Reggel úgyis kezdem elölről

Deák Dénes házában a lábtörlőn is bocik mosolyognak, s a gazda sem egy savanyú ember.
DÁVID ANNA JÚLIA fotói

Onnan tudjuk, hogy egy gazda odavan az állataiért, hogy nem csak az istállóban látunk tehenet, hanem az otthonában is. Deák Dénes házában még a lábtörlőn is bocik mosolyognak, s a gazda sem egy savanyú ember.

A kobátfalvi 35 éves gazdának már a dédszülei is tartottak állatot, és ő már agrármérnökként folytatja a családi hagyományt. Illetve helyenként meg is szakítja, mert a mai agrártudomány nem mindig egyezik a régiek munkamódjával.

Sokszor volt már elegem belőle,

de reggel úgyis kezdem elölről – mosolyog Dénes, mikor arról kérdezzük, a sok bosszúság ellenére mit szeret mégis a munkájában.

„Ami szép benne, engem erősen vonz a természet. Ha kimentél a mezőre, ott szabadság van, egész nap traktorozhatsz, nem zavar senki, nem kell rohangálni, e-mailt írni. Nyugodtan dolgozol a madárcsicsergésben. Olyan dolog, amit szeretni kell. De azt tanácsolom annak, aki a nulláról indulva most fogna neki, ne tegye, mert arra rámegy az egész élete.”

A Deák család ’98 után vette át az egykori állami gazdaságot és lehelt új életet belé. A régi állatállományból is megtartottak valamennyit kezdetben, abból nevelték ki a mostanit. „Amivel foglalkozunk, az mind nálunk született” – mondja büszkén Dénes.

Reggel nyolckor már üres az istálló az udvaron, ahonnan közel 60 állatot hajtanak ki nyári időszakban a legelőre. Csak a legkisebb borjak maradtak itthon, meg néhány borjúzás előtt álló tehén álldogál még a hosszú épületben, a kertben pedig a húsmarhák már nagyobbacska borjai táncolnak.

Igyekszik több lábon állni, ezért kezdett húsmarhákkal is dolgozni – magyarázza a fiatal gazda – de még mindig kétszer annyian vannak a tejelők. Nekik köszönhetően a szezonban 4-500 liter tejet visz el a keresztúri tejeskocsi naponta, most, mivel sok tehén áll borjúzás előtt, átlagban napi 200 gyűl össze.

Ahol egy évben négyszer kaszálnak

Dénes a tanulmányai során rengeteg külföldi farmot meglátogatott, járt Svájcban, Olaszországban, Bulgáriában, Németországban, Angliában, Görögországban, Ausztriában is. Igyekszik a tíz év alatt összegyűjtött tudását itthon is alkalmazni, de – ahogy mondja – időnként szembe kell állnia emiatt az apjával. A modern és a hagyományos gazdálkodás között ég és föld a különbség – fogalmaz. Ami 30-40 évvel ezelőtt működött, ma már nem fenntartható.

„Amit el tudnék képzelni itt, nálunk, az a svájci és az osztrák gazdaság. Az olyan szép, hogy nem lehet elmondani szavakkal. Mi legalább 100 évre biztos le vagyunk maradva tőle. Olyan gépcsoportokkal dolgoznak, amiket oda terveztek, hígtrágyát használnak, ami gyorsan hasznosul, emiatt egy évben 3-szor, 4-szer is kaszálnak. Megvan a negatív hatása is ennek, a nagy intenzitás miatt kihaltak bizonyos növényfajták. Tavaly voltam egy kiránduláson Németországban, panaszkodtak a gazdák, hogy az a növényösszetétel már nincs náluk, ami itt nálunk megvan. Nálunk nincs annyi beavatkozás, trágyázás, változatosabb az összetétel, de kevés a hozam” – magyarázza Dénes.

Ő próbálja a maximumot kihozni a földekből, gépekkel takarítja rendszeresen a legelőket, kaszálókat. Tavasszal egy gyepboronával megy végig rajtuk, ami apró fogaival felszaggatja a tél során képződött, száraz növényekből álló kérget a föld felszínén, így a csapadék könnyebben beszívódik, 20 százalékkal serkentve a növekedést. Ezen kívül egy másik géppel a kisebb bokroktól szabadítja meg a területet.

Pillangók a tehenek gyomrában

Hogy a takarmány jó minőségű legyen, Dénes fűmagkeverékeket alkot és azokkal veti be a földeket. Ajánlott a pillangós virágúakat a fűfélékkel keverni, mert különböző cukortartalmúak, a silózásnál pedig kiegészítik egymást – avat be a titokba a szakember. A jó eredményekhez türelem is kell, legalább 2-3 év, mire a takarmányon érződni kezd a változás. Volt olyan gazda, aki Dénes tanácsára elvetette a magokat, de mivel tavasztól őszig nem látott változást, ki is szántotta az egészet.

A bálázott takarmányon kívül silókukoricát, lucernát, takarmánylisztet és sörmalátát kapnak az állatok, illetve ásványi kiegészítőként kősót és kálciumport. A félszárazon felbálázott és lefóliázott takarmány azért jó, mert jobban megmarad a fehérjetartalom a növényekben, a tejtermelés pedig megugrik tőle – tudjuk meg. A Deák család saját földjein gazdálkodik, 30 hektárt szántanak.

A gazdaságban Dénes a szüleivel, ahogy ő nevezi, a támpilléreivel, és két alkalmazottal együtt dolgozik.

„Szabadságra sosem megyünk együtt, ha a szülők vannak itthon, akkor én megyek, mikor ők mennek, én maradok itthon. Oda kell állni, dolgozni reggeltől estig, akár éjjel is, különösen az idei esős nyáron, hogy időben be tudjuk takarítani a terményt. Sokan mondják, hogy könnyű a gazdának, mert annyi támogatást kap, de azt nem számolják, hogy mennyit kell dolgozni érte. A munkánk nincs megfizetve, ha a támogatás nem lenne, én sem csinálnám. Az éltet, abból tudunk fejleszteni, mert a tejből származó jövedelmet mind visszafektetjük” – meséli.

A vásárlókon múlik az itthonmaradás

A keresztúri tejgyárral már hatodik éve együttműködik a család, mert fontosnak tartják, hogy itthon értékesíteni tudják a tejet és a tejterméket. Az ipar fellendítéséhez nem csak pénz kellene, hanem a gazdák kitartása és a vásárlók hűsége is.

„Amikor Keresztúri terméket vásárolnak, legyen a fejükben, hogy minden egyes darabbal támogatják azt a gazdát, aki nem ment el külföldre dolgozni. Értékelni kell azokat, akik nem mentek el. Itt a vásárlókon múlik az itthonmaradás kérdése.”

Egyik tanulmányútján Dénes egy Fekete-erdői gazdaságban érdeklődött, hogy a tulajdonos mihez kezd a sok tejtermékkel. Kiderült, a helyi vendéglátók és kereskedők egy meghatározott arányban csak helyi termékeket kínálhatnak, biztosítva ezáltal a termelők munkáját is. Itthon sem ártana ezt bevezetni – vélekedik a kobátfalvi gazda.

Nincs munkaerő és a vadak esznek meg

– ez a két másik nagy probléma – folytatja. A napokban éppen egy falubéli pásztorra támadt a medve, de idén májusban Dénesnek is megölte két törzskönyves jószágát, ő már gyalog nem is mer kijárni a legelőre. A villanypásztor sem állítja meg a vadakat, sem a tolvajokat, a vaddisznók is rendszeresen gondot okoznak.