Vigyázni kell a pénzre – egyre gyakrabban, egyre több embertől hallom ezt az elmúlt években. Először a kovid miatt lett nagy elbizonytalanodás: fektessünk-e mondjuk élesztőbe, vécépapírba vagy ne, tartalékoljuk-e inkább a pénzünket vagy merjük megrendelni a már kosarunkba válogatott ruhákat. Alig másztunk ki ebből az állapotból, mire a szomszédban kitört a háború, és egy mélyebb gödörbe estünk.

Az infláció csak nő, ez is drágul, az is drágul, a kocsikázás is jóval többe kerül, és nyakunkon a tél, aggódhatunk a fűtésszámla miatt is. Kíváncsiak voltunk, hogyan érzékelik a jelenlegi helyzetet az udvarhelyiek, megkérdeztük őket, hogy változtak-e a vásárlási szokásaik az elmúlt időszakban, és arra kértük őket, hogy osszák meg spórolási technikáikat, trükkjeiket – ha vannak.

A mi korosztályunk már nem tud ennél jobban spórolni,

ért egyet egymással három néni, akik éppen a piaci bevásárlás után tartanak hazafele csomagjaikkal. A fiatalok tudnának, de nem teszik, vélik: 

– Inkább elmennek külföldre, az egyik unokám a Gimiben végzett, a régi osztályának 80 százaléka odakint van – meséli az egyikük, hozzáteszi, az ő unokája is, ő pedig „bele van betegedve”. 

– De lesz még szegényvilág. Nekünk nem lesz furcsa… – veszi át a szót a társa, és ezzel át is térünk arra, hogy ők mivel, hogyan spórolnak. 

– Mindennel, kicsi a nyugdíj. Nem tudunk kijönni. Fázunk otthon – érkezik a válasz. Meg kell nézni például azt is, hogy a fűtést „hogy lehet engedni”, mondják, ha lehet „össze kell húzódni”, és csak annyi felületet fűteni, amennyi szükséges, „hanem a lovat megkerüli a szekér”. Az épület tulajdonságai is fontosak, az egyikük földszinten lakik, ott hidegebb van, panaszkodik.  Egy közülük arra esküszik, hogy be kell állítani egy folyamatos hőmérsékletet, és azt hagyni éjjel-nappal, a többiek nem értenek vele egyet, ők épp, hogy változtatni szokták a fokokat. Az ablakokból, szigetelésből is jó kell, szerencsére az van nekik. 

Fontos szerintük a prioritás felállítása is: először számlák, gyógyszerek, orvosok, sorolják a sajátjukat. Ahogy az is, hogy több helyen is megnézzük az árakat, és kiválasszuk a legolcsóbbat. Elismerik, ez egy időigényes lépés, de szerintük megéri. 

Bezzeg régebb mennyit jártunk bodegába, vendéglőbe!

Három idős úr, akik szerint fontos a spórolás, szintén említi, hogy meg kell nézni, mi hol mennyibe kerül, ők a gyógyszertárak különböző árait említik, azt is kiemelik, jó az is, ha van hűségkártyánk, ahova csak lehet. Azzal is lehet spórolni egy kicsit.

– A Szuperben vannak hátul a gyümölcsösnél tálcán akciós zöldségek-gyümölcsök, és sokkal olcsóbban (45-60 százalékot említ) lehet megvenni őket. Ez már spórolás. Ha kicsi a hiba, akkor nem nagy a baj, ki lehet vágni – folytatja a tippeket az egyik bácsi.

– A puliszkával sem lehet már spórolni, annak is úgy felment az ára – teszi hozzá szomorúan a másik. De azzal már igen, ha lemond valaki az alkoholról és a szivarról, veszi vissza a szót az első, aki évek óta felhagyott a rossz szokásaival. Vagy azzal is lehet spórolni szerintük, ha nem járunk „bodegába, vendéglőbe”. “Bezzeg régebb milyen jó volt, mennyit jártunk…”, elevenítik fel a régi szép időket.

Apropó, fiatalság

Úgy néz ki, van némi igazság abban, amit az idős hölgyek gondolnak a mai fiatalokról: nem nagyon spórolnak, de azért érzékelték a változásokat azok a tizen- és huszonéves fiatalok is, akiket megkérdeztünk.

A leggyakoribb válasz az volt, hogy így is megveszik azt, amire szükségük van. Egyetlen lány mondta azt, hogy kevesebb ruhát vásárol, mint eddig, és még egy, Csortán Zsuzsa említette, hogy ő az ételen spórol, inkább otthon készít valamit, mintsem megvegye készen és drágán az üzletben. Társai, Vass Zsófia és Pál Tünde is hasonlóan oldják meg az étkezésüket.

Hát a „nagyobbak”?

Hollósy Zita nem mondaná azt, hogy spórol, de újabban megnézi, hogy minek mennyi az ára, hol olcsóbb, régen ezt soha nem tette, „ami kellett, az kellett”, nyilatkozza. Ezen kívül tudatosan figyel arra, hogy ne vásároljon fölöslegesen élelmiszert, amit végül nem fogyasztanak el: 

– Nem veszek annyi kenyeret, mert tudom, hogy felét kidobjuk, megveszek egy felet, ha azt megettük, akkor veszek még egy felet. Ennyire spórolok, ennél jobban nem. Nem halmozok, zöldségeket sem, 2-3 naponta veszek inkább újat.

Veress Anita Ausztriában él, és „furcsának találja, hogy itthon ilyen drágaság van”, szerinte a külföldi árakkal vetekedik, ami a fizetésekhez képest aránytalan. Ő úgy véli, a tudatosság a kulcs, ha spórolásról van szó, ez nála abban áll, hogy kétszer is meggondolja a vételt, ha például ruhát szeretne vásárolni.  Az ételen ő nem tud spórolni, mert “amit eddig megvett, azt ezután is meg kell vegye”, de hozzáteszi, hogy „le a kalappal az előtt, aki több gyermeknek ilyen árak mellett tud főzni, nagyon tudatosan kell csináljon mindent.”

Például így?

A háromgyerekes Berkeczi Zsolt számára még nem volt olyan szintű a növekedés, hogy a vásárlási szokásai megváltoztatására kényszerítse. Ám ettől függetlenül van pár spórolási trükk a tarsolyában.

Havonta kétszer szoktak nagybevásárlást tartani az ötfős családja részére. Bár a nyáron ezek felaprózódtak, sok kicsi vásárlás lett belőlük, tervben van, hogy visszatérnek a nagyokra. Idő és pénz szempontjából is előnyösebbek, és az átgondolatlan vásárlás is elkerülhető ezzel a módszerrel.

Ezen kívül van egy takarékszámlája. Amikor megérkezik a fizetés, erre utal át legelőször havi 130 lejt. A gyerekeiket is igyekeznek megismertetni a spórolással: „van hogy kapnak 50-100 lejt, főleg most ünnepek előtt, és akkor azt mondjuk nekik, hogy azt tegyék el, azt is elköltjük majd igazából később. Csak az a lényeg, hogy lássa a gyermek, hogy van értelme gyűjtögetni, spórolni”.