Szentegyháza azon részén, amit csak a helyiek ismernek, köpésnyire a Hargitától, egy családi ház udvarán takaros kis műhely csücsül, tele színekkel, mintákkal. Ajtaján belépve melegség és új illat mászik az orromba. Koncz Kinga „székhelye” ez, a Bumbi termékek álmodójáé és alkotójáé. Épp az utolsó, tartalék darabok születnek meg keze alatt. A napokban kell világra jöjjön ugyanis első gyermeke, a gyártás februárig biztosan nem indul újra. 

Fotók: Máté Emőke

Kinga Szentegyházán született és nevelkedett, évekig a Szent Gellért Alapítvány munkatársaként foglalkozott sérült felnőttekkel. Rajtuk keresztül találta meg a varrás. Előbb hobbi szinten foglalkozott vele, aztán egy sikeres Start-Up Plus pályázattal 2019-ben létrehozta a Bumbi brandet. Első műhelye a város alsó részében kapott helyet, vagy ahogy a helyiek mondják, a Bányán.

Nemrég költözött át szülei házának udvarára, „fel a Faluba”. Szemmel láthatóan szerelemprojekt ez Kingának, adódik a kérdés, hogy mennyi idejét tölti a munkával, tekintve, hogy ez fő megélhetési forrása is, „látástól Mikulásig” – válaszolja mosolyogva. Két hátizsák befejezése közt mesélni kezd. 

„Már nem is emlékszem, hogyan kezdődött” 

– vág bele a Bumbi alkotója a történetébe. Kinga előző munkahelyén, a szentegyházi Szent Gellért Alapítványnál foglalkozott felnőtt sérültekkel. Nekik tervezett, szervezett minden évben olyan kézműves foglalkozást, ami testhezálló számukra és pénzt keresnek. Így került képbe a varrás, ám ahhoz, hogy taníthassa, neki is meg kellett tanulnia. Megmaradt hobbi szinten ennél a tevékenységnél, idővel megírta a pályázatot, amit megnyert, “aztán csak sodródtam az árral” – mondja. 

Honnan a Bumbi?

„Azért lett ez a nevem, mert nem volt jobb ötletem, ezért elővettem a 9-12.-es becenevem, amit egy osztálytársam adott, aki jelenleg a férjem. Ennél nem született jobb ötletem, habár meg kellett békélnem azzal, hogyha beírom a Google keresőbe, egy cigányzenészt dob ki. De túltettem magam rajta”. 

„Volt itthon anyukámnak egy varrógépe, a legelső egy pöttyös sál volt. Aztán pénztárcákat kezdtem készíteni, az első még mindig megvan, szörnyen néz ki. Olyan merevítés van benne, hogy nem tudom, hogy varrtam meg. Aztán az egyik barátnőm születésnapjára akartam egy övtáskát. Neki is fogtam egynek, ami egy hétig a sarokban volt büntetésből, mert nem jöttem rá, hogy hogy kell megvarrni. Így lett az övtáska. Hátizsákot a testvéremnek készítettem először, az is szörnyű, mindenből az első szörnyű volt” – mesél a Bumbi megálmodója a kezdeti időszakról. 

Hátizsák, övtáska, tornazsák, szatyor, tolltartó, neszesszer, pénztárca, kártyatartó lesz belőlük.

Elmondta, hogy mindent teljesen autodidakta módon sajátított el, máig nem tudja elképzelni, hogy valaki megmondja neki, mit hogyan csináljon. A szabásnál viszont jól jött volna egy kicsivel több szakmai tudás. „Az elején elég sok anyagot pazaroltam. Amikor valami újba fogok, mindig van három-négy prototípus, mire lecsiszolódik, és meglesz a végső forma.”

Hogyan születik meg egy Bumbi? 

A Bumbi típustermékek általában úgy születnek, hogy érkezik valaki egy különleges kéréssel, ötlettel, amit Kinga megpróbál létrehozni. De már nem örül annyira a különleges ötleteknek, inkább dolgozik saját kútfőből, hiszen neki is rengeteg elképzelése van. Úgy érzi, így  jobban bele tudja vinni a személyiségét a termékekbe. 

Mások ötleteivel kapcsolatban vannak jó és rossz tapasztalatai is, így jöttek létre például a neszesszerek. Az udvarhelyi boltban, ahol megvásárolhatóak a Bumbi dolgok, karácsonyi nyereményjátékot szerveztek, amibe kellett valami apróság. Erre készültek az első neszesszerek, maradék anyagból. Kevésbé kellemes emléke egy táska esete, „amit nehezen varrtam meg. Megmondták, hogy mit szeretnének, de nem volt szép, nem tetszett a szememnek. Két napig húztam az időt, hogy hátha le lehet beszélni a csajt róla, végül meg kellett csináljam.”

A munkafolyamat fázisonként történik, például, amíg nincs kiszabva mindenik darab, addig nem fog neki összevarrni őket. Ezen kívül hetekre bontja tovább a munkát Kinga, egy héten csak egy fajta termékkel dolgozik, ezért van hátizsákos, övtáskás vagy épp pénztárcás hét is. Ezt szigorúan betartja, nem szúr be két szatyor közé egy tárcát. Éppen ezért például egy aktívabb hátizsákos héten húsz darab is elkészülhet.

A műhelyben elvesznek

Kinga jelenleg egyedül dolgozik, a járványidőszakban volt segítsége, akkor több barátnője is a műhelyében töltötte szabadidejét. „A pandémia nekem jót tett.” Egyedül azonban korlátozottak a lehetőségei, jelenleg négy üzletben kaphatóak a Bumbi termékek, ezen kívül online rendelés útján hozzáférhetőek csak. Vásárokra is járt egy ideig, ahol jól fogyott a portékája, „olyan nem volt, hogy valamit hazahozzak, mert nem kelt el”. De vásárra menni sok termék kell, úgyhogy egy ideje már nem látni az árusok közt.

A rendelésre készített tárgyaknál a vevőnek megvan az a szabadsága, hogy maga választhassa ki, hogy az adott termék egyes darabjai milyenek legyenek. Ez, mint kiderült, online is egy nehéz feladat, de élőben közelít a lehetetlenhez. „A műhelyben elvesznek. Egyszer egy nő két órán át volt nálam, mire eldöntötte, mit rendeljen.”

Már csak egy lépésre a webshoptól, vagy az udvarhelyi, szentegyházi, csíki, kézdi kézműves boltoktól.

A nagy választékhoz jó beszerző helyek is kellenek, amelyekből egyre nehezebb olyat találni Kinga szerint, ahonnan még nem rendelt senki a környékről. Elmondta, hogy Udvarhelyen nem is annyira, de Csíkszeredában elég sok táskakészítő van, ezért jó, ha olyan anyagokkal rendelkezik, amikkel más nem. 

Nem azért csinálom, hogy meggazdagodjak

A jövőbeli tervekre terelődik a szó a beszélgetés ezen részén, Kinga sokatmondóan elmosolyodik, „jó lenne megosztani magam és mindenhol helyt állni. Nagyon sok ötlet van a fejemben és sok kincset, anyagot rejtegetek, hogy majd egyszer… De nincsenek konkrét, lejegyzett terveim.” Rossz üzletasszonynak tartja magát, mert nem azért csinálja, hogy meggazdagodjon, külön oda kell figyelnie arra, hogy nehogy mínuszba jöjjön ki. 

Kézművességgel foglalkozni nem mindig jövedelmező, hiszen az import áruk sok esetben kevesebb pénzbe kerülnek, mint a helyi szinten előállítottak. A Bumbi alkotója úgy látja, teljesen embere válogatja azt, hogy kézműves terméket vagy kínai tucatgyártott holmit vásárol-e valaki. „Mindenféle tapasztalatom van. Van, aki nagyon támogatja a helyit és nem az árat nézi. Nem az számít, hogy a Pepcoban 5 lej a tornazsák, hanem hogy helyi és egyedi legyen. A másik véglet, hogy jaaaaj, milyen drága – erre a válaszom egyszerű, akkor nem kell megvenni. Egyébként nem tartom a holmim drágának”, beszél Kinga az üzlet anyagi oldaláról, és hozzáteszi, a legnagyobb fejtörést számára a határidők betartása okozza.

A rózsás mindenhez illik?

A legkelendőbb terméke a hátizsák, abból is azt keresik, ami mindenhez illik – ezen jót nevetünk Kingával, mintás, színes holmikat készít, nehéz elképzelni egy olyan darabot, ami mindenhez talál. Bevallotta ő is gondban volt a legelején, ezért az első táskája fekete volt. 

Vajon hol inspirálódik? Arra számítok, hogy az Instagramot vagy a Pinterestet mondja, de nem, megvonja a válát és mosolyogva visszakérdez: „Nem tudom, a jó Isten adja?” 

A logót Ilyés Kinga készítette karácsonyi ajándék gyanánt. A fejét ábrázolja hátulról, bár egy vásárban egy kisgyerek azt mondta, olyan mint egy rák.

Bár rengeteg különböző színű és mintájú anyaggal van teli a műhely, néha előfordul, hogy hasonló vagy egyforma termékek készülnek belőlük. Vannak népszerű darabok. Az egyik ilyen egy rózsás hátizsák volt, púder színű lappanccsal. Ebből nagyjából harminc darab készült, pedig nem szeret egyformákat készíteni, aztán, amikor elfogyott az anyag, többet nem rendelt.

A leggyakoribb tévhit, amivel a vásárlók részéről szembesül az, hogy nem merik kimosni a termékeit, mert azt hiszik, tönkremegy. „Kimoshatóak, ha utána kicsit megvasalják a keményítés is jobban tart. Az elején kicsit vérszegények voltak a táskáim mosás után, de mos tmár sokat csiszolódtam ebben is. Amikor a boltban meglátok valakinél egy koszos Bumbi pénztárcát, szoktam szólni, hogy ki lehet mosni.”