„Ebben az évben lefogyok!”, „Ez lesz az az év, amikor lerakom a cigit”, „Új év, új én: többet nem iszok!” – ehhez hasonló mondatokat már biztosan gyakran hallottál, sőt talán mondtál is.

Mi, emberek szeretjük a tiszta lapokat, a hétfőket, a elsejéket, az új éveket, szeretjük őket hatalmas erővel felruházni. Aztán reméljük, hogy ebből az erőből majd mi is részesülünk, reméljük, hogy a hétfők, az elsejék és az új évek manócskái az éjszaka alatt nemcsak új heteket, hónapokat, éveket hoznak, hanem egy új embert is az ágyunkba, aki valójában mi vagyunk egy kitartóbb, motiváltabb és erősebb verzióban. 

De mi van akkor, ha az újévi fogadalmad februárban kezded?

Vagy ha egy szerdát választasz az edzésterved indulásához? Ha azt mondod, hogy nem várod meg a manócskákat, hanem felállsz és elveszel egy tiszta lapot te saját magadnak? A nagy elhatározások ugyanis nem a dátumoktól válnak valóra, hanem tőled és tőlem. Legalábbis remélem.

Én ugyanis pár éve nagy újévi fogadalompárti lettem. Három évvel ezelőtt a karácsonyi nagy zabálások után döntöttem el, hogy edzeni fogok. Azóta is tartom. Egy másik újévi fogadalommal sikerült korlátoznom jelentősen a dohányzást. Meglepő módon a legjobb része ezeknek nem az lett, hogy lefogytam vagy kevesebbet cigiztem. Hanem az érzés: hogy képes vagyok. És ez a képes vagyok érzés egy idő után nemcsak az edzőteremben vagy egy szál visszautasított ciginél fogott el, hanem teljesen más, hétköznapi helyzetekben is. És ez csodálatos volt! 

Újra akartam ezt a csodát, így már december elején alig vártam 2025-öt és tervezgettem, hogy miket fogok, nem fogok majd csinálni ebben az évben. Aztán pár nappal szilveszter előtt megbetegedtem. Nem tudtam futással kezdeni az elsejét, ahogy terveztem. Minden nap reménykedtem abban, hogy majd a következő nap jobban leszek, és akkor majd ezt meg azt csinálom. Nem lettem.

Amikor az új év első hete is eltelt, elkeseredtem. Hiába nem hiszek a babonákban, azon töprengtem, hogy egy ilyen kezdés után vajon jó évem lehet-e egyáltalán. Pár önsajnálattal töltött nap után aztán eszembe jutott, hogy tavaly áprilisban kezdtem el félmaratonra edzeni, valahol a pandémia közben a koránkelésre. Akkor meg miért vagyok ráparázva arra, hogy kezdek el egy évet? 

Ez az élmény ráébresztett arra, hogy az újrakezdés nem kötődik január elsejéhez. A perzsa újév, a noruz például tavasszal van, a kínai holdújév január végén, február elején, a dívali, az indiai újév pedig október-novemberre esik. Más-más dátumok, de van egy közös mindegyikben, világszerte ugyanazt az érzést keltik:

reményt adnak a változásra. 

És ha megvan a remény, az akarat a változásra, jöhet is a többi. De vajon hogyan érhetjük el, hogy a fogadalmaink ne csak múló fellángolások legyenek? Miért van az, hogy sokan pár hét után feladják, míg mások képesek hosszú távon tartani az elhatározásaikat? Hogyan tűzhetünk ki reális célokat? Milyen szokásformáló stratégiák működnek a legjobban? És hogyan értékelhetjük az előző évet vagy az életünk egy korábbi szakaszát, ez pedig hogyan segíthet a céljaink megtervezésében?

Az alábbiakban olyan konkrét eszközöket és módszereket mutatok be, amelyek nekem segítettek elérni a kitűzött céljaimat, és biztosították, hogy ne adjam fel a nehezebb pillanatokban sem. Hátha neked is fognak. 

Nem minden fekete-fehér

A változás nem feltétlenül jelent mindent vagy semmit. Nem kell egyből teljesen lemondani valamiről, vagy teljesen rászokni valamire. A kis lépések is számítanak: ha csak napi tíz percet mozogsz, az is haladás.

Az új én hasonlítson a régire

Reális célokat tűzz ki magad elé. Ha még soha nem futottál, ne várd el magadtól, hogy pár hét alatt lefuss egy maratont. Ne írj hosszú listát arról, hogy milyen szokásaidon akarsz változtatni – egy teljesen új ember nem lehetsz egyik napról a másikra. De figyelj arra is, hogy túl könnyű célokat se válassz, mert elveszik a kihívás izgalma.

Hibázni ér

Valószínűleg fogsz is – ez természetes. Ne hagyd, hogy egy-egy botlás eltántorítson. Próbáld meg mindig a pozitív oldalát nézni a helyzetnek, és örülj annak, ami sikerült, ahelyett hogy a hibákon rágódnál. Próbáld megvizsgálni őket, és tanulni magadról általuk. Lehet például, hogy időről időre azért nincs kedved edzeni, mert a luteális fázisod végén (a menstruációs ciklus része, ilyenkor az energiaszint gyakran csökken – szerk. megj.) vagy. 

Beszélj róla!

Oszd meg a céljaidat másokkal. Valószínűleg akkor mások is megosztják majd a saját tapasztalataikat. Tanulhattok egymástól, motiválhatjátok egymást, sőt jó beszélgetések és jó barátságok is születhetnek belőle. 

Van, amit el kell engedni

Csak olyan célt válassz, amit valóban akarsz. Hiába hangzanak jól mások szájából bizonyos célok, neked nem biztos, hogy működni fognak. Vagy ha újra meg újra felkerül a listádra egy dolog, de valamiért mégsem sikerül soha kihúzni, akkor lehet, hogy el kell engedni.

Ne csak „kábé”

A céljaid legyenek konkrétak és mérhetőek. A „többet olvasni” vagy „többet sportolni” típusú célok helyett érdemes pontosan meghatározni, hogy mit és mikorra szeretnél elérni.

Az appok ereje

Használj motivációs appokat, habit trackereket (szokáskövetők – szerk. megj.). Ezek segítenek követni a haladásod, statisztikákat készítenek, emlékeztetnek, és motivációt adnak. Én erre hosszú ideig a Huawei Health alkalmazását használtam, ha mindent teljesítettem lóherét kaptam. 

Szünetek is kellenek!

Fontos, hogy időnként megállj, és figyelj arra, hogy ne égj ki az új célok hajszolása közben. Kell a pihenés, feltöltődés, az egyensúly. Nem árt, ha ezeket is betervezed előre. 

Ünnepeld a sikereidet

Bármilyen apró eredményt elértél, adj magadnak elismerést! A pozitív megerősítés fenntartja a lelkesedést, és emlékeztet arra, hogy minden kis lépés számít. 

Élvezd!

A célok elérését ne teherként éld meg, hanem játékként. Mint gyerekként, amikor azt próbáltad, hogy csak a fehér sávokra lépj a zebrán. Érezd az örömöt minden lépésben!

Ha neked is megjött a kedved, van egy kis segítségem számodra. Összeállítottam egy évértékelő és céltervező sablont, amely segít átgondolni az eddigi eredményeidet, és meghatározni a következő lépéseidet. Itt tudod letölteni. Ne várd a manócskákat!