Sok elejtett könny marad a tribünön, vércsepp a szőnyegen

Két napig csattogott a birkózószőnyeg a csarnokban, ahol 12 udvarhelyi sportoló vett részt a kadet korosztály országos bajnokságán.

Fotó: GÁL ELŐD

Neked is tuti feltűnt, hogy pár száz sportoló itt töltötte a hétvégét Udvarhelyen, bár lehet, csak nekem áll rá a szemem jobban, ezért úton-útfélen szembejöttek a mindenféle klubok, és a román válogatott melegítőiben járkáló fiatalok. Összesen 312-en voltak a több mint 50 klubcsapatból az U17-es országos birkózóbajnokságon, amelyet november 12-én, és 13-án rendeztek a sportcsarnokban, és amelynek tömegében ott voltak a népes udvarhelyi csapat tagjai is, pontosan 12 szabadfogású birkózó, többen közülük éremesélyesek. A szabad- mellett kötöttfogásban is bajnokokat avattak, a lányok között is.   

És nem csak ettől a több mint 300 birkózótól volt hangos a csarnok, hanem a szőnyeg mellől értük ordító edzőktől, barátoktól, rokonoktól. Újabban nem áll jól a sportág szénája, mivel megkérdőjeleződött a látványossága, így az olimpiai sportok közötti korábban stabil helye is, amit nehéz elhinni azután, hogy két napon keresztül volt teltház a csarnokban. Ezt a birkózók jó meccsekkel hálálták meg a kilátogatóknak.

„Csattog a szőnyeg”

– ahogy fogalmazott Katona Zsolt, Katona László főszervező fia, aki szintén bőseégesen besegített a szervezésben édesapjának, és aki nagyszerű eseményt hozott tető alá a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklubbal, a csarnokban. Nem csak vasárnap volt teltház, a döntők és a díjátadó napján, hanem már a szombati selejtezők és elődöntők során is. Zsoltnak nem volt könnyű dolga, szervezőként, bíróként és edzőként is jelen kellett lennie egyszemélyben, mégis türelmesen avatott be a részletekbe.

Ugyan kevesebben voltak, mint a tavalyi országos bajnokságon, ami több korosztályt fedett le és három napig tartott, így sem fértek el a városban a „vendégek”, akik 5-600-an érkeztek. A közeli falvak szálláshelyeit is lefoglalták a versenyzőknek, edzőknek, hozzátartozóknak. Merthogy volt belőlük is jócskán. A versenyzőknek fenntartott tribünön elég sokszor láttam, hogy az edző kiabál egy elveszített meccs után, majd az anyuka vigasztal. Vagy fordítva. Sok elejtett könny itt marad a tribünön. És vércsepp a szőnyegen.

Semmi veszélyesebb sérülés nem történt, hálistennek – nyugtat meg Zsolt, hozzátéve, velejárói a sportágnak a kisebb sérülések, húzódások, és bizony a verseny végére sok birkózónak van bekötve valamelyik testrésze. Van, aki sérülés nélkül megúszta, de azt hiszem, kibékült volna egy húzódással, ha érmet, esetenként aranyérmet akasztanak a nyakába.

– Hogy még 3 kilót nem fogytam – nevet Elekes Róbert kérdésemre, hogy mi volt a baj, miután elárulja, hogy nem jött össze most az éremszerzés neki. Mondom neki, hogy ebből akkor lehet motivációt meríteni a következő versenyre. Bólint, úgy legyen. Ugyanezt tanácsolom Lőrincz Balázsnak, a nagyobbik Lőrincz tesónak, aki a korosztályos Balkán-bajnokságáról is éremmel tért haza, és most is bronzot akasztottak a nyakába. Mivel nincsenek 

a korosztályos birkózók 

rangsorolva saját súlycsoportjukban, így nincsenek kiemeltek sem, akár az első körben összekerülhet egy súlycsoport két nagyágyúja, ahogy Lőrincz Balázs is már az első körben összekerült fő riválisával, Adrian Meteával a 80 kilogrammos súlycsoportban, és ki is kapott tőle, így már nem birkózhatott a döntőben.

      

– Egyáltalán nem vagyok elégedett – jelenti ki Lőrincz Balázs a bronzéremre. Nem hallottam, hogy mit kiabálnak a szőnyeg széléről. Úgy tudtam, hogy én vezetek, mert én csináltam az utolsó pontot, az nem jutott eszembe, hogy többet érő akciója volt – magyarázza és azt is hozzáteszi, hogy nem volt elég aktív, többet kellett volna már az elejétől kezdve támadnia. Katona szerint Meteával ketten a súlycsoportjuk legjobbjai, az ellenfél srác ugyan nagyon ügyes, Balázsnak eddig sikerült győznie ellene. Valószínűleg az izgalom is közrejátszott Balázsnál, aki 17-et tölt, és középiskolás éveiben az Iskolás Sportklubnál versenyszerűen birkózhat. Mi lesz utána? – kérdezem. A középiskola végéig mindenképpen folytatja a birkózást, és minél eredményesebben próbálja, árulja el Balázs, de azt nem tudja, utána mi lesz. 

A középiskola után jön a vízválasztó: vagy klubot keres magának, vagy más országban birkózik, vagy abbahagyja a birkózást. Ez a jellemzőbb – mondja sajnálattal Katona Zsolt. Ez nem az a sportág, amiből sportolóként meg tud élni itt az ember, hacsak nagyon ki nem magaslik. Iskola után nagyon sok birkózó abbahagyja a sportot. Keresik is a módot Katonáék, hogy hogyan lehetne minél jobb perspektívát felépíteni a gyerekeknek, akik azért

szállították az érmeket.

Balázs mellett még négy bronzérmet tartottak itthon. Egyed Gergő az 51, Deák Attila a 60, Kacsó Bendegúz a 71, Mihály Ákos a 110 kilogrammosok versenyében állhatott fel a dobogó harmadik fokára. Éppen, hogy lemaradt a dobogóról a 110 kilogrammosok közt az ötödik helyen végző Miklós Zsolt, és a 45 kilogrammos súlycsoportban Márton Zsolt is.

Ugyan láthatóan van némi hiányérzete a csapatnak, azért nem szabad teljesen elégedetlennek lenni Katona Zsolt szerint. 12 sportolójukból 5-en lettek érmesek, rajtuk kívül még 2 versenyző fejezte be pontszerző helyen a bajnokságot. „A kötelezőt hozták a srácok, de néhányukban benne volt a győzelem is, 2-3 döntő” – mondta az edzőjük.

Őt és édesapját, Katona Lászlót, az udvarhelyi kadet korosztály vezetőedzőjét is díjazták a verseny végén, hiszen a szabadfogású csapatversenyben a második helyen végzett az országos bajnokságot szervező Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub. 

 

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok