Favágóverseny is volt, négy résztvevővel. Az nyert a legtöbbet, akinek felvágták a fáját.
De kezdjük csak az elején. Farkaslaki Szenes Napokkal nyitottuk a szeptember hónapot. A háromnapos ünnepség vasárnap ért véget a Kalonda-tetőn, ahol a sült kutyától egészen a fegyverekig mindent lehetett kapni. Minket különösen a sült kutya érdekelt, ami a szakács elmondása szerint reggel még ugatott: „beeeeszaladt egy kocsi elé, és a többi már magától tudható”.
Míg a sült kutya után nyomoztunk, a színpadon kezdtek gyülekezni az emberek, na meg előttem is. Ha van előnye annak, hogy egy országhatár és néhány száz kilométer elválaszt, akkor az iskolásokra gondolva feltétlenül megkell említenünk, hogy a testvértelepülés táncosai azért nem tudtak teljes létszámban megjelenni, mert náluk már véget ért a vakáció.
A testvérek után jöttek a helyiek, akik viszont – mivel nálunk még egy hetecskét tart a szünidő – alig fértek el a színpadon. Ment a műsor, tapsolt a közönség, s közben fogytak a sörök is.
Táncoltak a színpadon, na meg alatta. Volt aki jobban táncolt lent, mint „azok fent “.
Volt, aki csak vakarta…
Más meg elcsavarta a székely ruha szerelmeseinek a fejét.
A bátrabbak közelebb mentek, hogy jobban hallják és lássák az egészet
Látszik, hogy közeleg a tél, s esténként már fáznak az emberek, mert a közönség népesebb volt a versenyen, mint az előadásokon. Annyira, hogy nem engedtek közel a tűzhöz. Na jó, a fához. A múlt heti programomra emlékezve sóhajtoztam magamban: milyen jó valakinek, felvágják ingyen a fáját.
Míg egyesek fát vágtak, mások motort bütyköltek, gyertyát ellenőriztek.
És mentek azon a pályán, amit az első nap mutattak be.
Vasárnap zajlott a Farkaslaki Szenes Napok harmadik, egyben utolsó napja, ahol sok érdekességgel lehetett találkozni.
Míg a jónép a sörre, a kajára, a fára és a muzsikára nyomult, a hulladék egy része ide, a másik pedig a földre tolult. S majd jövőre, amikor mész az erdőben, halálra válsz, ha megreccsen alattad egy üres pillepalack. Szemétség, nem igaz?
