Vagyis a nagy Ő-t, mert ő maga is elég nagy, ami nem csoda, mert ennyi szeretetnek kell a hely.
Fotók: Magyari Tekla, Simó Veronika
Nála barátságosabb, kedvesebb, bújósabb, hálásabb kutya nincs is. Sanyi, teljes nevén Bokor SándORR egy elegáns középkorú úriember, február közepe óta, Bálint-nap körül nyíltan felvállalta egyedülállóságát, és intenzív társkeresésbe kezdett Székelyudvarhely központjában.
Szerelme Tekla, már foglalt
Első kiszemeltje, Magyari Tekla írta nekünk néhány nappal ezelőtt, hogy segítsünk társat találni ennek a szívolvasztó négylábúnak hosszú kapcsolat céljából:
„Az intenzív megoldáskeresés íratja velem alábbi sorokat, ha gondoljátok, segítsetek, kérlek, Sanyinak gazdát találni. (Amúgy SándORR – mert leharapta valaki az orrát, de kezeljük.)
A Hachiko, a leghűségesebb barát című filmet ha láttátok Richard Gere-rel, hát Sanyi a mi székely Hachikónk. És még annál is ragaszkodóbb.
SándORR egy hete csapódott hozzánk a Sétatéren, egyetlen egyszer enni adtam neki, azóta azonban mindenhová követ: hazajön utánam, egyszer nyitva találta az ajtót, mintha mi sem volna természetesebb, bejött, befeküdt a kanapéra.
Azóta megvár a pénzügy előtt, a boltnál, a szerkesztőség előtt, bárhol, bármennyit időzöm, vár… Követ póráz nélkül mindenhová… Mintha az élete múlna rajta – és az múlik egyébként – lohol utánunk bárhol a városban. Orvoshoz vittük, bolhátalanítottuk, féregtelenítettük, kezeljük az orrát, és oltani is fogjuk.
Látták talán Bögözben és Keresztúron, volt talán egy átmeneti befogadója is a nyáron, aki reggeltől estig pincérként dolgozott, hűségesen várta a kocsma előtt egész nap, ahol dolgozott.
Sanyi benti kutya volt, magabiztosan használja a kanapét, ágyban aludt korábban, és elképesztően vágyja az emberek szeretetét. Már sokszor csalódott, vélhetően több gazdája volt, de még mindig, századszorra is bízik minden emberben, aki megsimogatja őt. Hihetetlen ragaszkodó, épp ezért nyugdíjas vagy otthon dolgozó gazdát képzelünk el mellé, de bárkihez bújik és ragaszkodik, például a Sétatéren ülő összes szerelmes párnak is az ölébe hajtja a fejét.
Két átmeneti befogadót is találtam neki, mindkét helyről meglógott, visszajött hozzám. Bálint-nap reggelén az ajtómban sírt, vonyított. Azt követően egy kadicsfalvi kennelben búslakodott, de kitört onnan, meglógott két napra rá, és ismét megjelent, az ajtómban vonyított.
Nem az étel vonzza, hanem az Ember,
kipróbáltuk: étellel próbáltuk ott tartani valahol, de inkább minket választott, s otthagyva a legfinomabb falatokat is, inkább loholt utánunk, csak hogy el ne szalasszon. Én nem tudom megtartani, mert a saját kutyám nem tolerálja, de valakinek élete meghatározó barátja lehet. 4-5 éves kan, minden kutyával és emberrel végtelenül barátságos.”
Sanyit azóta visszaszállították Kadicsfalvára, ahol már nem kennelben – mert azt nem szereti, megszökne belőle –, hanem egy cég udvarán tanyázik.
Kedden délelőtt meglátogattuk,
első perctől barátságos volt, és hízelegve követelte, hogy simogassuk. Nem is lehetett ellenállni. Tud ölelni, bújni és pacsit adni is. De nem rámenős, inkább csak közvetlen. Az ízlése kifinomult, fehér zokniban és ingben, fekete öltönyben jár hétköznapokon is.
Az orra már szépen gyógyul, és az oltását is napokon belül megkapja. Annyi szeretet van benne, hogy ember mellett a helye – jegyezte meg az egyik átmeneti gondozója. Azt ő sem tudta megmondani, mi történhetett az eredeti gazdájával, talán elköltözött, és nem tudta magával vinni.
Ha van szíved és egy kis helyed Sanyi számára, ne habozz őt örökbefogadni. Garantált, hogy hűséges társad lesz. Jelentkezhetsz e-mailben a szerkesztoseg@uh.ro címen, vagy a Facebook-oldalunkon, üzenetben.
