Ráolvasás #11

Simon Bettina

Vers

Megkérdezte tőlem, mi a vers.
A távolsági buszok menetrendjét
kutattam, mint varjak az aszfaltot.
A vers, anyám, az, aminek nincsen
helye. Látod például azt a kidőlt kerítést,
tudod, ahová télen olyan sok varjú szállt le,
hogy azon viccelődtünk, ki fogják szakítani
a földből és magukkal viszik Afrikába. Aztán
kitavaszodott, és anélkül, hogy próbálkoztak
volna, a kerítés kidőlt. Nem vitték magukkal
így se. Beszéljünk inkább másról. Nemsokára
jön a busz. Legalábbis úgy emlékszem, mert
az írást nem lehet elolvasni. A védőlapot
betörték. Elázik a papír, és megszárad.
A buszok kikerülik a kerítést, majd
a kanyarban eltűnnek, mint a
tócsák nyáron az aszfaltról.
A madarak azt hiszik a fényről,
hogy víz. Azt hiszem, a buszra várok,
te pedig a közeledő buszokat figyeled,
hátha megáll az egyik, amelyiken sok
az üres hely.

Forrás: Élet és Irodalom, 2019. március 22.

Simon Bettina 1990-ben született, Budapesten él. Első verseskötete, a Strand 2018-ban jelent meg a JAK–Magvető gondozásában.