Fotó: PÁL EDIT ÉVA
Már nagyon régóta tervezek egy tartalmasabb interjút készíteni Sipos Lóránttal, és a 2023-as idény végén az általa vezetett VSK kiesése egy jó apropónak bizonyult, hogy sort kerítsünk erre.
Lóriról nagyon kevés lenne csupán annyit mondani, hogy az újra másodosztályos VSK kézilabdacsapatának edzője, inkább a mindenkori udvarhelyi férfi kézilabdacsapat másod-, vagy vezetőedzője, hiszen már az SZKC-s idők óta megkerülhetetlen a neve a férfi együttesnél.
Ott volt, amikor Verestóy Attila szenátor halála után megszűnt az udvarhelyi Challenge Kupa győztes csapat, és az ő erőfeszítései is kellettek, hogy új formában, immár Szejke néven újra legyen együttese a városnak a nemzeti bajnokságban. Ő volt az, akinek több alkalommal kellett közölnie a játékosaival, hogy hiába vívták ki a Bölények Ligájába való feljutást, nincsen pénz az indulásra.
Az edzővel ezekről az időszakokról, életútjáról és Udvarhelyen maradásáról beszélgettünk, hiszen valószínűsítettem, hogy a Challenge Kupa győztes másodedzőként voltak más lehetőségei, minthogy az udvarhelyi kézilabda újjáélesztéséért tegyen erőfeszítéseket.
Május 22-ei beszélgetésünk során kiderül, miért, ahogy az is, hogy a felesége azt mondaná, hogy „túl fontos” számára a kézilabda.
„Ez rólam fog szólni? Sokan azt fogják most gondolni, de nem szeretek villogni, én lejövök s dolgozok. Ezért nem voltam idézőjelesen benne semmi konfliktusban s nem is leszek” – mondja beszélgetésünk után, amikor még egy-két fotó erejéig labdát is ragad. De ne szaladjunk előre, a VSK edzőjét bemelegítésként arról kérdezem, hogy
mi történt azóta, hogy néhány évvel ezelőtt – amikor egy miniszteri látogatás során az udvarhelyi sportvezetők megegyeztek a prioritizált sportágakban – mindenki boldog volt?
Tulajdonképpen semmi nem történt. Az akkori miniszteri látogatás ugyanaz volt, mint ami most is, (Novák Eduárd áprilisban a székelyudvarhelyi sportvezetőknek beszélt az országos sportstratégiáról – szerk. megj.), egy politikai látogatás: megmutatjuk, hogy vagyunk, szavazzatok ránk a következőkben is. Az udvarhelyi sportélet azóta szerintem nagyot nem változott. Ugyanazok a sportágak vannak azóta is, amik évek óta. Én nem mondom, hogy kínlódnak, mert úgy látom jól tevékenykednek, úgy a kézilabda, a futsal, az asztalitenisz. A birkózás kínlódik. A foci az én nézeteimben mindig külön lesz, vannak a sportok és a foci.
Úgy gondolom, hogy az utóbbi évtizedekben nem léptünk sem előre, sem vissza. Azt sem tudnám mondani, hogy az, hogy a kézilabdacsapat feljutott az elsőosztályba, az egy mekkora nagy lépés lett volna. Ez a normalitás, amit megpróbáltunk tovább vinni, de ezzel a költségvetéssel ennyit lehet.