Kezdjük azzal, hogy unom a felesleges, durva cigányozást. Ezért, ha valakinek most az lesz a reakciója, hogy elkezd hozzászólásban „mocskos cigány”-ozni, ahelyett, hogy valami értelmeset mondana, annak azonnal törlöm a hozzászólását.
Erről a témáról nehéz sajtóban írni, vagy akármilyen hivatalban foglalkozni, vagy akármilyen hatóságnak elővennie ezt a kérdést, mert nagyon könnyű a diszkrimináció bélyegét rásütni akárkire, aki ezzel foglalkozik. És mégis kell foglalkoznunk vele, mert egy reális probléma, és foglalkoztatja is az embereket.
Az etédi eset rávilágít arra, hogy vannak közösségek, ahol a kijárási tilalom, a sok ember gyülekezésének tiltása vagy a házi elkülönítés mind-mind üres fogalmak, alkalmak az utcabálra, a nagy bevásárlókörutakra, a rokonlátogatásra, a kiüresedett utcák hangos kitöltésére. Több ismerősömben is felmerült a kérdés, jó-jó, Etéd messze van, de mi van a Budvárban? Vagy a Termés utcában? Jöttek a visszajelzések, hogy a Budvár negyediek nem tudnak ülni a seggükön, nem elég, hogy reggeltől estig áll a bál, ráadásul folyton koslatnak, megállás nélkül ingáznak a Profiba vagy a Rákóczi utcai gyógyszertárakba, vagy szerte a városba. Kollégám múlt héten arra biciklizett, és látta, hogy buli van az utcán. A városháza múlt heti sajtótájékoztatóján fel is hozta az ügyet. Ott megígérték, hogy próbálnak intézkedni. A hétvégén valaki megkért, hogy foglalkozzak a témával. Tegnapelőtt délben arra mentem autóval, és lefilmeztem, hogy néz ki a hely.
Miközben a Bethlen-negyedben tucatnyi rendőr és sisakos-gépfegyveres katona állítgatta az embereket, és kérte tőlük a nyilatkozatot, így nézett ki a Budvár-negyed, mint ahogy a fenti filmen látható.
Most arra kérek mindenkit, ne ítélkezéssel kezdjük.
Tudom, az a legkönnyebb, ha most szidjuk a cigányokat, vagy szidjuk a városházát vagy a rendőrséget, hogy nem kezdenek semmit a helyzettel. Könnyű bárkit szidni, de attól még a helyzetet megoldani nagyon nehéz. A városháza túlterhelt, amit ledolgoztak az elmúlt hetekben, hogy a kórház, s a város felkészüljön a helyzetre, az embertelen. Én csodálkozom, hogy a válságstáb tagjai még élnek.
Tudomásom szerint mára volt tervezve, hogy levisznek valami élelmiszercsomagokat a negyedbe, annak reményében, hogy ez csökkenti a bevásárlási lázat, de kérdés, hogy ez mennyire lesz hatásos, és mennyi ideig (azóta vittek – a szerk.). A rendőrök szintén túlterheltek, ha csak megnézzük a prefektus által naponta kiküldött hírlevélben, hogy egy nap alatt hány otthoni elkülönítésben lévőt ellenőriztek le, akkor egyértelműen látszik, hogy nincs most kapacitás, hogy állandó ügyeletet biztosítsanak a Budvárban vagy a Termés utcában. S ha biztosítanának is, annak előbb-utóbb személyeskedés, cirkuszolás, konfliktus lenne a vége.
A cigányokat is lehet szidni, de hiábavaló. Ezek a közösségek, ahol áll a bál, általában a többségi közösség által kiközösített emberekből, csoportokból állnak. Hogy az ő hibájuk a kiközösítés, vagy a hatóságoké, vagy a társadalomé, ebbe most nem mennék bele, mert ez egy komplikált ügy, de egyértelmű, ha mi nem fogadjuk el őket közösségünk tagjainak, nem is próbálnak megfelelni az általunk elfogadott szabályoknak. Hát, hol érdekli őket, hogy mi most úgy akarjuk biztonságban érezni magukat, hogy elzárjuk magunkat mindentől? Ők, amióta tudják magukat, soha nem éreztek biztonságot, miért érdekelné őket most a mi biztonságérzetünk?
Abba se nagyon megyek bele, hogy lehet, hogy nekik van igazuk, és nekünk is úgy kellene élnünk, mintha a koronavírus része lenne a mindennapjainknak, nem kellene miatta összeomlasztani a gazdaságot, bevezetni a katonai diktatúrát, elvenni az emberi jogokat, bevezetni az általános rettegést, egyszóval tönkretenni a jövőnket és gyerekeink jövőjét. Ez is egy komplikált kérdés, de maradjunk annyiban, hogy jelenleg a hatóságok döntése alapján ez a társadalmunkban általánosan elfogadott álláspont, hogy lassítani akarjuk a vírus terjedését, hogy ne lavinaszerűen jöjjön ránk a baj. Ha pedig a közösség ezt így elfogadta, és törvény is született rá, akkor most ezen az úton járunk, ha helyes, ha nem. Csakhogy testvéreink nem akarnak velünk együtt járni ezen az úton.
A nagy kérdés az,
hogyan lehet meggyőzni őket, hogy állítsák le az utcabált, vagy legalább maradjanak odabent a negyedben, s ne koslassanak folyton odakint, terjesztve a betegséget. Hogyan lehet megtenni ezt anélkül, hogy jó nagybányai módra kerítéssel vennénk őket körül. Vagy fegyvereseket raknánk a negyed köré.
Szakembert kérdeztem arról, hogy mennyire lát fertőzésveszélyt a Budvárban. Azt mondta, hogy a városban minden betegségnek az a legnagyobb gócpontja. A Termés utcai teleppel karöltve. Szerinte csak idő kérdése, hogy mikor robban a korona ott. A legnagyobb gondot abban látja, hogy a betegség nem fog a közösségen belül maradni, a sok mozgással valószínűleg kiviszik a negyedből, és szétszórják a város egész alsó felében.
Tisztázzuk: ezt nem azért írtam, hogy rémüldözzünk vagy pánikoljunk, sem azért, hogy kiélhessük a bennünk rejlő rasszizmust, hanem azért, hogy beszélgessünk róla, hátha jön valami jó ötlet, amit a hatóságok használni tudnak. Ismétlem, a beszélgetésben, azaz ebben a beszélgetésben nincs helye a felesleges rasszizmusnak, mindent kivágok, amiben gyűlöletet érzek. Nem azt várom el, hogy a cigány szó helyett a roma szót, vagy valamilyen politikailag korrekt akármit használjunk, hanem csak annyit, hogy mikor leírjuk a cigány szót, akkor az ne legyen valami rossznak a szinonimája, és ne legyen szitokszóként használva. Hogy tegyük túl magunkat a gyűlöleten, ami semmit nem segít, és próbáljunk meg tisztán gondolkodni. A cigányozásnak számomra a felső határa az, hogy kimondjuk, igen, a cigánykolóniák nagyon könnyen gócpontokká válhatnak, és megoldásokat keresünk erre a problémára. Lehetőleg békés, barátságos, erőszakmentes megoldásokat.
Bátorítom a cigány közösségek tagjait is, hogy járuljanak hozzá ötletekkel, hisz róluk van szó. Ezért arra kérlek, kedves cigány testvéreim, mondjátok el ti is, hogyan látjátok a helyzetet, milyen megoldást láttok arra, hogy a telepeitek ne legyenek gócpontok, illetve a lakosság ne érezzen egy hatalmas veszélyforrást bennetek. Ugyanakkor titeket is figyelmeztetlek, a ti hozzászólásaitokat is kivágom, ha gyűlöletet érzek bennük vagy felesleges feszültségkeltést.
A hozzászólásokból, válaszokból, ötletekből újabb anyagokat gyúrok össze. Ha lesz, amiből. Szokás szerint, a Facebook megosztás és az anyag alatti hozzászólások mellett írhattok az ufo@uh.ro címre is, kérlek, külön jelezzétek, ha névtelenek szeretnétek maradni.
