fotó: Erdély-Bálint Előd

2022. június 25-én egy maroknyi udvarhelyi beült a HBC konferenciatermébe, hogy a városról és annak jövőjéről beszélgessenek.

Nem akartak pártot alapítani, nem voltak önös céljaik, csak egy nehéz, már-már reménytelennek tűnő időszak után beszélgetni szerettek volna a városról. Jövőképeket felvázolni és megvitatni – mindezt egy nyilvános eseményen.

A beszélgetés lejárt, majd ezek az emberek hazamentek és a történet abbamaradt. Legyinthetnénk mindannyian, hogy csak a szokásos; fontoskodás, magamutogatás, szópárbaj. Eredmény meg semmi.

FIGYELEM!

A szerző a városi RMDSZ alelnöke, a Harghita Business Center inkubátorház vezetője.

Replika rovatunkban olvasói leveleket közlünk. A tartalmukkal a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet, ám fontosnak tartja, hogy nyilvános viták fóruma legyen és minél több véleménynek hangot adjon.

Amennyiben a véleményét megosztaná, küldje el azt a szerkesztoseg@uh.ro e-mail címre.

A beszélgetésen – amit egyébként az inkubátorház szervezett – sok minden elhangzott, de egyvalami megragadt bennem. Kádár Magor felvezető előadása után az első felszólaló így kezdte mondandóját: „Székelyudvarhely a remek emberek városa!” Majd megindokolta, miért gondolja ezt így.

16 hónap telt el a beszélgetés óta, és én csak most értettem meg, hogy mire célzott. Udvarhely tényleg a remek emberek városa, de ezt sokszor elfelejtjük. Azt gondolom, igaza van annak, aki ezt mondja a városról, a városban élő emberekről, mert tele vagyunk remek emberekkel, és ezt fontos mindannyiunkban tudatosítani. Én szeretnék egy ilyen városban élni.

Az általam vezetett intézmény profilja miatt nap mint nap számos vállalkozással, vállalkozóval vagyok kapcsolatban. Amikor ezekkel az emberekkel beszélgetek, legyenek kis- vagy nagyvállalkozások vezetői, akkor rendszerint az hangzik el legfontosabb értéknek, hogy milyen munkatársakkal dolgoznak. Nem a több tíz- vagy százezer eurós eszközökről beszélgetünk, hanem arról, hogy ez vagy az az ember nélkül az adott munkahely nem lenne olyan, amilyen.

2024 várhatóan politikáról, botrányokról, álhírekről, feszültségekről, kommentháborúkról, álprofilokról szól majd. Ennek már most meg-megcsap az előszele.

Jövőben legalább négyszer járulunk az urnák elé, és minden alkalommal ütközni fognak nézőpontok, másképp fognak emberek a múltra emlékezni és másképp látják majd a jövőt. Már ha valaki tudni fog jövőben gondolkodni.

Soha időszerűbb nem lesz tehát arra emlékeztetni saját magunkat, de akár egymást is, hogy remek emberek vagyunk. Hogy Udvarhelyen lehet akármi, mi remek emberekkel vagyunk körülvéve.

Éppen ezért eljött az ideje megalapítani a Remek Emberek Mozgalmát!

Intézményvezetőként tudom, hogy közösséget építeni nem könnyű és nem egy gyors folyamat. Gyakran belebukik az ember, és még gyakrabban beleun.

Ígérem, törekedni fogunk arra, hogy ezúttal ne így történjen. Hosszú, többlépcsős, néhol munkás és néha talán nehéz folyamat lesz ez kezdeményezőként és szervezőként. Ugyanakkor nemes, hálás és előremutató. Hiszem, hogy közösen elérjük azt, hogy másképpen tekintsünk városunkra és az itt élő emberekre.

Értékelni fogjuk a kedvességet, a tudást, a szépet és az innovációt. Meghallgatjuk és megértjük egymást.

Első lépésként feltérképezzük Székelyudvarhely remek embereit.

Nem, nem készülünk Fazakas Szabinak egy újabb díjat átadni. És nem a legeredményesebb vállalkozókat vagy a legjobb sportolóinkat akarjuk most díjazni. Én is azt mondom egyébként, hogy ők mind nagyszerű emberek! De ez most nem róluk szól.

Ezúttal olyan embereket keresünk, akik kedvességükkel, civil tevékenységükkel, modorukkal, közösségi hozzáállásukkal vagy akár mindennapi mosolyukkal remekvárossá alakították Székelyudvarhelyt.

A közelmúltban egy teljes napot töltöttem kukásokkal, ők is rendkívüli emberek. Soha nem beszélünk róluk. Kiváló bolti eladóink, pincéreink, bárosaink, szakácsaink, futáraink vannak. Soha nem említjük őket.

Vannak példás taxisofőreink, kapusaink, útépítőink és manikűröseink. Túl kevésszer gondolunk rájuk. Nagyszerű asszisztensek, óvónők, dadák, mentősök, tűzoltók, csendőrök, rendőrök, fotósok, szobrászok, képzőművészek, zenészek. Ez a mozgalom róluk szól!

Most nem a legjobb eredményeket felmutató embereket keressük, hanem azokat, akik remek emberek. Akik néha hibáznak, időnként nincs jó napjuk, de ilyenkor is tudnak mosolyogni és kedvesek lenni.

Hogyan tovább? Jövő májusban megszervezzük a Remek Emberek Fesztiválját, benne a Remek Emberek Gálájával.

De addig is: megírjuk a remek emberek etikai kódexét. Fontos ugyanis meghatározni, hogy mit is jelent ma remekelni Székelyudvarhelyen.

Ezeket a terveket nem tudom és nem is akarom egyedül megvalósítani. Szükségem van remek udvarhelyiekre, akikkel együtt tervezhetünk meg mindent. Önkéntesekre, akik segítenek. Példás vállalkozókra, akik anyagi segítséget ajánlanak, és akik számára a támogatás elsődlegesen nem azt jelenti, hogy a céges logó pólókon és kitűzőkön szerepelni fog.

Példamutató városlakókra, akik a gálára hétköznapi embereket jelölnek, és a díjazásnál és közös ünneplésnél is jelen lesznek.

Remek udvarhelyiekre, akik vagány társaságban akarják a közös remekséget megünnepelni a fesztiválon.

Első, vagy inkább nulladik mozzanatként megalakult a honlapunk, a www.remek.ro. Ezzel a weboldallal, ezzel a kezdeményezéssel remélhetőleg találkozni fog még a kedves olvasó. Itt már lehet jelentkezni a Mozgalomba és elkezdhetjük együtt építeni a Remek Emberek Városát.

A cél nemes és pazar: 2024 nyarán 30.000 remek emberrel felpörgetni a várost!

Tartson, tarts velünk ezen az úton!