Az ajándékvásárlás néha könnyű dolog, de az esetek egy részében káoszba torkollik: elfogy az, amit szerettünk volna adni, az ünnepek közeledtével felvitték nagyon az árát, megrendeltük netről, de még nem ért ki időben a futár, miután megvettüük, látunk egy hasznosabbat. Ami a legrosszabb az egészben, hogy mi lehetünk az ilyen abszurd helyzeteknek a szenvedő alanyai.

Pont az ilyen élményeket szándékoztunk elkerülni úgy, hogy mi magunk készítettük az ajándékot, méghozzá olyant, hogy ha valakinek nem találtuk el a méretét vagy az ízlését, akkor sincs világvége. Elképzelésünk kicsit hasonlított a Mátyás király meg az eszes lány történetére, amikor is a király azt mondja a lánykának, hogy „Hozz ajándékot, meg ne is”, ugyanis mi idén madárkalácsot adtunk ajándékba, aminek az előállítása nem több, mint fél óra, így két adag bejgli között el is tudtuk készíteni.

Először beszereztük a hozzávalókat:

• 1 doboz kókuszzsír
• vegyes madáreleség
• napraforgó
• köles
• dió
• szívószál (opcionális)

Ezen kívül még vettünk a karácsonyi vásárban mindenkinek egy famadarat, meg egy csokit, hogy kalácskészítés közben mi is csemegézzünk valamit.

Az elkészítési folyamat első lépéseként fogtuk a zsírt, és feltettük melegedni a kályhára, ez perceken belül kiolvadt, így mehetett bele az összes többi hozzávaló, természetesen a szívószál nélkül.

Egy kis ideig állni hagytuk a keveréket, majd formába öntöttük, és ismét állni hagytuk, hogy kihűljenek a kalács szívek. A szemfülesebbek észrevehették, hogy ezen a képen már ott vannak a szívószálak, amik azért kellenek, hogy könnyebben lehessen a madzagot majd átfűzni.

Sőt, aki jól megnézte az előző képet, az látta a bornyitót is, ami azért kell, hogy a madarak egy ilyen zsíros étel után legyen, mivel öblögessenek.

Mint az utolsó fotóból kiderült, nem helyeztük be a szívószálakat, mivel úgy megfeledkeztünk róluk, mint a pinty, aki végig felügyelte a munkánkat.

Mégis, hogy lehet ajándékba adni a természetet? A válasz nagyon egyszerű: ki kell helyezni a madárkalácsot és várakozni. Ha elég türelmesek vagyunk, akkor megtörténik a csoda, ott ragadunk a kalács előtt, és bámuljuk, ahogy a természet felfedezi ezt a madarak számára csodás étket.