Sziasztok! Én Czine Lolita vagyok és szeretném, ha lenne játszóterünk, legyen rajta lipinka, hinta, csúszda, homok, gumiugráló és homokvár. Sziasztok! Én Demeter Erika Henrietta vagyok és mi abban mutatunk jó példát, hogy kedvesek vagyunk a felnőttekkel, nem bántjuk meg őket. Sziasztok! Én Varga Roxána vagyok és egyetem után szociális munkásként szeretnék dolgozni, mert szeretek másokon segíteni, hogy legyenek boldogok.

A Tűzpróba-sorozat következő összeállításában a somlyói létet ismét a romatelepen élő gyermekek szemszögéből ismerhetjük meg.

Ahogy arról korábbi riportunkban már beszámoltunk, Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes kisebb-nagyobb megszakításokkal a 2021 januárjában történt tűzeset óta vesz részt a csíksomlyói roma közösség életében. Legutóbbi ottlétekor a Máltai Szeretetszolgálat épületében fotós-interjús-rajzos foglalkozásokat tartott a telep gyermekeinek.

A portréfotózás során a gyerekek maguk választhatták ki, milyen színnel kerül megvilágításra az arcuk, illetve a mögöttük húzódó fehér fal, a hangfelvevőre rögzített interjúk során a résztvevők Tamás kérdései mentén Somlyóról, családjaikról, az iskoláról és az álmaikról meséltek, a foglalkozás harmadik elemeként pedig a gyerekek „Tamás bácsi iPadjén” készítettek rajzokat otthon-témában.

Összeállításunk negyedik részében (első rész, második rész, harmadik rész) a Czine Lolitával, Demeter Erika Henriettával és Varga Roxánával készült beszélgetések olvashatók kiegészülve a lányok színes portréival, a fotók alatt található Spotify-ablakokban pedig meghallgathatók az interjúk hangfelvételei. A telepen készült gyerekrajzokkal,

„Hogyha elköltözhetnék, én itt maradnék”

Sziasztok! Én Czine Lolita vagyok, itt élek Somlyón, s nyolcéves vagyok. Szeretek itten, Somlyón élni. Én, hogyha elköltözhetnék, én itt maradnék. Szeretnénk, ha lenne játszótér itten, s legyen rajta lipinka, hinta, csúszda, homok, olyan gumiugráló és homokvár.

Czine Lolita. Fotó: Márkos Tamás

Szeretek a máltaisoknál menni a szereplésekre, szoktunk próbálni, enni, takarítani, rajzolni, sőt tanulni. Az iskolában a legjobban az tetszik, amikor zenélünk Kinga néniékkel.

Mikor felnőnék, én mindig mennék kirándulni. Szeretek táborban lenni, és az jó nekem, amikor játszok, amikor fürdök minden este, s jól süt a nap. Azért jó felnőtteknek lenni, mert autóznak, s mennek más országba. Velünk mindig kedvesek a városban az emberek.

Szeretném, hogy legyen szobám, emeletes ággyal, sok játék legyen, s mindig behívjam a barátaimat, és pizsomapartizzunk. A szobám rózsaszín lenne.

Czine Tamás rajza

A családomnak azt kívánnám, hogy mindig egészségesek és boldogok legyenek. Azt is kívánnám, hogy itten, Somlyón ne legyen veszekedés, verekedés.

Nekünk van nyuszi, kakas, ló. Az egyik nyuszit úgy hívják, hogy Anasztázia, a másikat pedig úgy hívják, hogy Erika.

„Meg szoktam védeni a testvéremet”

Sziasztok! Én Demeter Erika Henrietta vagyok, kilenc éves vagyok és Somlyón élek. Nekem az a jó itt, hogy nagymamámékkal lehetek és vannak barátnőim.

Én elmennék innen, ha lenne lehetőségem. Külföldre mennék, azért, mert anyukám ott van, és szeretnék vele lenni. Anyukám dolgozik ottan, külföldön, és segíti a szegényeket.

Demeter Erika Henrietta. Fotó: Márkos Tamás

Szeretek a máltásokhoz járni, azért, mert járunk próbára, megtanítanak olvasni és festünk. Én onnan tudom, hogy valaki szeret, hogy kedves velem. Én szeretek iskolába járni. Az a legjobb, hogy románból felmérőzünk és matekozunk. Ezek jól mennek nekem.

Nekem az a legnehezebb, hogy mindig ütik a testvéremet, s nekem ez rosszul esik. Meg szoktam védeni. Úgy védem meg a testvéremet, hogy szólok a tanár néniknek, a tanár nénik megszidják azokat, akik bántják, és én is leszidom őket.

Ha én felnövök, külföldre fogok menni vagy itt maradok nagymamámmal. Abban mutatunk jó példát, hogy kedvesek vagyunk a felnőttekkel, és nem bántjuk meg őket. A felnőtteket mindig kell tisztelni.

Én azt szeretném, hogy akik nem itt élnek, Somlyón, tudják rólunk, hogy jók vagyunk, a felnőttekkel nem feleselünk vissza és becsüljük őket.

Demeter Erika Henrietta rajza

Miután leégtek a házak, és maga még itt volt, akkor nekem nagyon jó volt, játszottunk magával és maga még most is kedves velük. Nekem még az volt a legeslegjobb, hogy anyukám itthon volt, de ő vissza kellett menjen azért, mert dolgozik külföldön, a szegényeket segíti.

Én azt kívánnám, hogy ne legyen veszekedés és javuljon meg a világ, legyen békesség. Ha felnövök, akkor balettos vagy tanár néni szeretnék lenni.

„Boldog az én gyermekkori életem”

Varga Roxána vagyok, Somlyón élek és tizennégy éves vagyok. Somlyón élni jó, csak az a rossz, amikor a felnőttek veszekednek. Szoktak azon is veszekedni a felnőttek, amikor a gyerekek összevesznek vagy verekednek, sok mindenen szoktak összeveszni.

Varga Roxána. Fotó: Márkos Tamás

Azt szeretem abban, hogy itt élhetek, Somlyón, hogy járhatok be a máltásokhoz, hogy vannak barátaim, s hogy kitartunk egymás mellett. Itt, a máltásoknál kicsiknek is vannak programok, de nekünk háromtól van a program egészen ötig.

SEGÍTS, HOGY LEHESSEN JÁTSZÓTERÜK!

Ha segítenél valóra váltani a csíksomlyói romatelep gyermekeinek álmát és hozzájárulnál, hogy megépülhessen a játszóterük, várjuk adományodat a Máltai Szeretetszolgálat számlaszámára: RO52 BACX 0000 0030 2688 9037 (számlatulajdonos: Asociatia Serviciul de Ajutor Maltez in Romania Sucursala Miercurea Ciuc). Utalásnál a megjegyzésben kérjük feltüntetni: játszótér.

Három órakor bejövünk, tanulunk, megcsináljuk a házit, kedden és csütörtökön négytől próba van, s ha nincs próba, akkor szoktunk segíteni Zsuzsi néniéknek takarítani.

Szokott lenni tánc Emese nénivel szerdán szoktunk játszani. Legszívesebben azért járok be a máltásokhoz, hogy tudjak segíteni Zsuzsi néniéknek takarítani. Ha valami problémám van, akkor Zsuzsi néniékkel szoktam megbeszélni vagy Heni nénivel. Szoktunk segíteni, amikor kell a gyerekeket valahová vinni, vagy kell itt a tanodában segíteni háziban vagy valamiben.

Ha megtehetném, hogy a családjaimmal együtt elmehetnék messzire, akkor elmennék. Azért mennék el innen, mert úgy könnyebb lenne, hogy a szülők nem veszekednek, s nem vagyunk haragban a barátainkkal.

Nekem az iskolában az a legjobb, amikor a barátnőimmel lehettek, akik nem idevalósiak, és láthatom őket minden nap. A kedvenc tantárgyam a zene. A szüleim nem szoktak külföldre járni, apukámnak volt munkahelye, de most nem jár.

Amikor felnőtt leszek, akkor megyek 12-be és utána egyetemre. Szociális munkásként szeretnék dolgozni. Dolgoznék a gyerekekkel, az idősebbekkel, vagy a családban, ha valakinek van valami gondja, hogy tudjak segíteni rajtuk. Én azért választom a szociális munkát, mert szeretek a gyerekekkel lenni, szeretek másokon segíteni, hogy legyenek boldogok.

TŰZPRÓBA

Márkos Tamás fotóriporter Tűzpróba című, roma sorsokat és életképeket bemutató fotósorozatát 2021. december 10. és 2022. január 15. között – Erdély több más városa mellett – a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban is kiállították. A sorozat most olyan interjúkkal és portrékkal folytatódik, amelyek segítségével betekintést nyerhetünk a csíksomlyói roma közösség elmúlt éveinek megpróbáltatásaiba és változásaiba. A 2021 januárjában bekövetkezett tűzeset és az azt követő időszak ugyanis olyan fontos társadalmi kérdéseket hozott a felszínre, amelyeknek következtetései és megoldásai nélkülözhetetlenek minden erdélyi közösség számára.

A felnőttek azt a példát nézhetnék tőlünk, hogy mi összetartunk, s ha össze is veszünk, mi kibékülünk hamar. A felnőttek tartják a haragot, nem békülnek ki hamar.

Amikor az arénában voltunk, nekem nem volt jó. Azért nem volt jó, mert nagyon sokan voltunk, matracokon kellett aludjunk. Nekem jobb lett volna, hogy otthon legyünk, nem az arénában.

Én csendesebb típusú vagyok, ritkán szoktam játszani, de sokszor ott vagyok Roxiéknál, szoktunk táncolni, vagy szoktam a kicsi testvéremre vigyázni.

Ha valakit megsértek, akkor nekem nagyon rosszul esik, szoktam sírni, s utána kérek bocsánatot. Érzékeny vagyok. Szerintem jó dolog, ha valaki érzékeny, mert például én ilyen vagyok, hogyha valakit megbántok, vagy látom, hogy valakinek problémái vannak, akkor odamegyek és megkérdezem, hogy segíthetek-e neki. Hogyha azt mondja, nem, akkor nekem valami érzés előjön és rosszul érzem magam, hogy nem tudok segíteni másokon.

Demeter Erika Henrietta rajza

Szerintem boldog az én gyermekkori életem. Az lenne a kívánságom, hogy mindenki legyen boldog, békességben éljenek, mindenkinek legyen meg az, amit akar és érje el a vágyait.

Ez az anyag az Independent Content Production (EPIC) projekt keretében, a Központ a Független Újságírásért (CJI) koordinálásával, az Internews támogatásával készült. Az anyagban kifejtett vélemények kizárólag az UH.RO álláspontját tükrözik, és a fent említett partnerek nem vonhatók felelősségre az itt található információk bármilyen felhasználásáért.