fotó: Korodi Attila hivatalos Facebook-oldala
Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, az RMDSZ csíkszeredai városi szervezetének elnöke november 13-án a Facebookon közzétett egy tíz pontból álló nyilatkozatot, melyben személyes dühéről tájékoztat, ami nem különösebben közügy, és amelyben szisztematikusan összemos bizonyos közbiztonsági és rendészeti kérdéseket szociális kérdésekkel, ami viszont nagyon is az.
A polgármester új „közbiztonsági programjának” megfogalmazását az váltotta ki, hogy három kiskorú – mint a kommentekből kiderül, roma etnikumú – fiatal bántalmazott közterületen két nem roma származású nőt. Az eset nyilván sajnálatos, ugyanakkor nem világos, miért is nem lehet az ilyesmi ellen a jelenleg hatályos rendelkezések alapján jog- és szakszerűen eljárni, s ezt Korodi Attila sem árulja el, ehelyett rasszista uszításba kezd, és új jogszabályok meghozatalát sürgeti.
Utóbb, november 17-én ugyanezt a tíz pontot petícióvá formálva osztotta meg, és hangsúlyozta, hogy Csíkszereda országos viszonylatban is az egyik legbiztonságosabb város.
Ennek ellenére arra biztatja szavazóit, hogy ezt a tíz pontos – szakmai, etikai és politika szempontból is erősen kifogásolható – új „közbiztonsági programot” írják alá és terjesszék. Az ellentmondás feloldása, és a javaslat megokolása homályos, a szöveg egyes célzásai arra engednek következtetni, hogy talán a polgármester úr személyes ismerősét érte támadás, ezért veti be minden köztisztviselői és politikai tekintélyét az ügy érdekében – ami, ha így van, szintén nem vall különösebben elfogulatlan „városatyai” magatartásra.
A tíz pontos nyilatkozat, illetve a petíció első három pontja a rendőrségi állomány növelését és az önkéntes polgárőrségre vonatkozó törvénykezés parlamenti és kormányzati módosítását sürgeti. Ám legyen. De ehhez a személyes dühnél esetleg alaposabb indoklást várnánk, tekintve, hogy a polgármester szerint Csíkszeredában általában és országos viszonylatban is jó a közbiztonság.
Ha pedig a jogszabályi környezet megváltoztatását akarja javasolni, szintén sikert kívánunk neki, csak nem értjük, ehhez miért használ fel igazán ócska húzásként egy olyan konkrét ügyet a közösségi média értelmes vitára alkalmatlan felületein, amelynek körülményeibe nyilvánvalóan kódolva van, hogy ne csak a konkrét elkövetőket, hanem általában ártatlan romák sokaságát is nyilvánosan megbélyegezzék, ellenük lincshangulatot gerjesszenek.
Harmadrészt a kezdeményezés politikai felelősségéről is el lehetne egy kicsit gondolkodnia: az „önkéntes polgárőrségek” meghirdetése vajon nem értelmezhető-e önbíráskodó, gárdista jellegű, neonáci paramilitáris szervezkedésekre vonatkozó felszólításként? A válasz alighanem: igen, értelmezhető, mint ahogyan a közösségi médiában ki is alakult – de most már a polgármester nyílt és kimondott jóváhagyásával! – a lincshangulat, és a neonáci hangadók rögtön felhatalmazva is érzik magukat, hogy elkezdjenek „rendet csinálni”.
Az igazi finomság azonban csak ezután jön, a 4. pontban:
„A 18 év alatti bünözés (sic!) büntetésére a valóságban is alkalmazható jogszabályt kell megalkotni!
Ha a bűncselekményt elkövető személyek olyan családi környezetből származnak, ahol nem biztosítják vagy nem képesek biztosítani a megfelelő nevelésüket, kötelezően ki kell emelni őket az adott környezetből, és állami gondozói vagy nevelőintézeti intézményrendszerbe kell elhelyezni. Ezeket a fiatalokat, ha szétesett családi környezetből jönnek, az egyszerű iskolai rendszer nem tudja megváltoztatni!”
A bűnözés oka e bölcs passzus szerint a nem megfelelő családi neveltetés, amelynek kártételeit az iskolarendszer nem tudja helyrehozni. Mi tehát az ok? Bizonyos családok nevelési abnormitásai. Vajon ez általános alapelv, vagy csak „bizonyos” családok esetén érvényes? Kíváncsi lennék például, hogy melyek azok a nevelési elvek és módszerek, amelyek a családpedagógussá avanzsált polgármester úr szerint megállapíthatóan bűnözéshez vezetnek. És hogy mely családi és neveléserkölcsi elvek hiányára vezethető vissza, mondjuk a jogerősen elítélt volt RMDSZ-szenátor, Olosz Gergely bűnözői magatartása, akitől ezek szerint el kellett volna venni és nevelőintézetbe kellett volna zárni gyerekeit?
Ha a polgármester úr itt megállna, még maradna némi szellemi és kutatási mozgásterünk. Elgondolkodhatnánk például azon, milyen családi-erkölcsi viszonyok között nevelkedtek és nevelkednek a politikusbűnözők. Vagy e logika szerint gondolhatnánk olyanokat, hogy bizonyos csíkszeredai középosztályi családi környezetekben megfigyelhető neveltetési hiányosságok miatt – például bárdolatlan cigányozás következtében decens polgári családi ebédek alkalmával – növekszik Csíkszeredában a diszkrimináció, aminek következtében növekszik az intézményes rasszizmus – hiszen e családi ebédek résztvevői mind kifogástalanul dolgos alkalmazottai különféle csíkszeredai intézményeknek –, és ennek nyomán aztán az iskolai és munkaerőpiaci diszkrimináció, végül pedig a köztéri erőszak.
De sajnos Korodi Attila nem áll meg itt, az 5. pontban a következőket olvassuk:
„Ne legyen minimális szociális ellátás munka nélkül. Össze kell kötni a közmunka feladatot minden egészséges személy esetében a segélyek folyósításával. Ha nincs munka, nincs juttatás. Elfogadhatatlan, hogy a gyerekek azt a példát látják, hogy úgy lehet leélni egy életet, hogy nem dolgozunk. És az sem megengedett, hogy a mélyszegénységben élők közül azokat, akik végre családfőként munkát vállalnak, ne követendő jó példának tekintsék a többiek. Meg kell teremteni a törvényes keretet arra, hogy minden önkormányzat hozhasson létre szociális vállalkozásokat, és ezzel tudjuk elérni a foglalkoztatás kiterjesztését minden szociális segélyt igénylőre.”
Kiderül innen, ha esetleg nem tudnánk, hogy kizárólag a mélyszegénységben élő családok nevelési elveivel van baj. És nyilván a polgármester úr is tudja, hogy ha ő „mélyszegényt” mond, mindenki „cigányt” hall. Ja, hát mégsem sikerült a fehérgalléros bűnözők erkölcsének nyitjára rájönnie polgármester úrnak. Majd hátha legközelebb.
Cserébe azért feltalálja nekünk a spanyolviaszt, amiért e helyt szeretnénk tisztelettel jelezni, hogy a szociális segély folyósítása jelenleg is a közmunka feltételéhez van kötve, így az ő javaslatának az égvilágon semmi más értelme nem látszik lenni, mint az előítéletes szavazók megnyerése, mégpedig az „érdemtelen segélyezettekre” mutogató tipikus, szociális rasszizmuson alapuló hazudozással.
A „városatya” ezen passzusából aztán az is kiderül, hogy mit ért azokon a bizonyos neveltetési hiányosságokon: a munka feltétlen morális tiszteletének hiányát. E ponton szeretnénk egy kis fogalmi tisztázást is javasolni polgármester úrnak: a munka mint társadalmi tevékenység morális „átkeretezése” és individuális-kulturális értelmezése finoman szólva is galád – bár gyakran előforduló – csúsztatás, hazugság. Az emberek nem azért dolgoznak vagy nem dolgoznak, mert morálisan jók vagy rosszak. Hanem egyfelől azért, mert a kapitalista társadalmakban a tőkével nem rendelkezők számára csak a munkajövedelem jöhet egyáltalán számításba – tehát azért, mert muszáj. Másfelől akkor dolgoznak (szívesen), ha az valódi társadalmi előnyökkel jár számukra, nem pedig azért, mert valamilyen vélelmezett családi-neveltetési, vagy kulturális szokások, netán kisujjból szoppintott morális elvek szerint az helyes.
Nem beszélve arról, hogy Székelyföldön munkával, ráadásul jól fizető, társadalmi megbecsülést, biztonságot és legalább generációs léptékben társadalmi mobilitást jelentő munkával rendelkezni még nem romák számára is privilégium a jelenlegi globális munkaerő-migráción alapuló gazdasági viszonyok között.
Jelezzük továbbá azt is, amit a neoliberális és neonáci politikai gondolatok kevercsét polgármester úrnak sugalmazó dühös démon vagy manó nem árult el neki:
a szociális juttatásokat nem azért találták ki polgármester úrnál bölcsebb politikusok, hogy ún. „érdemteleneknek” osztogassák. Hanem azért, mert a kapitalista társadalmak általában, és a romániai beágyazatlan neoliberális rezsim különösképpen törvényszerűen kitermeli a lakosság különféle csoportjai közti anyagi, kulturális, társadalmi egyenlőtlenséget és diszkriminációt.
Törvényszerűen, mivel ezek a társadalmak többek között a munkaerő kizsákmányolásából, alulfizetéséből, szelekciójából és versenyeztetéséből, bizonyos munkák szisztematikus leértékeléséből, mások aránytalan túlértékeléséből, a munka által megtermelt érték elvonásából, a legyengített munkajogi szabályozásból és a megszüntetett dolgozói érdekvédelemből „realizálják” a profitot, nyilván „egyesek”, és nem „kettesek” számára – vagyis a tőkejövedelmet, ami szerkezetében amúgy nem különbözik olyan nagyon az uzsorakamattól.
Ezt a törvényszerű egyenlőtlenséget, amennyiben minimálisan humánus társadalmi viszonyokat szeretnénk, valamiképpen ki kell egyenlíteni: ezt nevezik szociálpolitikának, már ott, ahol egyáltalán hallottak erről a különös tüneményről.
Könnyen lehet, hogy erre a kiegyenlítésre önmagában az amúgy is minimális szociális segély nem alkalmas, emellett még sok mindenre szükség lenne, és nem csak a romák, hanem a strukturális erőszak feltételei között élő és nevelkedő számos más lakossági csoport számára is. De a cigányok „kulturális” másságára, szokásaira, a munkanélküliek „családi neveltetésére” mutogatni nem csak nevetséges és gyerekes, minden minimális társadalmi ismeretet nélkülöző butaság, hanem rosszindulatú politikai uszítás is.
Korodi Attila új politikai programja sajnos egyértelmű: egyfelől kriminalizálja a szegénységet, másfelől etnicizálja a bűnözést. A nyomortanyákat szerinte nem szociális eszközökkel kell felszámolni, hanem rendőrök és önkéntes polgárőrök által felügyelt börtönökké kell alakítani. Nevelőintézetbe, árvaházba, börtönbe, kényszermunkára a cigányokkal! Aki nyomorog, annak családja se lehessen.
Ez az üzenet és program, könnyen megjósolható, nem az erőszak és az áldozatok számának csökkenését, hanem növekedését, továbbá a székelyföldi társadalom etnikai polarizálódását fogja előidézni. Gratulálunk a nagyszerű kezdeményezéshez.
A legfájóbb ebben a történetben azonban a következő. A 2021 januárjában a Somlyó utcai telepen kitört tűz után a társadalom látókörébe került a székelyföldi roma telepek, szegregátumok kilátástalan helyzete. Ennek hatására elindult egy sokszálú folyamat: kutatók fölmérték a Hargita megyei roma lakosság helyzetét, erőforrásait, cselekvőképességét, foglalkoztak az örökölt hátrányok társadalmi-történeti okaival, és kidolgoztak egy megyei roma közpolitikai stratégiát; az RMDSZ eseti támogatásával tudományos egyeztetések és közösségfejlesztési programok indultak; rengeteg erőfeszítéssel, intézmények, romák és gádzsók együttműködésével megszervezésre került két székelyföldi roma szabadegyetem (2022-ben és 2023-ban), ahol elkezdődött a romák kulturális erőforrásainak fölhalmozása, összekapcsolása, cselekvőképességének növelése, egy új székelyföldi magyar-roma elit támogatása stb.
Bár nekem személy szerint sok illúzióm nem volt (lásd erről itt), azért az, hogy a csíkszeredai városvezetés – és ezek szerint az RMDSZ – ebben a kérdésben a fönt említett törekvések tudomásulvétele és esetenkénti támogatása után nyíltan szélsőjobboldali politikai zsargonban szólal meg, azért egy kicsit meglep. Viszlát új, fiatalos, modern, cool, hipszter, dinamikus városvezetés! Hisz ez most megint ugyanaz az ósdi, retrográd-represszív duma, mint amilyet az elődeitek nyomtak: felügyelet és büntetés, rasszista tébolyda, gyáva megalkuvás, neoliberális újsurmóság.
Ezzel azonban nem csak korábbi – óvatosan bár, de – szociálisan érzékenynek mondható, legalábbis ilyennek álcázott álláspontját tagadja meg és vonja vissza a csíkszeredai városvezetés, hanem azokat a törékeny kezdeményezéseket, reményeket, személyes, közösségi és intézményi kapcsolatokat is szisztematikusan elkezdi szétrombolni, amelyek hosszabb távon egy elviselhetőbb, méltányosabb együttélés felé terelhették volna a székelyföldi magyar anyanyelvű romák és székelyek életét.
Sajnálatos módon azonban egy olyan politikai és városi vezetéssel, amely kriminalizálja a szegénységet és etnicizálja a bűnözést, sem a változásért küzdő romáknak, sem a székelyföldi társadalom egysége, szociális igazságossága és belső demokratizálódása iránt elkötelezett székelyeknek nem nagyon lehet – szakmai, morális és politikai okokból – együttműködnie.
Az RMDSZ azzal, hogy a székelyföldi társadalom közügyeit ésszerű és hosszú távú megoldási javaslatok helyett szélsőjobboldali lózungokkal, uszítással, kampánykommunikációs cselekkel véli elintézhetőnek, nem hagy magának más lehetőséget, mint a politikai jelentéktelenné válást és a lassú, de biztos bukást.