A képek illusztrációk. Tony Luciani kanadai fotográfus az idős, demenciás édesanyját fotózta betegsége éveiben, hogy lefoglalja őt, bevonta a művészetébe. A további képek és a teljes történet itt található.
Rózsika néni reggelei elővigyázatos pislogással kezdődnek. Amikor felkel az ágyból, vigyáz, hogy jobb lábbal érjen földet. Ha rosszul sül el a landolás, visszafekszik aludni, hogy ne legyen balszerencséje hét napig. Nem vagyok babonás, de soha nem lehet tudni.
Jobb napjain óvatosan lépeget kifelé a hálószobából, nehogy a küszöbre lépjen, mert olyankor kiszabadulnak a hajlék boszorkányszellemei. Ha netán elnézi (mert korán reggel még Rózsika néni látása is homályos), füstölővel járja körbe a házat háromszor, alaposan. Nem vagyok babonás, de jobb megbizonyosodni.
Miután elkészíti a reggelit, megvárja, hogy teljesen kihűljön. A nyelvet hidegen kell tartani, nehogy hevében mocskos dolgokat mondjon. Ez csak szilveszterkor nincs így, olyankor egyenesen a tűzről eszi a töltött káposztát, hiszen évente egyszer egészséges kiégetni a gonoszt. Nem vagyok babonás, de a szomszédasszony is így csinálja, és ő soha nem beszél csúfságokat.
A hallal is bajban van, hogy most akkor lehet enni vagy sem? Elúszik a pénzeddel, vagy a pikkelyekben van a szerencse? Ő biztosra megy, levágja az uszonyait. Nem vagyok babonás, de elég csak egyszer ráhagyni.
Evés közben facebookozni szokott, olvassa a sok „küldd el huszonöt ismerősödnek a szegény beteg kutyát, hanem az átok rajtad telepszik meg következőnek” üzenetet, majd tovább küldi harmincnak. Nem vagyok babonás, de nehogy páran ne olvassák el, és akkor baj legyen.
Ha elhagyja a lakást, mindig olyat vesz fel, amin gomb van, hogy legyen amit fogdosson, ha kéményseprőbe botlik. Másképp az ő kéménye kormosodik be következőnek (blokkban lakik, de mindegy). Nem vagyok babonás, de jobb vigyázni.
fotó: Tony Luciani
Ha otthon felejt valamit, és vissza kell fordulnia, le kell üljön beszélgetni. Mivel egyedül lakik (vajon miért?), bekapcsolja a rádiót és válaszolgat neki, esetleg megfogja a tükröt és csevejbe kezd. Csak egyszer törte el. Szorongva seperte össze a szilánkokat, majd sírva hívta Zoét, a tévés jóst, hogy vegye le a rontást. Nem vagyok babonás, de a szomszéd veje is azután halt meg, hogy eltört náluk a tükör.
Az úton sincs biztonságban, fekete macskák leselkednek rá a bokrokból. Ha kiszökik egy, hátralép hármat és fordul egyet. Ez mindig működött, kivéve akkor, amikor egyszerre három állta körbe. Hiperventillált szegény és pörgött, mint a ringlispíl. Nem vagyok babonás, de csak egyszer kell megtörténjen a baj.
Amikor fizet a piacon, ha tizenhárom lej a totál, megfutamodik. Rózsika néni ugyanis soha nem mozdul ki tizenharmadikán. Vagy áll szóba tizenhármas házszám alatt lakókkal. Vagy ül le a tizenhármas székre a színházban. Nem vagyok babonás, de jobb félni, mint megijedni.
Hazafelé menet mindig azt fürkészi, hol tudna szarba lépni, mert ugye az szerencse. Annál csak az jobb, amikor leszar egy madár. Rózsika nénivel egyszer volt ilyen, a piros pöttyös ruhája azóta sincsen kimosva, szarul, de büszkén hordja. Nem vagyok babonás, de a jót be kell vonzani.
fotó: Tony Luciani
Miután hazaér, sietősen kezd neki a napi takarításnak, nehogy beesteledjen, hiszen éjszaka sepregetni vagy szemetet kivinni balszerencsét hoz. A nagy sietségben, portörlés közben egyszer kiöntötte a sót, aznap este a szokásos egy felvágott fokhagyma helyett hármat is rakott az ágya mellé. Nem vagyok babonás, de az ördög soha nem alszik.
De Rózsika néni igen. Önelégülten, vidáman és csak egy kicsi gyomorideggel. Mert ő nem babonás, de megtett minden tőle telhetőt.