Elek apó fáját, a Refi udvarán.
A fotók a szerző felvételei.
Benedek Eleket senkinek sem kell bemutatni. Neve már a legkisebbek számára is ismerősen cseng. A nagy meseíró vagy a nagy mesemondó – szinte mindegyikünk legelső asszociációja, ha meghalljuk a nevét.
Mától azonban másra is gondolhatunk.
A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium udvarán ugyanis az író születésének 160. évfordulójára emlékeztek hétfőn az összegyűltek. Ennek alkalmából pedig az iskola előtt álló magnóliafát Elek apó mesefájának keresztelték.
A ceremóniát Juhász Zoltán, a kollégium lelkipásztora nyitotta meg ünnepi beszédével. Ezt a kisiskolások zenével és verssel színesítették: a harmadikos Márton Ádám Selmeczi Péter Benedek Elekhez című versét szavalta.
Az esemény közben
a korábban meghirdetett pályázatok nyerteseit is díjazták.
A harmadik és negyedik osztályosok meseírással próbálkoztak. Sok nagyszerű szöveg született.
Volt mese a levendulamanók kardjairól, kukacos erdőkről, szerelemről, de volt olyan gyakorlatias hős is a munkák között, aki zseblámpát vitt magával a sárkányok elleni harcba. Nagy fejtörést okozott, hogy kit emeljenek ki – vallotta be Sashalmi-Fekete Adrienn, magyartanárnő.
A kisebbek rajzokkal pályázhattak, a feladatuk bármilyen hallott vagy olvasott mese illusztrálása volt. Ide is kreatív munkák érkeztek, mondta Sebestyén Jolán tanítónő.
A beérkezett rajzokat az ünnepségre az iskola udvarára állították ki.
„Van valami az egyik téglában, gyere nézzük meg mi az!”
– mondta az egyik kisfiú mellettem, miután a lelkipásztor lezárta a mondandóját.
De nem csak ő és a barátja kíváncsiskodtak.
A gyerekek sorban, egymás után haladva nézték meg az újdonságot. Voltak, akik tekintetüket a fa lombjaira szegezték, de voltak olyanok is, akiket inkább a gravírozott betűk nyűgöztek le.