Enhéduanna sumer nyelvű himnuszköltő, akit a legelső néven nevezett költőként tartanak számon. „Úrnő, főpapnő, An ékköve” nevének jelentése. I. e. 2285–2250 között akkád hercegnő, Nanna (Szín) holdisten főpapnője Ur városában, valamint Sarrukín király leánya. Enhéduanna elsősorban Inanna-himnuszairól ismert, szövegeiből az derül ki, hogy a sumer panteon istenei közül Inannát tisztelte a leginkább. Nagy szerepet játszott abban, hogy az akkád Istár és a sumer Inanna alakja egybeolvadt a korabeli teológiában és gondolkodásban, amely nagymértékben hatással volt a sumer hitvilágra.
– Sánta Miriám
Enhéduanna a Cserna folyóba lép
Kezdetben a kövek is nála voltak. Fegyelmezetten
szedte őket össze a hegyek lábaitól, Inanna
őrjöngései után. Zsebébe tett néhányat, hogy
a győzedelmeskedő düh erejét magánál tarthassa,
s szétossza mindannyiunknak, akik áhítottuk
tudni, hol találkozik szerelem és háború,
miként fordul át a félelem és harag a fénybe.
A kövön ültem, csendben hallgattam, hogy
mögöttem csobog a termálvíz a föld köves gyomrából,
melyet nem harag roppantott meg böfögő vizekkel.
A fémek itt egy időre megmutatják igazi arcukat,
mielőtt a folyó vizébe mártóznának, barnára váltó ezüst –
visszanéz a rög belőle, mielőtt fénybe fordulna át.
Hátam mögött a forró gőz hajtott a folyó közepe felé,
így felálltam, s a síkos kavicsok közt apró kígyó vezetett
a mélyebb vizek felé, bár a hegy dühét egyetlen hullám
sem hozta el.
Kövek voltak most is nála, zsebeit a folyó medrébe ürítette,
feltűzött haján megcsillant a nap, ahogy a part fái közt átsütött.
Szórta Inanna köveit, mindegyre eltűnt, mint sziporka a víz tetején.
Botorkáltam a folyóban, s mintha láttam volna üres ruhazsebekkel,
megkönnyebbülten ugrálni a fák között – azt hitte ilyenkor,
Inanna nem látja, s szigorú rutinjából kislányként kiléphetett.
Irigyeltem – de jó is lenne olyan alázattal
megénekelni mindent, ami szerelem és háború,
félelemmel és haraggal tartani arcomat a fény felé,
kezemben tartani ékíró pálcát, tollat, billentyűzetet.
Miután eltűnt a fák között, a víz fölé hajoltam.
Láttam tükörképemet. Feltűzött hajamon megcsillant a nap.
Az életerőm vagy, mondtam neki, ha beléd nyúlok,
kiveszek alólad egy követ, megtartom benne a dühöt és a hegyet,
Inanna őrjöngését, lassú víz folyását. Áthúzom szemed árkai között,
hogy felkavarodjon alatta a homok, és nézhessem,
ahogy eltűnsz és visszatérsz,
ahogy szoktad, ahogy felkavarodsz és cserbenhagysz,
tükörképem, de megköveznélek,
maradj a folyóban, követ viszek és eltűnök.
Sánta Miriám 1993-ban született Kolozsváron. Magyar alapszakos és mesteris hallgató volt, költőként 2015-től aktív. Publikációi számos erdélyi és magyarországi és más folyóiratokban, periodikákban jelentek meg. Első verseskötete Hétfőn meghalsz címmel jelent meg 2019-ben. Újságíróként dolgozik, mindene a zene és fotózni is nagyon szeret. 2024-es friss könyvének címe Kilenc szabad növény.