Szintet léptünk – stadionavató szalagvágás nélkül

„Két stadion, egy legenda, egy újabb történet kezdete” – ezzel a kiírással és közel húszezer kartonpapírból összeálló koreográfiával üdvözölte a Carpathian Brigade a pályára vonuló csapatokat a Puskás Aréna avatóján.

Ha már nem sikerült a Magyar Labdarúgás Napjára tenni a megnyitót a nemzetközi szövetség szigorú szabályzata miatt, akkor napra pontosan hatvanhat évvel a Népstadionbeli első válogatott mérkőzés után kezdődött az újabb történet, méghozzá nem akármilyen labdaérintéssel. A pár perccel korábban a válogatottól elbúcsúztatott Gera Zoltán, valamint a 93 esztendős, hússzoros szovjet válogatott Nikita Szimonjan végezte el a kezdőrúgást. Utóbbi a Népstadion ’53-as megnyitóján a Szpartak Moszkva játékosaként szerzett gólt a Honvéd kapujába.

Már kora délután elkezdődött a felvezetés, aki csak tehette, idejében érkezett a monumentális stadion környékére, hisz körbe kerülni sem egyszerű. Érdekesség, hogy a pálya középpontja ugyanott található, mint elődjéé, és természetesen ezúttal is a régi elemeit felhasználták az új létesítménybe. Több sikertelen pályázat makettje leereszkedett a Dunán, amíg  Skardelli György Ybl-díjas építész terve életképesnek bizonyult: a főváros látképébe beágyazódott régi létesítményt teljesen visszaadja az új aréna, leginkább a karakteres beton pilonok a lépcsőházzal és a kissé megemelt toronyépület a Puskás Kiállítási Központtal.

Nem csoda, hogy a múlt legendás játékosai is gyerekes rajongással várták a megnyitót és izgatottan léptek a tökéletes gyepre. Többek közt az élő válogatottak legidősebbje, Raduly József, aki pár hónapja a Vasas stadionjának a kezdőrúgását végezhette el.

A hivatalos adatok szerint már ötvenezren lehettünk a stadionban, amikor a csapatok kivonultak melegíteni. És aki elhitte a köztévének, hogy az argentin válogatott is bemutatásra került, megnyugtatom, hogy Messi nem volt itt….

Azon túl, hogy a közösségi oldalra udvarhelyiek által felkerültek minden irányból fotók a pályáról, vagy az önkéntesek közt is találtunk ismerősöket, nem nagyon kellett keressem az udvarhelyi vonatkozást ennél az eseménynél sem: a műsorvezetőkkel a kezdőkörbe vonult egy bordó salapétás alsósófalvi fiatalember, aki a vezérács volt az építkezés során és pillanatok alatt országszerte világhírű lett a kijelentésével: „nagy bajban lettek volna a pestiek nélkülünk”

Tudniillik, a betonszerkezettől a térkövezésig több székelyföldi vállalkozás volt érdekelt és ezeknél ezernél is több melós kétkezi munkája örökre ott marad. Talán nem feledik ezt a szövetségnél és példát vesznek a Fraditól, ahol a nemzetközi kupamérkőzésekre kedvezményes jegyeket biztosítanak a határon túliaknak.

Hivatalosan hét éve, de szívünk mélyén jóval korábban vártuk már ezt a pillanatot. Azt, hogy a soha be nem fejezett létesítménybe újra életet leheljenek. Hogy a Népstadionnak nevezett, de a kétezres években már többnyire néptelen stadion felvirágoztasson. Hogy utolsóként felzárkózhassunk azon kelet-európai és balkán fővárosok közé, ahol már megépítették a modern, korszerű nemzeti stadionjukat. Hogy ne kelljen külföldre járni kontinens viadalra. Hogy ne kelljen külföldre járni koncertre. Hogy ne kelljen aggódni, kapunk-e jegyet a következő meccsre, vagy ismét percek alatt elkapkodják…

A 65.114 nézőt vonzó megnyitó része volt egy válogatott labdarúgó mérkőzés is, a kétszeres világbajnok és megannyi sztárjátékossal érkező Uruguay gáláns ellenfélnek bizonyult, az első magyar gól két okos passz és egy zseniális belsőzés után született.  A második félidőben a hetes uru némi focit is csempészett a mérkőzésbe, csak a rend kedvéért: Magyarország – Uruguay 1-2.

A fáradhatatlan B-közép pedig „Cardiff: győzelem! Júniusban itt találkozunk!” feliratú bannerrel és ezzel az útravalóval engedte Wales-be a válogatottat:

Igazából ők tehetik fel a pontot az i-re egy kedd esti győzelemmel. Ugyanis be lett lakva a stadion. És lenyűgöző is. Igaz, hogy fanyalgunk mindig, mennyivel jobb volt a régi, a kopott, de (siker)élményekkel hamar hozzá lehet szokni a modernhez is. És akkor talán fogyaszthatóbb lesz ez a modern focinak nevezett izé is.

Ja, s mielőbb meg kellene tölteni az AC/DC-vel…