Ãgy a készüléket a táska mélyére csúsztattam, és kalandorként vágtam bele a könyvtári éjszakába – azaz vágtunk – ugyanis egy aprócska kislány útitársamul szegÅ‘dött az este folyamán, úgyhogy különösen nagy figyelmet szenteltünk a gyerekbarát programoknak is.
Kintről haladtunk befele
– ez tűnt a legegyszerűbbnek. Mivel az elsÅ‘ félórát lekéstük – és Ãgy lemaradtunk a kvÃzrÅ‘l, a nagy QR fejtÅ‘ versenyrÅ‘l, A bátor kiskacsákról, Tófalvi Mihály meséirÅ‘l, Szabó Róbert Csaba Ãró-olvasó találkozójáról és az irodalmi pályázat kiértékelÅ‘jének a javáról –, választhattunk (jobban mondva választhattunk volna, ha elÅ‘re tervezünk): Ady verseket hallgatunk az Ãœvegfigurák elÅ‘adásában, Székelyudvarhely nyomdatörténelmét ismerjük meg vagy papÃrszÃnházba megyünk.
fotó: Szász Zsuzsi
Mi a kőfestést választottuk az udvaron. Majd meglestük a szabadtéri sakkot, és még egy arcfestésen is elgondolkodtunk. Befele a könyvturkálónál megálltunk pár pillanatra, de túl sokan próbáltak be- vagy kijutni rajtunk keresztül, úgyhogy ezt későbbre hagytuk.
Lefele indultunk. A kiállÃtó teremben az irodalom és a képzÅ‘művészet találkozott, itt sokáig idÅ‘ztünk. Elcsodálkoztunk az alkotások sokszÃnűségén, az emberi kreativitáson: az alapkoncepció mindegyik könyvnél ugyanaz volt, a kivitelezés viszont mindenhol más, mindenhol egyedi.
Felfele haladva rá kellett jönnünk, hogy
talán kár volt kalandorkodni.
Lekéstünk egy rend programot már vagy 10 perce, a következőre pedig várnunk kell szinte egy teljes órát. Legalább lesz bőven időnk egyet társasozni és könyvet válogatni – vigasztaltuk magunkat. Útközben megnéztük Dávid Botond fotóművész magyar népviseleteket ábrázoló képeit, majd marokkóztunk egyet a Társasjátékok termében, végül rohantunk a könyvturihoz.
Most sem voltak sokkal kevesebben, de valamivel jobb volt a helyzet. Valóban nagy tömeg gyűlt össze, de nem csak ez volt az egyetlen okozója a problémának: egyesek itt álltak meg elhatározni, hogy merre is haladjanak tovább, mások teljesen nyugodtan beszélgettek az ismerÅ‘seikkel, akikkel itt futottak össze. De igazából a könyvespolcok elhelyezése sem volt a legideálisabb, talán ezek lassÃtották leginkább a forgalmat.
fotó: Szász Zsuzsi
Azt meg kell jegyezni, nem csupán pár percet idÅ‘ztünk itt – amire végeztünk a válogatással alig-alig voltak már emberek körülöttünk. A pénzszedÅ‘ bácsit pedig nem találtuk sehol, kénytelenek voltunk várni, Ãgy a háromdimenziós bogaras dokumentumfilmre nem értünk el.
Cserébe, mÃg várakoztunk,
a főbejárat ajtajából Rejtő jeleneteket nézhettük a Vitéz Lelkek előadásában. Mindkettőnk arca felderült, amikor megláttuk a bácsit lefele jönni a lépcsőn, hiszen végre eltehettük az új könyveinket a hátizsákjainkba, ami nagy megkönnyebbülést jelentett. Annak is örültünk, hogy nyolc darab kiválasztott könyvért cserébe mindössze 10 lejt kértek.
fotó: Szász Zsuzsi
Ezután már-már kimerülve látogattuk meg a lekváros- és zsÃroskenyeres asztalkát, majd vásároltunk pár frappét, és megpihentünk. Közben zenélni kezdett a Fortepiano kvartett. Körbepillantava az udvaron feltűnt, hogy a tömeg feloszlott, a kÅ‘- és arcfestÅ‘s standok üresen állnak, az óriási sakkfigurákat sem játékra használják már, egy-egy fiúcska vizsgálgatja, próbálgatja erejét rajtuk csupán.
A fennmaradó elÅ‘adások száma is megfogyott, a JövÅ‘képtelen, a Hair a Vitéz LelkektÅ‘l és egy némafilmvetÃtés maradt hátra. Sajnos mindre nem volt már energiánk, Ãgy az utóbbi kettÅ‘t kihagytuk. Az Ãœvegfigurák második elÅ‘adása jelentette számunkra az est végét. A fiatalok napjaink emberére irányuló kritikája, akár a hajnal elsÅ‘ fényei egy jó buli után, ébresztÅ‘ként hatott, és adott némi erÅ‘t a hazaúthoz: – Hé, ember, miért nem gondolkozol?