Fotók: GÁL ELŐD
Hogyan sikerül túlélni a fiatal vállalkozásoknak a koronavírusos időszakot? Erre voltam kíváncsi, amikor felhívtam Szakács Paál Istvánt, a Hargita Business Center igazgatóját, aki ajánlott is nekem rögtön néhányat a leginkább érintett vállalkozók közül. Most olyan vállalkozókról, vállalkozásaikról és a koronavírusos időszak alatt megélt nehézségeikről, vagy éppen lehetőségeikről olvashattok, akik a vendéglátással, rendezvényekkel foglalkoznak. Van közöttük, akinek meg kellett válnia alkalmazottjától, teljesen át kellett alakítania a szolgáltatási körét, más a nehéz időszak után nagy fába vágja a fejszéjét és akad olyan is, akit külföldi kliensei tartottak életben.
Ágoston Tamás
2018-ban alapította meg a Teomót, aminek az volt a fő célja, hogy nagykereskedésként éttermeket szolgáljon ki borokkal, bár Tamásban már a létrehozáskor megvolt az indíttatás, hogy más italokkal is foglalkozzon, mindennel, ami prémium ital. „Óriási a verseny, sok nagykereskedés van még, minőségi borok a piacon, mi tényleg egy nagyon kis piacot próbáltunk megfogni, én úgy hívtam magunkat, hogy gourmet nagykereskedés” – mondja.
Céges dolgok a koronavírus idején című sorozatunk első részében Szakács Paál Istvánnal, a Hargita Business Center igazgatójával, Nagy Györggyel, az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetségének elnökével, és Jakab Áron Csabával, a Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetségének elnökével beszélgettünk.
Már ezzel egyidőben létrehozott egy webshopot is, és elkezdett magánszemélyeket kiszolgálni, viszont ezek az eladások tíz százalékát tették ki csupán. Próbált bővülni, hogy minél több étterem bekerüljön a körforgásba, ezért felvett két személyt. Jelenleg rajta kívül egy alkalmazott van, részmunkaidőben. Ő háttérben dolgozik: raktárban rendszerez, címkéz, Facebook-oldalnál segít be, e-maileket ír, egyébként focizik, árulja el Tamás, ez is hozta össze őket.
Alkalmazott ugyan még egy kollégát 2019. december elejétől, de a koronavírus miatt el kellett búcsúzniuk egymástól március elején, Tamás nem örül ennek: „kezdte felvenni a ritmust, szerettem volna megtartani, mert időt, energiát, pénzt is fektettem bele, és kezdett megtérülni, de nem tudtam ezt fenntartani, mert ez egy nagyon pici cég”.
„Én még március elején nagyon bátor voltam. Azt megjegyezném, hogy ez az év nagyon erősen indult, még ha a január nem is túl erős vendéglátásban, hacsak nem sípályán van az éttermed. Érződött, hogy 2020 nagyon el fog indulni, és nem csak én éreztem, hanem nagyon sok más vállalkozó is. Sokan kezdtek hiteleket felvenni, beruházni, alkalmazottakat felvenni, hogy bővítsenek izomból. Én is így voltam, úgy alkalmaztam az új kollégát, hogy nem volt meg az az ügyfélköröm, ő kellett újakat szerezzen, hogy ez így jó legyen, de láttam, hogy 2020-ban sok ügyfelünk lesz, s be mertem vállalni. Egy hitelt is majdnem sikerült felvegyek, szerencsére az utolsó héten nem írtam alá a szerződést, akkor már érződött az előszele a vírusnak” – mesél.
A szükséghelyzet megkövetelte
az egyik kollégától való megválást, és az üzleti modell átalakítását: a magánszemélyek kiszolgálására való fókuszálást. Egyik napról a másikra álltak le a rendelések, éppen azon gondolkodott, hogy béreljen egy nagyobb autót, hogy tudjon leszállítani mindent, és árupakoláskor hívták fel az ügyfelek, hogy „légyszi, ne hozzad, mert úgy néz ki, hogy be kell zárjunk”.
Kezdett érdeklődni a partnereknél, borászatoknál Tamás, hogy ők mit csinálnak, és érkeztek is tippek: kezdjen el magánszemélyeknek és boltoknak szállítani. Ekkor már a Teomónak üzemelt a webshopja, csak csiszolni kellett rajta: nem volt elérhető román nyelven, nem volt lehetőség kártyás fizetésre, ezeken dolgozott, és április első hetére el is készült. Laikus módon, saját maga rakta össze némi külsős segítséggel, úgy is hívja, „kézműves webshop”.
Beindult tehát a magánszemélyeknek történő kiszállítás, és bár az eladások mértéke csökkent, Tamás nem tagadja, voltak sikerek, de ez másképpen mérhető: „mosolyognak, boldogok, amikor átadom a csomagot, és hát az sem elhanyagolható, hogy fizetnek azonnal”. A nagykereskedői egységeknél sok olyan ügyfél van, akik „rendelnek, de ha viszed az árut, szinte azt mondják, hogy minek hoztad”. A fizetés is el tud húzódni nagyon, és egy kis céget ez akár csődbe is tud vinni. „Most is küszködök ezzel, hogy rengeteg kintlévőségem van. Ez tartalék is lehet, mert én úgy érzem, hogy olyan partnereknek adtam el, akik ki fogják előbb-utóbb fizetni, de vannak kérdőjelek. Ilyen szempontból elég veszélyes úton járunk. Én egy laza személyiség vagyok ilyen szempontból is, próbáltam mindig rugalmas lenni, amikor viszem az árut, azt mondom, most ne fizess, haladj, de némi visszaélést látok. Vannak, akik nyugodtan ki tudták volna fizetni, de nem tették” – magyarázza.
A bevételek tehát nagymértékben csappantak – 25 százaléka a korábbi bevételekhez képest -, ezért amit tudott, ő is megtett a profit érdekében. Elárulja, ha nem vásárolnak nagy tételben, nagyobb árréssel lehet dolgozni, és amit csak tudott, a kiadásokon is lefaragott. Például a raktározási- és az üzemanyagköltségeket: nem látogatott borászatokat, üzleteket, inkább mailben és telefonon tartotta a kapcsolatot, és amikor lehetett, biciklivel szállította ki az italokat. „Az eladásra fókuszáltam inkább. Úgy vagyok vele, hogy többet kell keresni, mint amennyit elköltesz” – teszi hozzá, és azt is, hogy még nem sikerült túlélni, de igyekszik.
Az igyekezet ellenére majdnem nullázódott a profit, a saját fizetését is nagyon nehezen tudta kiadni, aztán élt az állam nyújtotta kényszerszabadság lehetőségével. „Magamra is tudtam alkalmazni. Eleinte abszolút elzárkóztam ettől, nem hittem ebben, végül lehetséges volt az is, hogy egy alkalmazottat, aki akár tulajdonos is, támogassák” – mondja.
Az éttermek ugyan kezdik a teraszokat megnyitni, ezért 1-2 partnert fel-felhívott, de még nem álltak vissza a körforgásba, „mintha az emberek visszafognák magukat, hogy talán még jöhet egy második hullám, mintha még lenne egy kis pánik, vagy csak egyszerűen biztonságból nem költenek úgy” – mondja, de
nem adja fel.
A kilábaláshoz az lehet stratégia, hogy amellett, hogy tovább fókuszál Csíkszeredára, és Udvarhelyre, kacsintgatni kezd közeli nagyvárosokkal: Marosvásárhely, Kolozsvár, Brassó. Főleg kézműves sörökre fektetné a hangsúlyt, jön a nyár is, és valószínűleg nagyobb városokba könnyebb lesz eladni ezeket. Vannak már ügyfeleik Kolozsvárról, Temesvárról, Brassóból, viszont vannak itt is többen, akik a kézműves söröket megengedhetik maguknak, hiába, hogy ezek magasabb árfekvésűek. „Próbálok olyan sörökkel foglalkozni, amelyek megérik az árukat, mert ezekből is vannak nagyon túlárazottak. Az ár-érték arány a mániám” – ecseteli.
Tamás mivel résztulajdonos a Schwarz Bistróban, ott is lát lehetőségeket. A hely boltként is funkcionál a Teomónak, így, ha végre sikerül megnyitni teljesen, akkor ott is tudja folytatni az eladást. Ha egy picit lazulnak a szabályok folytatni szeretné sör-, és borkóstolók szervezését is, amilyeneket korábban is szervezett.
Emellett egy nagyon régi álom megvalósításán is dolgozna: a boradagolón. „Az befektetést is igényel, és annyira le is foglal a munka, hogy nem tudtam foglalkozni ezzel. Azt gondoltam, hogy vírus alatt lazulunk s minden, de többet dolgoztunk, mint azelőtt, és ezzel a projekttel nem tudtam haladni. Így sokkal több időt beleteszel, hogy próbáld meg ugyanazt elérni, mintha egy éttermet szolgálnál ki. Az volt a célom, hogy éttermeknek adunk el boradagolót, de láttam, hogy magánszemélyeknek is lehetne. Persze, meglesz az ára, de egy nagyon jó kis gép lesz, lehet majd vele csapolni a bort. Úgy érzem, ebben jó lehetőség van, és az alap is megvan hozzá” – mesél. Hozzá hasonlóan
Beke Tamásnak
is stratégiát kellett váltani. Az általa 2017-ben alapított Tom Cooks ugyanis egy főleg gasztrófesztiválokon áruló foodtruck, azaz büfékocsi. 2016-ban az Angliában megkeresett pénzből vett egy 91-es kiadású Fiat Ducato-t, gyorsan neki is láttak az átalakításának, ami végül nem ment gyorsan, mert szinte egy fél évig készült. Ő a vállalkozását hetven százalékban saját tőkéből hozta létre, a maradék harminc otthoni segítség, amíg csak tudta, elkerülte a hiteleket.
2017. áprilisában mehetett el az első vásárára. „Én azért választottam a fesztiválokat, mert az érte meg. Vannak magánrendezvények is, de ötven-száz ételnél többet nem nagyon tudnak ígérni, még fesztiválon ezer körül is eladhatsz” – magyarázza, miért a fesztiválokra esett a választása.
A 2018-as év egy hullámvasút volt, arra viszont tökéletesnek bizonyult, hogy felmérjék, hová érdemes menni, aztán a 2019-es évben 3-4 hétvége kivételével minden hétvégén árultak, noha az az év sem volt zökkenőmentes. „Történtek az autóval olyan balesetek, amiket az ember előre nem látott. Az úton maradtunk úgy, hogy ezer hamburgernek való hús, zsemle volt az autóban, és Brassó fele kiesett a hátsó kerék, meggyulladt, de egy nagyot nyeltem, kioltottam, és mentünk tovább. Két alkalom is volt, hogy nem értünk el a fesztiválra, és az óriási kiesést jelentett. Nem éppen akkora para, mint egy koronavírusos időszak, de azt a pénz, ami ott elmegy, én az előző fesztiválok alkalmával dolgoztam össze” – mesél.
Látta, hogy világjárvány készül
az ázsiai hírek alapán, de akkor még nem vette olyan komolyan Tamás, hiszen messze volt. Ő bulik szervezésével is foglalkozik, és már egy bulija szervezéséhez minden ki volt fizetve, meg volt hirdetve, németországi meghívottja is volt. „Az elején nem mondtam vissza a bulit, de ahogy bejött Olaszországba, majd Európa többi részébe is a vírus, láttam, hogy a rendezvényeket is korlátozzák: maximum ezer fő vehetett részt, aztán ez rohamosan csökkent. Amikor még meg lehetett volna a bulit tartani 500 személlyel, visszamondtam, mert a drasztikus csökkenést látva tudtam, hogy ebből nem lesz buli, meg egyéb rendezvény sem” – emlékszik vissza.
Amikor tudatosult benne, hogy a fesztiválok is elmaradnak, gondolt egyet, az autót átalakította, és beállt házhoz szállítani: „amikor a tényleges kijárási tilalom volt, elég jól beindult, utána egy kicsit visszább esett, majd megint elkezdett növekedni”. Minimális anyagi tartalékkal kezdte az időszakot, amit gyorsan fel is élt, aztán ahogy elkezdett árulni, „egyik hétről lehetett árulni a másikra”. Beke Tamás leginkább a saját jólétén érezte meg az időszakot, mindent, amit azelőtt magára költött, az ment a vállalkozásba, és megy a vállalkozás jövőjébe.
A kiadás nem volt olyan sok, mert helybért nem kellett fizetni, a házhozszállítás volt pluszköltség, mert egy ezzel foglalkozó cég vitte ki az ételeket. Ebben az időszakban alkalmazottja sem volt annyi, mint szokott, neki ilyen szempontból egyébként is más a helyzete. „Először egy sráccal kezdtük, de az első hétvége után rájöttem, hogy ez így halál, ezután minden hétvégére vettem fel embereket, amennyire volt szükség, nem hosszas munkaszerződéssel. Most is alkalmi szerződéseim vannak” – magyarázza. A kényszerszabadság lehetőségével nem tudott élni, hiszen, amikor beütött a krach, lévén, hogy neki még nem volt elindulva a szezon, nem voltak alkalmazottai sem.
Egy másik lehetőséggel azonban él, az IMM Investre három-négy hete regisztrált, azóta egyszer visszadobták a kérését, mert nem volt helyesen kitöltve. Úgy tudja, hogy szinte mindenki így járt, hogy megszűrjék azokat, akiknek valóban szüksége van a pénzre. Másodjára már rendben találtak a nyomtatványt, most várja az elbírálást. „Amikor elbírálják, a múlt évet veszik figyelembe, ami elég jó volt, ezért reménykedek, hogy megkapom a pénzt. A másik dolog, hogy vendéglátósoknál kicsit nehezebben adnak, mert nem tudják, hogy fogják visszakapni az iparág rossz helyzete miatt” – fejtegeti. Elárulja, hogy a tavalyi éven végzett számítások alapján két maximumszámot határoznak meg, ő ezek közül választhat. És azok között is, hogy mire szeretné költeni a hitelt. „A hitelvonalat választottam, abban nem kell meghatározni, hogy mibe fektetek. Én bisztróra szeretném költeni az összeget” – avat be terveibe.
Jó lehetőségek jönnek,
annak ellenére, hogy a vírus miatt el sem indult a szezon, pont akkor kellett volna indulnia, amikor jöttek a korlátozások. Tamás hosszabb távú tervei kezdtek körvonalazódni. Az első, hogy hamarosan Udvarhelyen meg fog nyílni az első beülős lokálja, a Tom Cooks Bisztró, aminek a nyitási időpontja a vírus miatt kérdéses, és egyébként is teljesen kész szeretne lenni vele a nyitány előtt. Majd nyár végén, vagy ősszel Kolozsváron is nyílik egy, ahonnan elindul a Tom Cooks házhozszállítás.
„Én, amikor kint dolgoztam Oxfordban mint szakács, az ottani tulajok a 2008-as világválság után vásároltak fel hat darab épületet, amelyeknek leesett az ára és elkezdtek szerre vendéglőket nyitni, miközben mások zárták be azokat. Én ezt úgy fogom fel, hogyha rossz időszak jön, egy bizonyos idő múlva egy felívelés következik, és én szeretnék részt venni ebben az ívelésben” – vallja.
Elárulja, a kedvezményes hitel nélkül is belevágna, még ha nem is lenne ekkora durranás, és lehet, egy hónap késéssel, de elindulnának. Van segítsége is a bisztró létrehozásában, az egyelőre titok hol fog ez megnyílni, de az nem, hogy sikerült az elején egy kedvezményes bérben megegyeznie a tulajdonossal. Persze, lesz házhozszállítás is, és a fesztiválokat se hanyagolná, de már azok közül tudja, hogy melyik az, amire el kell menni, ami meg is éri. Szerinte idén az autó pihenni fog, esetleg keresnek neki egy helyet Kolozsváron, vagy Udvarhelyen, ahol napi x órában lehet vásárolni.
„Minden vendéglátósnak, főleg egy autósnak, az minden vágya, hogy egyszer egy benti, beülős helye legyen, ne kelljen egész évben egy dubával járni az országot. Az szép és jó tapasztalat, pénzt is lehet vele keresni, viszont nem álom, hogy úton legyél egész évben” – mondja.
Both Róbert
esküvőmeghívókat készít, az ő piacága is nehezen vergődte át magát az időszakon. Robi édesanyjának menyasszonyi ruhakölcsönzője van, és mindenféle esküvői szolgáltatást nyújt, így mellette immáron tíz éve készít meghívókat, persze, eddig csak kiegészítő, délutáni munka volt számára, plusz keresetet jelentett az egyetemi évek alatt. Ennek ellenére sem hanyagolta el, már 6-7 éve létrehozott egy Facebook-oldalt, négy éve egy weboldalt, oda töltött fel meghívókat, majd egy évvel ezelőtt létrehozta saját vállalkozását.
Saját tőkével mindig
– veszem ki Robi szavaiból, aki vállalkozását kizárólag saját tőkéből építette fel, noha nem is kellett nagy befektetés: „van egy pár nyomtató, irodai kellékek, számítógépek, de ezek már megvoltak”.
„Nem jelentősek a kiadások, ne úgy képzeld el, hogy én tartok raktáron 10.000 euróra anyagot s az majd ki kell menjen. Én csak akkor fogok neki valaminek, amikor azt megrendelték. Amikor tudom, hogy meg kell csináljak mondjuk 100 darab meghívót, akkor veszem meg hozzá az anyagot. Olyan nincs, hogy előre elő kell vegyek egy csomó pénzt. Maximálisan párezer lejt, s ahogy jön be a rendelés, s megy ki a késztermék, kiegészítik egymást” – magyarázza.
Marketingtevékenységre sem költ olyan sokat, hiszen ilyen szempontból is egyedi a vállalkozása: „ez nem olyan, mintha kenyeret adnál el, ha ma jó a kenyér, akkor holnap is megveszik”. Neki egyszeri kliensek vannak, bár nevetve hozzáteszi „biztosan lesz, aki kétszer megy férjhez”. Nagyon sokan ismerősök, rokonok, barátok által találták meg, vagy éppen olvastak róla egy Esküszöm nevezetű Facebook-csoportban. A minimális Facebook és Google hirdetéseiből – amire 150-200 lejt költ havonta – nem vett vissza a korlátozások alatt sem.
Gondolkozott a IMM Investen, de mivel adottak a gépek, nem voltak olyan költségek, amit ne tudjon kifizetni, befektetésre nincsen szüksége, és csak azért nem akart hitelt felvenni, mert lehet.
Ami a további kiadásait illeti, az az irodabér, és egy alkalmazottjának a bére, aki mellesleg a testvére is. Mivel őt most alkalmazta, ez nem a legjobbkor történt, de előbb-utóbb meg kellett történnie. „Nem most kellett volna, hanem tavaly novemberben. Nem úgy megy, hogy alkalmazom öcsémet, és holnaptól el tud látni minden feladatot tökéletesen, lehet, ha csak hónapok múlva, mert meg kell tanulja, hogy mit és hogyan szoktam csinálni. Ez egy egyszemélyes kisvállalkozás, ahol én beszélek a klienssel, én válaszolok, én csinálom a könyvelést, azért kerestem embert, ha már átveszi azt, hogy beteszi a nyomtatóba a papírt, kiveszi túlfelől, már jó. Tény, hogy öcsém alkalmazásával lett egy kiadásom, de a bevételek szerencsére kezdenek helyreállni. Persze, ettől idén még nem lesz olyan jó év, viszont
a túlélés nem forog kockán”
– mondja. És elmagyarázza, ez főleg a magyarországi klienseinek köszönhető, hiszen nagyon sok van belőlük, mivel online is lehet bonyolítani mindent. Március közepén kezdődik az esküvőszezon, a román kliensek körülbelül 1 hónappal azelőtt osztják ki a meghívót, nekik olyan február környékén kell megcsinálni egy március környéki lagzira, viszont a magyarországiak már félévvel azelőtt kiosztják, szóval Robinak az idei szezon már november-decemberben kezdődött. Január-februárban nagyon sok munkája volt, lett volna márciustól május végéig is, de ahogy életbe léptek a korlátozások, s betiltották a lagzikat, itt is, Magyarországon is, olyan egynegyedére esett vissza a megrendelés, és ezzel együtt a bevétel is. A profit értékben igen, százalékban nem lett kevesebb, hiszen a kiadásai is elmaradtak.
A visszaesés további számokból is szembetűnő: „volt korábban napi 30 üzenetem és 5 rendelésem, amikor a legdurvább menet volt. Ahogy betiltották a lagzikat, márciusra 1 hónapon keresztül volt összesen 5 rendelés. Az az öt is azért, mert októberi lagzik, van éppen külföldön él a pár, és ők fixen kell előre tudják, ha például hazajönnek húsvétra, tudják kiosztani a családnak. Egy nap van 200 látogatás a honlapon koronavírus előtt, tízre esett ez vissza, nem foglalkoztak ezzel az emberek, nem volt érdeklődés.
A maradék megrendelésekkel azonban szerencséje van Robinak, amikor beszélgettünk egy 2021-es lagzira készítette a meghívót, és amióta Magyarországon már lehet lagzikat tartani, újra kezd visszaállni az élet.
Munkafolyamatban volt stratégiaváltás, sok olyan munkát megcsinált, ami potyának nevez, és el is magyarázza, hogy miért. „A munkafolyamatot osszuk fel öt részre. Az első, hogy a klienssel konzultálok. A második, hogy megcsinálom az egyeztetések alapján a meghívó mintáját. Ezután jön, ahol a koronavírus alatt megszakadt a folyamat: hogy beteszed a papírt a nyomtatóba. Ezért mondom, hogy az első két lépésnyi munkám potya, mert onnan nem volt, mit csináljak. A negyedik fázis, hogy elküldöm a meghívókat, és megkapom a pénzt, ez sem történt meg, és marad a végére a könyvelés, adminisztráció. Azok a részek, amiből nekem jövedelem jön, az kiesett, dolgozol egy hetet, és utána ülsz és nem látod hasznát, esetleg morálisan. Sokan az elmúlt két hétben kezdtek keresni, hogy mégis meg lehet tartani, és akkor az esetükben folytattam a munkát, ahol elakadt”.
Ami a meghívók számát illeti esküvőnként, egyelőre nem érezhető a csökkenés. Magyarországon kisebb lagzikat tartanak, 50 és 100 közötti meghívót rendelnek, ha ennek a kétszeresét vesszük, mivel általában páros meghívókat osztanak ki, 100-200-an jelennek meg, náluk nem érezhető a csökkenés, ezért Robi sem érzi. El is mondja, a klienseinek 80 százaléka volt magyarországi a koronavírus előtt, jelenleg 99. Ugyanakkor szerint Romániában fog csökkeni ez a szám, kevesebb meghívót fognak szétosztani, főleg, hogy 100 alatt egyébként sem szoktak, és a korlátozások ezt most picit le fogják szűkíteni.
Megrogyaszthatta volna
az időszak, de több szempontból szerencsés volt. Az adózását nem érintette, mert mivel friss vállalkozó, csak három százalékot kell fizetnie, és adminisztrátorként nem kell feltétlenül alkalmazva lennie, hogy dolgozhasson. Elmondja, nem tudta volna minden hónapban a saját fizetésem után fizetni az adókat, mert lenullázta volna magát. „Mivel nem volt alkalmazott, csak a termelés után kellett fizetni, így nem volt olyan vészes, amilyen lehetett volna” – teszi hozzá.
„Engem nem igaz, hogy nem érintett, mert súlyosan érintett, de nem zérózott le, csak mert magyarországi klienseim is vannak. Ha csak Romániába dolgoznék, körülbelül márciustól a mai napig egy rendelésem sem lett volna. Ilyen példát tudok mondani, hogy akitől veszem az alapanyagot, egy többmilliós bevételű, nagy bukaresti cégtől, aki több ezer, de lehet több tízezer számlát állít ki egy évben, most kétszer rendelt: hétfőn és pénteken, és két egymás utáni számlát kaptam, ami azt jelenti, hogy rajtam kívül senki más nem rendelt tőlük, ennyire ütötte le ezt a szektort” – zárta beszélgetésünket.