Fordította: Mihancsik Zsófia, Borítótervező: Köves Lili
Idén tettem egy fogalmat: addig nem vásárolok új könyvet, ameddig az évek során felgyűlt kötetek ott hevernek a polcomon olvasatlanul. Mit ad Isten, mégis betéved az ember néhanapján egy-egy könyvesboltba, új ingerek érik, és megjön a kedve az újdonsághoz. Ahhoz, hogy kicselezzem a saját szabályaimat, és vágyaim is beteljesüljenek, elmentem a budapesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. Már a könyvesboltban is nagyon felkeltette Frédéric Gros A gyaloglás filozófiája című könyve az érdeklődésemet, és mihamarabb hozzá akartam jutni.
Nagyon szeretek filozófiát olvasni, mert felkínálja a hétköznapi gondolkodástól való elszakadást, új nézőpontból láttatja a világ dolgait. A gyaloglás filozófiája egyik legnagyobb erénye, hogy könnyű és egyszerre tartalmas olvasmány, nem kell megijedni a címétől. Nem kell hozzá ismerni a filozófiai iskolákat, a könyvben tárgyalt filozófusokat, akiknek munkáját, életét, írásait meghatározta a gyaloglás és a séta, megismerteti velünk a szerző, bemutatja őket, mint régi ismerőseit, feltárja titkaikat.
Meginvitál minket egy mentális sétára, ösvényekre mutat rá, hogy az emberiség történelmében milyen jelentősége volt a gyaloglásnak, kik és miért gyalogoltak, kinek mit jelentett ez.
Ghandi a békéért és a szabadságért gyalogolt, Nietzsche a nagy sétái közben alkotott, és megvetette azokat, akik íróasztaluk mellett töltve napokat, poros gondolatokat jegyeztek le, Rousseau visszatért a természetbe a civilizáció elől menekülve, Hölderlin esetében felmerül a kérdés, hogy őrületének kiváltó oka lehetett-e a hosszú ideig tartó, magányos gyaloglás keresztül fél Európán.
A kötet számomra legszebb három mondatát ki is írtam gyorsan a 116. oldalról. Ez egy pillanatra olyan volt, amikor megállunk a hegyen, a túra közepén és elkezdjük csodálni a tájat, mert abban a pillanatban megértettünk valamit az univerzumból:
„Az öröm aktivitás: könnyedén végrehajtani azt, ami nehéz és ami időbe kerül, igenelni a szellem, a test képességeit. A gondolkodás öröme, amikor rátalál valamire, felismer valamit, a test öröme, amikor kínlódás nélkül teljesít. Ezért van az, hogy az élvezettel ellentétben az öröm az ismétléssel növekszik, gazdagodik.”
Akkor értettem meg, hogy ehhez hasonló öröm számomra az írás és az olvasás is. Minél gyakrabban csinálja az ember, annál ismerősebb lesz a ritmusa, a technikája, rájön, hogy a lakásban hol a legideálisabb a fényviszony, a kanapé vagy a fotel a kényelmesebb, és folyamatosan vágyódni fog ezután a feloldódás után, az önmagából kiszakadás után.
Nekem idénre az a tanulnivalóm, hogy nem csak az ülőmunka, hanem a mozgásban levés, a tevékenykedés, a cselekvés is öröm. A tanulás öröm. Az áramlás öröm. Január első napjaiban ezeket a fókuszpontokat választottam magamnak, Gros könyve pedig jó megerősítés volt hozzá. Szóval, akinek idénre ugyancsak a cselekvés, a mozgásban levés, az önmagával való találkozás az idei fogadalma, annak szeretettel ajánlom ezt a könyvet.
