Sokan hülyének nézték, tervét Disneylandnak hitték

El kell kezdeni, vallja Fazakas Szabolcs, mini Erdély megálmodója, máskülönben soha nem lesz semmi. A bajok meg majd elfogynak.

Fotó: GÁL ELŐD

4500-an fordultak meg a nyitást követő hétvégén a Legendárium Mini Erdély parkjában, ahová kedden én is kimegyek, Fazakas Szabolcs a Barátok Templománál vesz fel, hogy a Szejkére vegyük az irányt. “Már mindenki látja, hogy mit akarunk. Az elején vidámparknak, Disneylandnak hitték, s mindenféle összevissza hülyeséget gondoltak rólunk” – mondja, amikor megpillantjuk a kaput. Szabi először Brüsszelben látta a Mini Európa parkot, majd a Klagenfurt melletti Minimundust, amelyekben Erdély abszolút nincs jelen, még a törcsvári kastély sincs, hiába nagy divat a drakulázás. Nyolc-kilenc évvel ezelőtt született meg a mini Erdély ötlete, akkor „sokan hülyének néztek”, de mivel sok ötlettel előáll, hozzá van szokva ehhez.

Az Orbán Balázs sírja alatti részen van egy terület, először oda tervezte a parkot, azonban visszahallotta, hogy egy építészekkel való megbeszélés során többen elmondták, hogy szerintük rontaná a sír szakralitását, ő ezt meg is értette azonnal. Mivel gyerekkorában sokat játszott a Szejkén, ismerte a terepet, így esett a választás a jelenlegi helyszínre, ami szerinte abszolút kihasználatlan volt. Négy éve kezdték el a konkrét munkát, megkötötték a koncessziós szerződést, nagyon sok hivatalba járás után sikerült 24 évre megkapniuk a területet.

A parkhoz érkezve kettős érzésem támad: a Mini Erdély Park felirattal ellátott gyönyörű kaput pillantom meg először, majd mellette a „munkatelepet”, ahol simán be lehet surranni a parkba. Volt is rá példa, hogy valaki megpróbálta, aztán meggondolta magát és visszament, árulja el, amikor megosztom a kételyeimet. Ők egyébként kamerákon figyelik a terepet. Az első hétvégén megforduló 4500 személyből 500-at környékbeli éttermekből és szállodákból származó nyugtákkal engedtek be – hogy segítsék a helyi vendéglátósokat –, ha egy belóg, akkor nincs akkora baj, véli. A hatalmas számoktól megszeppent arcom láttán azt is hozzáteszi, hogy az ezt követő hétfőn is körülbelül 800-an voltak, ottjártunkkor pedig 30-40 ember tartózkodik a parkban. Szabi szerint az ország minden pontjáról voltak, ő például teleormániakkal beszélgetett, akik mondták, hogy „vai, de capul meu”.  

„Az emberek ezért idejönnek Székelyudvarhelyre,

gondolj bele, hogy mit jelent ez a régiónak s a városnak. Hétvégén családok beültek az autóba Kolozsváron, Vásárhelyen, Bukarestben, s idejöttek ezért. Ez nem csak azt jelenti, hogy a parkba bejönnek, hanem például, hogy itt fogyasztanak a városban. Ez a városnak, akárcsak Szarvasnak a Mini Magyarország, egy brandje tud lenni” – magyaráz.

Ők akármerre járnak, reklámozzák a Mini Erdély Parkot, hogy jöjjenek, nézzék meg “Svájcát Erdélynek”. Hozzáteszi, lehet ez még túlzásként hangzik, de szeptember végére „Svájc” lehet. A parkra most tereprendezés vár, szeptember végén elindulhat a kisvasút, amely már megérkezett Székelyudvarhelyre, ez a park alsó részén fog közlekedni. A vasútvonalon makettek is lesznek, például Vajdahunyad vára.

A nagyobb kőfalak egy újabb tervben lévő bejáratot jeleznek, ez lesz a nyugati bejárat, ami azon kívül, hogy egy várbejáratnak fog kinézni, arra szolgálhat, hogy összekösse a parkot a borvízmúzeummal, legalábbis ez Szabi terve. A munka ottjártunkkor is folyik a makettekkel tele szerpentinen is, de nem akarták elhalasztani a nyitást, a vírusra való tekintettel sem, hiszen „az emberek nincs, amit csináljanak”. Persze, az is szerepet játszott, hogy felmérjék, mit szólnak az emberek, lássák, jól rendezték-e be, jó-e a térhasználat, „ez valahol egy tesztkör is”.

Tetszik az emberek nagyon nagy százalékának, és Szabi úgy látja, nem jópofizásból mondják. “Azt élvezem, hogy egy kietlen hely benépesült” – szólítja meg Fazakast Asztalos Ferenc volt parlamenti képviselő, rajta kívül is több elhaladó gratulál neki.

Ez itt Kolozs megye,

hátul Partium lesz, régiónként van minden – mutogatja Szabi a maketteket. A korábban, a várban kiállított repertoár sokat bővült azóta. A maketteket főként pályázati pénzekből próbálják kivitelezni, most egy EU-s pályázat van leadva erre, de például Bukarestben eddig teljesen feleslegesen próbálkoztak, „nem értették, mit akarunk” – mondja. A parkban jelenleg 68 makett van, ez folyamatosan bővülni fog, 104-ig akarnak felcsúszni.

Egy makett ára 800 ezer és 2,5 millió forint között van, attól függően, hogy hány munkaórát vesz fel az elkészítése. A brüsszeli Mini Európa készítői ennek az árnak a duplájáért dolgoznak.

Bírják a makettek, mondja Szabi, de azért gondolkodnak egy védelmi rendszeren, mert egy nagy gubacsos jégeső esetén nem lennének nyugodtak. “Van, aki nem bírja, csak rálép egy elemre. Hoppá, még pókháló is van rajta” – lép oda az egyikhez. Szerinte a madarak és kisállatok idővel birtokba veszik majd őket, amit nem is bánnak, amíg nem tesznek kárt az épületekben, amelyekkel Erdély építészeti örökségét szeretnék bemutatni. A készítők többéves garanciát vállalnak a műanyagból készült kisépületekre, évente lejönnek és kijavítják a problémákat.

Vajda Domokos székelykeresztúri és Németh Hajnal Auróra győri képzőművészek készítik: Vajda Domokos formába önti, Német Hajnal Auróra festi. Általában egy maketten 3-4 hónapot dolgoznak, attól függően az éppen mennyire bonyolult. Most a Szent László vára készül, árulja el Szabi.

A minden maketthez tartozó kör alakú forgatható táblácskák három nyelven olvashatóak, az épület nevét és rövid leírását tartalmazzák. Néhány épülethez még nem tartozik tábla, csak egy kis felirat, mert ezekről már tudják: költözni fognak a parkon belül. 

Egyszer minden baj elfogy

Négy éve gyűlnek a makettek, amelyeket egy ideje a park melletti házban tároltak, mesél miközben rámutat egy problémára, „meg kell az utat csináltatni, a babakocsit megemelve kell kihozzák”. A ház, amiben a maketteket tárolták sem nyúlt egy szép látványt, ront az összképen, mondja, amikor „Háromszékre érünk”. Egy vendégházat szeretnének a helyére, Szabi szerette volna már lebontatni a meglévő épületet, és felépítetni az újat, de ilyen „gyorsan” lehet megszerezni az engedélyeket, mondja sóhajtva. Addig míg várják őket, egy óriási banner kerül az oldalára székelyföldi várakkal.

“Na, de nem panaszkodok, tudtunk dolgozni, megtudtuk a parkot nyitni, és nem akadályoztak” – véli Szabi, aki még a víz hiányát említi meg. Várjuk, hogy megoldódjon, “nem akarunk a választási hercehurcába belefolyni” – mondja. Éppen ezért nem akartak megnyitót sem, beszédeket, szerinte ezt a mindenkori hatalomnak támogatnia kell. Szeptemberben gyerekek fogják elvágni a szalagot. Amit negatívumként még fel tudok róni, az a drótkerítés, igenlően bólint: „vannak bajok, de egyszer minden baj elfogy”, a drótkerítésre növényeket terveznek futtatni.

A most feltúrt részt újra zöldesítik majd, egy chill-zone is helyet kap a 10-től 19 óráig nyitva tartó parkban. Területileg nem lesz nagyobb, ha bővül a makettek száma, azok is elférnek majd a jelenlegi területen.

Tófalvi Adrián és munkatársa a bejáratnál dolgoznak egy kis bódéban, “EU-komfort, covid-komfort”, mondja Szabi, a fiúk pedig, hogy minden rendben van odabent, csak nagyon melegük van. Itt Legendáriumos ajándéktárgyakat is kapni, a bódé mögött pedig két vadiúj, még behelyezetlen makett áll: a Károlyi-várkastély s a Varjúvár.

Miközben a vásárhelyi zenélő kutat fotózom, Szabit Miklós Zoltán múzeumigazgató is hívja. Az Orbán Balázs Emlékházról és a Borvízmúzeumról egyeztetnek, szeptember elsején leülnek majd tárgyalni, egyezik meg. „Megtámogattuk a múzeumot tervekkel, hogy például az Orbán Balázs sírjához legyen egy normális út, ne a sárban kelljen kimenni, mert az egy székelyudvarhelyikum és így ciki” – mondja. A sír mellett kaptak egy villát, amit lebontottak, és átadták a területet a városnak, ide közösen megálmodtak egy Orbán Balázzsal kapcsolatos szabadtéri kiállítást is.

És ha már Orbán Balázs,

akkor megkérem Szabit, hogy látogassunk el a nemsokára megnyíló emlékházba is. Az odaszóló belépőkről még nem mond biztosat, de úgy szeretnék, hogy ne legyen egy kilátogatónak drágább az sem, hogy az emlékházba is ellátogasson. „Oda még egy-két alkalmazott kell, de nem akarunk működési költségekre pályázni, önfenntartó kell, hogy legyen. Ez így tisztességes a támogatók felé is, nem akarunk menni még kunyerálni” – magyarázza.

Hologram, touch-screenek, hieroglifanyomtató – sorolja az emlékházban megtekinthető dolgokat. „Nem maradt róla tárgyi emlék, elhatároztuk, hogy csinálunk mi a fotók alapján” – indokolja. Az egyik Orbán Balázs hologram például ül majd az íróasztalnál, és írja Székelyföld leírását, de lesz majd politikai szoba is, és egy másik fényképelőhívó szoba, amelybe egy kis lyukon át lehet betekinteni, és odabent hívja majd elő Orbán Balázs a filmeket.

A ház teraszán egy Orbán Balázs korabeli Szejke-makett lesz, és kiülőkkel is feldobnák a helyet, ahol lehet majd a Székelyföld leírását, és Orbán Balázs könyveit olvasgatni. Tervek még vannak, például, hogy bivalyos szekérrel lehessen körbejárni a Szejkét.

„El kell kezdeni,

ha mindig valaki vár valakit, akkor semmi nem lesz soha belőle. Én egy éve mondogatom, hogy létre kellene hozni egy turisztikai inkubációs központot Udvarhelyszéknek, vagy Székelyföldnek. Ez nem egy irodaház, hanem arról szól, hogy bekapcsolódnak önkormányzatok, s fiatalok pályázzanak turisztikai, szolgáltatási ötletekkel, s azt zsűrizni, s ezeket a fiatalokat inkubálni, bekapcsolni a forrásokhoz. Ha valaki kitalálja, hogy Oroszhegybe meg akarja csinálni a pálinka-űrkilövő állomást, s oda turisták fognak jönni, akkor le lehessen menedzselni, s felügyelni. Nem panziókból lehet itt turizmust csinálni. Az szuper arra, hogy lefeküdjenek aludni, de két alvás között kellene valamit csinálni” – mondja.

Ki is egyezünk Szabival, hogy nem tartunk sokkal előrébb, mint például Parajd programok, látnivalók szempontjából. „Mi tudjuk, hogy előbbre vagyunk pár évvel, mint a város, de most már láthatja a város, hogy mit lehet tenni egy semmilyen területen. Udvarhelyben óriási lehetőségek vannak. Szuper, hogy ott a Jézus Kápolna, de ott van hét gyógyforrás mellette, ezek mind kiaknázatlan pontjai a városnak. Remélem, jön egy-egy fiatal egy-egy okos ötlettel, szolgáltatással. Én nem akarok mindent csinálni a Szejkén, csak időben lépem, ami még semmi nem ért semmit. Most mindenki szeretne odajönni a Szejkére éttermet csinálni, ezt mi tudjuk” – véli.

Sok-sok minden kell még, látja be, összehangolni a programokat, szolgáltatókat, közös médiakampányt indítani, de ő pozitív a jövőt illetően: „ahogy elkezdtünk mocorogni, az emberek kezdtek odafigyelni a Szejkére”. 

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok