Bekurblizzuk magunkat, hogy gördülékenyen tudjunk végigsétálni a szervizparkon. Az autók egyelőre csak harcolnak a bámészkodók figyelméért, esetleg a sofőrjük meg-megmutatja erélyes hangjukat. Nem csoda, hogy sokan nem csak az autók hangját hallgatnák, ha olyan versenyzők is vannak itt, mint Tempestini, a Hargita Rali négyszeres bajnoka.
Fotók: GÁL ELŐD
Mi csak elsétálunk mellette, Szilas Péternek és segédpilótájának, Szilas Dorkának szegezzük kérdéseinket:
– Melyik a legnehezebb szakasz a versenyben? – egymásra néznek, majd egyetértően kijelentik: Lövéte.
Megkérdezzük Pétert, elsőre sikerült-e a sofőrvizsgája. Beavat, hogy 33 éve volt az, de emlékszik, és igen. Fölösleges csüggedni, ha nem sikerül, újra kell próbálni, hiszen bármit meg lehet csinálni, csak akarni kell.
– „Egy hülye majmot is meg lehet tanítani vezetni!” – idézte Aschenbrenner György többszörös magyar ralibajnok szavait.
Elmondja: ő nem tud vezetni, ő csak beül a kocsiba, és megy.
Alig fejezi be mondandóját, már máshol jár az eszünk: vajon a szervizesek olyan gyorsan cserélnek kereket, mint a Verdákban?
Meg is tudakoljuk ezt egy szervizes csapattól, amelynek tagjai hezitálva, de válaszolnak. Nem olyan, mint amikor Villám McQueen kerekeit kapják le, és végső válaszként 2 percet mondanak egy kerék lecserélési idejére.
Összetörik bennünk egy világ, és egy kissrácot szólítunk meg, hátha megnyugszik a gyermeki énünk:
– El tudnád képzelni magad felnőttként ralisnak? – mire Örs csak ennyit válaszol: igen. Szűkszavúan, de kijelenti, neki a Lada a kedvenc autója a szervizparkban.
Elszállunk a helyszínről, mint kocsiból a cigaretta füstje, és Gál Istvánnal állunk szóba. Kiderül, a ralizáshoz nem elég a jogosítvány, hiába raliznak nap mint nap az udvarhelyiek, ehhez egy komoly kurzust el kell végezni, ahol meg kell tanulni a szabályzatot, a zászlók jelentését, hogy hogyan kell követni a bírók utasításait, a biztonsági előírásokat.
– Az utak mennyire vannak a lábadban udvarhelyszéki versenyzőként? A navigátorra van szükség?
– Igen, arra mindig van. Ismerhetsz egy utat fejből is, akkor is szükséged van rá, mert vele nem csak az útvonalat beszéled át, hanem például előre szól, hogyan vegyél be egy kanyart. Attól, hogy ismered az utat, nem tudhatod, hogy mi van rajta. A shakedownon első körben egy meghívott ült mellettem, másodikban pedig a navigátorom, közel 10 másodperc volt a különbség a farcádi szakaszon.
– A magánéletedben merészebben vezetsz, mint egy átlagos sofőr?
– Amióta versenyzem, azóta a magánéletemben sokkal civilizáltabban vezetek. Megvan mindennek a helye, a közúton nem vezetek durván, hiába lenne mivel.
Komolyodik a téma, rátérünk arra, hogy kihat rá a folyamatos pörgéssel járó életforma. Belgiumban él, szerda este érkezett haza, de csütörtökön már pályabejáráson kellett részt vennie, verseny után egy-két nappal megy is vissza. Szerinte egy-kéthavonta egy versenyt ki lehet bírni, de fárasztónak tartja ezt a hónapot, mert csak áprilisban ez a harmadik verseny.
– A családod megérti?
– Hát persze, muszáj nekik.
Mielőtt túlságosan lekomolyodnánk, beugrunk a Csíkibe. Két pincérlány hozza tudomásunkra, teltház volt tegnap, a vendégek háromnegyede ralis volt. Úgy néz ki, jót tesz a rali a vendéglátósoknak. Egy helyi, néha a horizonton feltűnő panzió munkatársa azt nyilatkozta még tegnap, hogy náluk is vannak versenyzők, van, aki egy egész kisházat kibérelt. Abba is beavatott, hogy szerda este sakkoztak, ezzel készítették magukat mentálisan az elkövetkező napok megpróbáltatásaira. Szabadjára engednek egy titkot: a ralisok tegnap reggel kávéztak, este viszont visszamentek sörözni. Reméljük, nem ültek a volán mögé.
Kifelé menet két útvonalat tanulmányozó pilótát találunk, akik a laptopjuk képernyőjét bámulják.
Egy gyanúsan fiatal fiú üldögél versenyzői ruhában az autók labirintusában. Ő a Hargitán ismerkedett meg egy pilótával, akit sokat győzködött, hogy vigye el egy versenyre. Végre teljesülhet az álma, az anyósülésen ülhet egy verseny erejéig. Nem fél, nagyon várja, és kíváncsi, milyen érzés az ekkora sebesség.
Az anyósülésről eszünkbe jut, vajon a segédpilótának mennyire van nehéz dolga? Sipos Hunor koordinátor megosztja velem, egy másodpilóta több mindent kell irányítson, ráhagyatkozik a pilóta, aki utasításokat ad neki, melyeket teljesítenie kell.
Kíváncsiak leszünk, vajon ki az, akinek teljesíti az utasításait verseny közben? Jakab Attila az, akitől meg is kérdezzük, szokott-e játszani a Need for Speed vagy Forza Horizon játékokkal?
– Nagyon sokat videójátékozom, Dirt Rallyt és F1-et szoktam játszani, segít a koncentrációban. Mindig beállítok a játékban egy 15-20 perces pályát, amin végig fókuszálok. A való életben persze nincsen visszajátszás, mint a játékokban.
Mégis van visszajátszás a való életben, hiszen Gál István is energiaitalt ivott, most pedig két tűzoltóval találkozunk, egyikőjük Hell-t kortyolgat. Lehet, jelezni akarja, ő a pokol tüzét is el tudná oltani. Minden hónapban gyakorlatoznak, ezért nem igényel különösen sok felkészülést a rali. Rali előtt a parancsnokokat összehívják, elmondják mire kell figyelni, tartanak felkészítőt. Arról is mesél, hogy közbe kellett már lépnie ralin a tűzoltóságnak, méghozzá a lövétei szakaszon. Úgy néz ki, Szilaséknak igaza volt.