Ráolvasás #8

Jacek Podsiadło

*** (Ötkor keltem…)

Ötkor keltem. Pontosan ott volt az illatos,
új világ, ahol tegnap este hagytam.
Mint a puskák, a növények szára nedvvel töltődött.
A rólad szóló két új álmom akár két hálószobatitok,
lélegzetenként oxidálódik a fejemben.
Egy kevés hamu maradt ott, ahol tegnap egy csapat
őslakost láttam a panel előtt műanyag székeken
a grillsütőnél, egy magányos fa árnyékában.
A meztelen ég alatt sosonok, tarahumarák,
ainuk és tuaregek táborának zord karikatúrája.
A hívójel kétségtelenül ugyanaz. De kinek a karikatúrája
vagyok én? Nem járok égő ruhákban az emberek között,
gyakran úgy bukkanok fel, mint egy közönséges növény,
jelentőségem irdatlanul eltúlzott, érints meg
és győződj meg róla.

Sipos Tamás fordítása, forrás: Versum.

Jacek Podsiadło (1964, Szewna) költő, prózaíró, publicista, rádiós újságíró és ökoaktivista. A bruLion folyóirat egyik leghíresebb költője. Költészetéért számos díjat kapott, köztük a Geo­r­g Tra­kl-díjat (1994), a Ko­ściel­ski Alapítvány díját (1998), a Czesław Mi­ło­sz-díjat (2000), legutóbb pedig a Wisława Szymborska-díjat (2015). Eddig több, mint 30 kötete jelent meg.