Frontvonalban dolgoznak, a nap huszonnégy órájában az emberek szolgálatában állnak, miközben alig láttatják arcukat: tetőtől talpig védőruházat, maszk borítja őket, szemüket csak a bepárásodott arcvédő plexi pajzson keresztül látni. Elszántan rohannak, hogy életet mentsenek, miközben maguk is fokozottan vannak kitéve a megfertőződés veszélyének.
Kora délelőtt látogatunk el a székelyudvarhelyi mentőszolgálathoz, és ahogy az épület elé érünk, rögtön feltűnnek a SMURD-alakulat munkatársai, amint a mentőautóból ugranak ki. Nincsen baj, csupán a protokoll által előírt ózonos fertőtlenítést végzik el a „piros mentőautóban”, miután épp egy koronavírus-fertőzöttől tértek vissza, mondja el nekünk Menyhárt Ildikó, a mentőszolgálat főasszisztense.
Fotók: SZILÁGYI István
A SMURD-os csapat nagy segítség a székelyudvarhelyi mentőszolgálatnak, fűzi hozzá, ők szállítják az igazoltan koronavírusos eseteket a kórházba, illetve a kórházból haza, de emellett a balesetek helyszínén is segítséget nyújt a rohammentő-szolgálat csapata. Nekik külön bázisuk van, csak a fertőtlenítést végzik itt, náluk.
Többféle fertőtlenítési mód van, avat be a főasszisztens: a mikroporlasztós-fertőtlenítési módszert is alkalmazzák, de a legegyszerűbb az ózonos fertőtlenítés: néhány perc alatt minden mikroorganizmus elpusztul, a környezetre azonban nincs károsító hatással, és egyszerre három mentőt lehet kifertőtleníteni a generátor három csövének segítségével.
Olyanra még nem került sor, hogy fel legyenek torlódva a mentőautók. Igyekeznek, hogy minél előbb történjen meg a fertőtlenítés, és bevethető legyen az autó újra, mondja Menyhárt Ildikó.
Megtörtént, hogy rezgett a léc
A negyedik hullámban jelentősen megnőtt a koronavírusos esetek száma, ez októberben különösen érződött a mentőszolgálat hívásain is, számol be a főasszisztens, hozzátéve, megtörtént, hogy „rezgett a léc”: október utolsó hetében annyira megnövekedett az esetszám, hogy plusz csapatot kellett betenni nyolc órába. Ez azt jelenti, hogy naponta van nappali szolgálatban egy rohamkocsi (amin egy sürgősségi szakorvos, asszisztens és mentőgépkocsi-vezető van – szerk. megj.), egy szállítókocsi (asszisztens és sofőr), két esetkocsi, utóbbi bővült ki még eggyel, ezen asszisztens és sofőr van, magyarázza Menyhárt Ildikó.
– Régen a háborúkkor voltak nagyobb járványok, mint a spanyolnátha vagy a tífuszjárvány, viszont ilyen nagy méretű, ami az egész világot érintette, ilyen nagy járvány nem volt. Nemcsak mi, a mentőszolgálat, de az egész világ nem tudta, hogy most mi a teendő. Ki kellett alakulnia egy protokollnak – mondja.
Eszerint az adott koronavírusos eset súlyosságától függ, hány mentőautónak kell kimenni a helyszínre. Először kimegy a SMURD-os csapat, és ha úgy látják, hogy meghaladja őket a beteg állapotának a súlyossága, segítséget kérnek tőlünk, és ők is kimennek, magyarázza Menyhárt Ildikó.
A helyszínre érve megcsináljuk a gyorstesztet, megkérdezzük a beteget a panaszokról, majd ezek függvényében ellátjuk. Ha pedig az eset úgy kívánja, behozzuk a sürgősségire. A kórház kapujához érve jelentjük, hogy pozitív tesztje van a betegnek, majd a kórház koronavírus-fertőzötteknek elkülönített zónájába szállítjuk, ahol átveszi tőlünk a kórház személyzete. Ha negatív lett a gyorsteszt eredménye, de fennáll a gyanú, hogy koronavírusos a beteg, mivel köhög, nehézlégzése, láza van, amihez esetleg hasmenés, étvágytalanság, szaglás- és ízlelésvesztés is társul, a gyanús eseteknek elkülönített zónába szállítjuk, ahol PCR-tesztet végeznek, majd átveszik tőlük a kezelését.
Az első három hullámban a betegek leginkább szaglás- illetve ízlelésvesztésről jelentettek, most a negyedik hullámban a hasmenés, hányás, nehézlégzés a jellemző, mondja a főasszisztens, majd megmagyarázza, hogy lehet, hogy a jellegzetes tünetek ellenére is negatívat mutat a teszteredmény: a gyorsteszt csak egy rövid időintervallumot néz, azt mutatja ki, hogy a vírus a tesztelés pillanatában jelen van-e a vizsgált légutakban. Így megtörténhet, hogy még nincs annyi antigén a szervezetben, hogy pozitívnak jelezze ki, magyarázza.
A betegség nem bűn, hogy eltussolni kellene
– Sajnos, mai napig előfordul, hogy a betegek próbálják eltussolni a tüneteket, mintha ez valami bűn lenne – osztja meg a tapasztalatokat a mentőszolgálat főasszisztense. Ezzel saját maguknak ártanak, hiszen nem mindegy, hogy már az első két napban „elkapjuk a betegség frakkját” (azaz már az elején megkapja a beteg a megfelelő kezelés), vagy csak az utolsó kettőben, hangsúlyozza. Ha elhallgatnak tüneteket, akkor őket is bajba sodorhatják, teszi hozzá.
– Amikor kimegyünk a mentővel, már az első pillanatban látszik, hogy milyen állapotban van a beteg. Minden egyebet felsorol: hogy ő szívbeteg, hogy magas a vérnyomása. Erre feltesszük neki a koronavírusra vonatkozó protokollkérdéseket is a kötelező lázmérés után: „érez-e szagokat?” „Hát, igazából három napja nem”, érkezik erre a válasz. „Köhög-e?” „Hát, igazából egy hete.”, mondja a beteg. Kiderül aztán, hogy láza is volt, de bevett rá egy Paracetamolt. Ekkor csinálunk egy gyorstesztet, és kijön, hogy pozitív. Igen ám, csakhogy bent vagyunk a betegnél. Ilyenkor visszavonulunk, és tetőtől talpig védőfelszerelésbe öltözünk magunk és a csapat biztonsága érdekében.
A beöltözésnek megvan a protokoll szerinti pontos sorrendje: fehér védőoverálba öltözik a hívásra kivonult teljes személyzet, ami olykor egyben van a cipővédővel: ezt felhúzzák a lábukra, majd a teljes overált fel egészen a testre, végül a már gumikesztyűvel védett ujjaknál beakasztják a védőruha ujját, hogy ne csússzon fel. Ha a védőmaszk is fent van, felteszik az overál csuklyáját, majd jöhet a második védőkesztyű és végül a plexi arcmaszk.
– Most már – és sajnos, hogy ezt kell mondanom – gyakorlottak vagyunk a beöltözésben, rövid idő alatt be tudunk öltözni – tesz egy kitérőt a beöltözésre vonatkozóan a főasszisztens.
Kórházban vagy otthon – hol biztonságosabb?
– Korábban fel sem merült, hogy ne hozza be a mentő a beteget a kórházba. Az előző hullámokban minden egyes koronavírussal fertőzöttet be kellett hozni, de most már a kórház is annyira telített, hogy a könnyű eseteket a vizsgálat után hazaengedik – mondja Menyhárt Ildikó, aki úgy látja, sokan ódzkodnak a kórházi kezeléstől.
– Sajnos rengeteg rémhír kering a városban, a sok ellentétes információ megzavarja és elriasztja az embereket a befekvéstől. Ez pedig nagyon sokszor sajnos az életükbe kerül. Mindenkiből egyszerre virológus és doktor lett, és ezt teljesen rosszindulat mentesen mondom. Úgy érzem, hogy kicsit elvitte az ár az egészet. Mi úgy otthon nem hagyunk embert, hogy el ne mondjuk, mennyire fontos, hogy bejöjjön, és megkapja a megfelelő kezelést – teszi hozzá.
Szerinte azért is van ez a nagy bizalmatlanság, mert a koronavírusos esetek többsége nem olyan súlyos lefolyású, van, hogy egy egyszerű, influenzához hasonló tüneteket produkál a beteg. Ha koronavírusos valaki, ha nem, a beteg javát szolgálja, ha elmondja a tüneteit, mert akkor mielőbb be tudnak avatkozni, és segíteni neki, hangsúlyozza a főasszisztens.
Erőszakkal behozni senkit nem lehet: ha a koronavírussal fertőzött beteg egyértelműen kéri és ragaszkodik ahhoz, hogy ne jöjjön be a kórházba, akkor a családorvossal kell konzultálnia, és nem jön be. Ugyanakkor azt is elmondják, hogy ha nem megy be, akkor súlyosbodhat a helyzete, ha ez megtörténik, azon nyomban hívja a mentőt, de akkor már be kell mennie a kórházba.
A mentősök is csak emberek
– Gyakorlatilag a járványügyi helyzet nemcsak a mentőszolgálatot, hanem az egész lakosságot, mindenkit bizonyos fokon megterhel. Reménykedünk benne, hogy lecseng a negyedik hullám is, de valójában nem nagyon látni a végét ennek az egésznek – mondja a főasszisztens, aki úgy látja, a járványhelyzet fizikailag és pszichésen is megterheli a csapatot. A megnövekedett esetszámok főleg fizikailag terhelik meg őket, vagy ha kiesik egy személy, akkor is ugyanazt a mennyiségű munkát kell elvégezni, mert nincs olyan, hogy „a mentő nem fog kimenni.”
A túlterheltségét nem csupán ezek, hanem a nyugtalanság is eredményezi: minden bevetésnél megvan az esély arra, hogy fertőzött személlyel érintkezzenek. Megtörténhet, hogy megfertőződik egy kolléga, de ha konkrétan tudják, hogy koronavírusos esethez mennek ki, akkor nagyobb biztonságban vannak: beöltöznek és van fertőtlenítési lehetőség a bázison.
– Tavaly decemberben hunyt el egy csíki mentős kollégánk koronavírusban, előtte nem volt semmilyen különösebb betegsége. Ez akkor lelkileg nagyon megérintette a csapatot. Számunkra azért volt nehéz az elengedés, mert nap mint nap számtalan emberhez kimegyünk, segítünk nekik. Rajta viszont nem tudtunk segíteni, sem mi, sem a kórház. Van, hogy visszatérünk egy sikertelen újraélesztésből, majd kimegyünk egy másik híváshoz, és születik egy gyermek, így a korábbi sikertelenséget egy új élet kompenzálja.
A mentőcsapat a nap huszonnégy órájában készenlétben áll, éjszaka sem pihennek: „pattanunk ki az ágyból, a cipő menetirányba van téve és megyünk. De megszoktuk, az az igazság, hogy a mi szakmánknak ez a jellemzője.”
– Ami szakmailag, emberileg megtehető, azt igyekszünk mindig megtenni, de Istené az érdem a továbbiakban, mert mi is csak emberek vagyunk – fogalmaz a mentőszolgálat főasszisztense.
