Szép hely-e Udvarhely?

Te is belefutottál már Facebookon, és azt hitted, elírás? Nem, a SZÉPhelyudvarhely elnevezés kicsit sem véletlen.
Fotók: Gál Előd

Elege lett a panaszkodásból, hogy soha semmi nem jó, kifakadt a Facebookon, és még ő is meglepődött, hogy mi lett belőle – kezdi a történetet Józsa Levente székelyudvarhelyi fotós, aki december 20-án útjára indította a SZÉPhelyudvarhely elnevezésű Facebook-oldalt.

Meglepő volt számára, hogy erre a bejegyzésre milyen sokan – nem csak az ismerősök – reagáltak, ezért is kellene szerinte jobban figyelni arra, hogy a megszólalásainkkal, hozzáállásunkkal hogyan befolyásoljuk a környezetünket.

Az oldal

pedig, tulajdonképpen ezen felbuzdulva, éppen azért jött létre, hogy ellensúlyozza az elégedetlenkedést, panaszáradatot, ami jellemzően a közösségi médiában, de nem csak ott, olyan gyakran eláraszt minket.

Az elképzelés már azóta érlelődött, hogy Levi pár évvel ezelőtt Kolozsvárról hazaköltözve úgy érezte, „nem feltétlenül kellene annyira sopánkodni” az itthoni helyzet miatt, inkább abban meglátni a jót és a hasznot, amit adhat.

Azért panaszkodunk, mert nem jönnek ide a turisták, de az is baj, ha valami nagyszabású esemény van a városban, ami esetleg idevonzaná őket, és le kell zárni miatta az utat. Ezek a kontrasztok fogalmazódtak meg bennem, hogy soha semmi nem jó – magyarázza. Nem gondolja, hogy a krónikus panaszkodás tipikusan udvarhelyi szokás lenne, de azért jócskán van a székely és magyar emberek között siránkozós típus.

„Nem az a baj, ha valaki elmondja a véleményét, hanem az, amikor a vélemény sarkított, és a dolognak csak az egyik oldalát mutatja. Például panaszkodunk, hogy dugó van a városban egy útlezárás miatt, de azt nem nézzük, hogy két hét múlva újraaszfaltozott úton fogunk járni. Azt gondoltam, miért ne lehetne egy olyan oldal, ahol olyan dolgokat lehetne megmutatni, ami jó, aminek örülni lehet. Persze nem vakon, vagy megszépítve a valóságot. Nem akarom én megváltani a várost, ez egy naiv kis kezdeményezés, de annyi vagány dolog a fenekünk alatt van, és annyira nem érdekli az embereket.”

Az oldal borítóképén tulajdonképpen a kezdeményezés krédója olvasható.

Józsa Levi azt mondja, nem tudatosan akar influenszer lenni, „nem én leszek a Megmondó Levi”, ezért nem a saját neve alatt indította az oldalt. Inkább azt szeretné, ha az Udvarhelyt és Udvarhelyszéket kedvelők, akik szerint jó itt élni, mind a magukénak éreznék.

Az a terv,

hogy az oldal hetente bemutat egy-egy olyan személyt, csoportot, vagy kezdeményezést, amire büszkék lehetünk. Levi szerint bőven akad ilyen a környéken, ő a munkája során találkozik és ismerkedik meg velük, és a motivációját is belőlük meríti. Megmutatná azt is, hogy nem lehetetlen Udvarhelyen a fiataloknak vállalkozni, elindulni, sportolni, tanulni, művelődni. Az itthoni élet felveszi a versenyt a kolozsvári nyüzsgéssel – mondja.

Az oldalon megjelenő tartalmakat rövid, könnyen emészthető formában képzeli el, a fotós-videós szakmai tudását felhasználva ezek elkészítéséhez. Nem zárkózik el a problémás esetektől sem, de azokat a megoldást keresve szeretné megközelíteni. „Nem azt akarom állítani, hogy itt minden csodás, a negatív dolgokról se feledkezünk meg, de miért ne közelítenénk úgy meg, hogy lássuk, mit tehetnénk, hogy megváltozzon?” – érvel.

Levi arra is szeretné ösztönözni az embereket, hogy ne csak a készben keressék a hibát, hanem, amikor lehetőségük van, álljanak egy-egy jó ügy mellé, fejtsék ki az álláspontjukat, cselekedjenek, vállaljanak felelősséget valamiért. Nem elég online kommentálni, hogy: bezzeg Dániában olyan aszfaltot terveztek, ami beszívja az esővizet, amíg itthon a hagyományosra sem futja. Inkább azt nézzük, mit tudunk kezdeni a saját helyzetünkkel.

A SZÉPhelyudvarhely még nagyon friss, fiatal, alakulóban levő kezdeményezés, ezért minden visszajelzésnek örül a működtetője. „Azért van az a Like gomb, hogy tudatosan használják.”