A kultúrigazgatóknak, referenseknek, kultúrával foglalkozó civil szervezeteknek tartott konferenciák, kupaktanácsok, ötletcserék – nevezzük bárminek is – éppen olyanok, mint bármelyik másik hasonló céllal megszervezett esemény. Összegyűl sok fontos és okos ember, hogy elmondják egymásnak, mit hogy csinálnak otthon, náluk mitől döglik a légy vagy épp mitől mászik falra a nép. 

Fotó: Máté Emőke

November 25-én Szentegyházán is valami efféle zajlott, elmentünk okulni mi is. A Gábor Áron Művelődési Ház előterébe lépve kellemes meleg, néhány épp kiállítás alatt álló alkotás és kíváncsi tekintetek fogadtak. Bent hosszú, fehér abrosszal leterített, egyforma étkészlettel kidekorált asztalok jelezték, hogy itt bizony ebéd lesz. A színpad előtt körülbelül nyolcvan szék fordult a mikrofonállvány felé, még embertelenül, közönségre várva. 

Hálálkodás és köszöngetés 

11 óra körül kávéval, teával vagy épp egy kicsit erősebbel felszerelkezve megteletek a sorok, mielőtt kezdetüket vették volna a köszöngetések és hálálkodások, Gábos Tünde népdalénekes népdalcsokra hozta hangulatba a közönséget. Lőrincz Csaba, Szentegyháza polgármestere állt először a mikrofon mögé, kicsit zavarban, mondván „nehéz egy polgármesternek ilyen társaság előtt megszólalni, vajon mi lesz az alannyal, állítmánnyal?” Az izguláson átlendülve fejtette ki, hogy milyen fontos lehetőséget teremteni a találkozásra, tapasztalatcserére, majd hasznos időtöltést kívánt. 

Lőrincz Csaba, Szentegyháza polgármestere

Helyét a szervező Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója Bartalis Izabella vette át. Elmondta, hogy az esemény célja a megye kulturális életének segítése, tér teremtése közvetlen viszony kialakítására a megyében kultúrával foglalkozó személyek és intézmények számára. „Jelenleg a legfontosabb feladatunk közösségépítő emberekként a virtuális térre koncentráló embereket visszahozni a közösségi terekbe.”

A konferenciát a Forrásközpont fennállása óta minden évben megszervezik, a Covid-időszak miatt két évig kimaradt a 2007-ben kezdődött „sorozat”. Az eseményen való részvételhez meghívás kell, derült ki, a Forrásközpont adatbázisa volt az elsődleges címlista, de kiküldték a meghívókat a települések önkormányzatainak is. 

Bartalis Izabella, a Hargita Megyei Hagymányőrzési Forrásközpont igazgatója.

A legutóbbi találkozó Kissolymoson zajlott, már ott eldöntötték, hogy Szentegyháza lesz a következő állomás, válaszolta kérdésünkre Bartalis Izabella. Azt is elmondta, véletlenül is jól jött ki, hogy épp most Szentegyházán zajlik az esemény, mivel a város „etalon, példaként szolgálhat más Hargita megyei települések kultúrigazgatói számára” – ez a mondat visszatérő eleme az eseménynek, számos résztvevő szép szavakkal illeti a helyszínt biztosító Szentegyházát, illetve a Gyermekfilharmóniát és karnagyát, id. Haáz Sándort, aki mosolyogva figyeli a történéseket az utolsó sorból. 

A nemzet napszámosai

A kultúra fontosságát és a Szentegyházi Gyermekfilharmónia értékességét fókuszban tartó beszéd után a házigazda, György László, majd P. Buzogány Árpád programfelelős mondta el, ki mindenkinek köszönhető az esemény létrejötte, mennyi az új arc, milyen fontos a „nemzet napszámosának” lenni – idézték Móricz Zsigmondot. 

A programot is ismertették, ami szerint előbb bemutatkoztak a résztvevők a puliszka keverésének irányában, elmondták honnan jöttek, mivel foglalkoznak egész pontosan, milyen jó és rossz szakmai tapasztalataik vannak, milyen kulturális produktumokkal rendelkeznek. Ezt követően a Szentegyháza Tourinform munkatársa, Márton Ernő, kissé turisztikus kulturális előadására került sor, aminek témája Szentegyháza és a Homoród mente öröksége és értékei. Rövid szünet után a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársai beszéltek az intézmény tevékenységeiről. Ezután már csak a szép teríték felavatása, az ebéd volt hátra. 

Azt nem árulták el, hogy hány résztvevőre számítottak, végül 14 településről körülbelül 20 személy volt jelen. Képviseltette magát több munkatárssal a szervező Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, Hargita Megye Tanácsa, az Agora Alapítvány, az Human Reform Alapítvány, a Mathias Corvinus Collegium és a Hargita Megyei Kulturális Központ.  

A puliszka keverésének irányában 

A megegyezettek alapján, a puliszka keverésének irányában szerre mindenki elmondta mi van a saját háza táján. 

Az Udvarhelyi Művelődési Házban „sokan laknak”, hiszen az épületben kap helyet a Tomcsa Sándor Színház és a Néptáncműhely is. Több kórus is az épületet használja székhelyként, rendeznek kiállításokat, hozzá tárlatvezetést. A Művelődési Ház igazgatója, Simon Mária Tímea szembe menve a megnyitó beszédben elhangzottakkal, a virtuális tértől nem elcsalogatni akarja az embereket, inkább arra törekednek, hogy a technológiai újításoknak és a virtuális világnak hála a mai digitális világ részei legyenek. Ehhez kapcsolódik a hétvégi KultOn nevű programjuk is.

Csík vidékén sincs ok panaszra, Szenttamáson van három tánccsoport, népdalkör, Szépvízen vonóshangszer- és néptáncoktatás is többek közt, Domokoson szerveznek Katonavacsorát, színpadra viszik a 20. századi asszonyok sorsát.

Simó Andrea zenetanárnő, a gyergyószárhegyi kultúrház munkatársa.

Gyergyószárhegy képviseletében a szentegyháziak ismerős arcot köszönthettek, Simó Andrea szentegyházi származású, jelenleg Szárhegyen zenetanár és vesz részt olyan kulturális programok szervezésében, mint a Farsangi Bőgőtemetés, Családneves napok, Káposzta Fesztivál, Egyfeszt. Azt mondta, úgy érzi itt egy kicsit nyitottabbak az emberek, Gyergyóban nehezebben veszik az újító ötleteit, ő ott „hegyen túli ember”.

Székelypetek egy elöregedőben lévő település, 10 éve nem volt lakodalom, de minden nyáron összejön a nyári tábor a gyerekeknek, amire a nagyszülők Angliából is hazahozzák az unokákat. Petek híres még díszes székely ruhájáról is. Hozzá hasonlóan, Homoródszentmárton község is azzal áll szemben, hogy a lakosság elöregedőben van, nem is nagyon tudnak szervezni semmit, legfeljebb falunapot, esetleg segítenek a bágyi Kendertó Egyesület programjaiban. A községet képviselő Bencze Jakab feldobta az ötletet, hogy hozzanak létre egy közös platformot, amelyen mindenki kiírhatja milye van és mit tudna fogadni, így amolyan piac vagy cserebere vásár szerűen egy-egy előadás más színpadon is kipróbálhatná magát.

Sokan arról számolnak be közben, hogy a pandémia mennyire szétforgácsolta a közösséget és most minden eszközükkel az újra összekovácsoláson dolgoznak. Kivételt képeznek ez alól a gyimesközéplokiak, valahogy mindig sikerült megtalálniuk a kiskapukat, hogy mehessen tovább az élet. Szólt a népzene, járták a táncot (Csángó Rózsa Néptáncegyüttes), hímeznek, varrnak. Minden évben törekszenek arra, hogy a színpadon is meg tudják mutatni, mit tanultak. A település képviseletében jelenlévő Ambrus Róbert kultúrreferens mondanivalója végén a színpadra néz, megdicséri, hogy milyen szép és nagy, aztán elmondja, hogy az övék otthon is hasonló, szóval szívesen látják a fellépni vágyókat. „A látogatást egybeköthetjük egy szekerezéssel és túrós puliszka evéssel“.

Mint kiderült, Lövétéről és Homoródalmásról új arcok jöttek. Az előbbi pozíciót, édesapja nyomdokaiba lépve Lázár Béla vette át. Ott jelenleg a fúvószenekar újraélesztésén ügyködnek, a dimbes-dombos faluban amúgy is zajlik az élet. Ott van a Kákvirág Néptánccsoport, a színjátszó csoport, asszonykórus, férfidalárda, évente szerveznek farsangi, húsvéti és pityóka bált is. Almáson az új kultúrigazgató és könyvtáros Sándor Zsuzsánna. Elmondta, náluk a Barlangfesztivál mindennek a csúcsa, de egyébre is fordítanak időt és energiát. A kicsiktől a nagyokig érdeklődnek a népdaltanulás iránt, az 1–4. osztályosok kilencven százaléka néptáncol, meséli a szintén almási Sorbán Enikő népdalénekes.

Az ének közösséget teremt

A sor végére mint példamutató etalon Haáz Sándor tanár úr kerül. A bemutatkozása teljesen fölösleges, mindenki tudja ki ő, mit tett le az asztalra, a közönség inkább a titok után ácsingózik. Minek köszönhető a Fili sikere?

„A népdalvetélkedők és az egyéb énekes foglalkozásaim bebizonyították, hogy az ének közösséget teremt, ennek köszönhetem én is a nyugdíjazásom előtti 45 csodálatos esztendőt itt Szentegyházán. Hiszen sikerült létrehozni egy, az énektől nem visszariadó közösséget, legyen az hagyományőrző huszárközösség vagy a gyermekfilharmónia kórusa. Azt javaslom, hogy fogjatok meg minden lehetőséget és egy énekcsoport segítségével minden eseményen vegyetek részt. Találjatok olyan népdalfüzéreket, csokrokat, amikkel egy-egy eseményt színesebbé lehet tenni. Nem kell sok, 3-5 ének, láthattuk, hogy Gábos Tünde éneknyitánya – Laci ötletére – nagyon szépen megadta a mai találkozás hangulatát” – árulta el az első titkot a tanár úr. 

Haáz Sándor a Szentegyházi Gyermekfilharmónia karnagya.

Frissítés 2022.12.13-án:

A siménfalvi kultúrfelelős cikkünk megjelenése után kívánt pontosítani. A következőket írta szerkesztőségünknek: „A félreértések elkerülése végett szeretném hozzáfűzni a cikkhez, hogy én csak és kimondottan a saját, mint kulturális referens és könyvtárosi munkakörömről beszéltem, nem a közösségről. A községben az egyházak, iskolák, színjátszó csoportok stb. önállóan szerveznek eseményeket, kulturális programokat, ezek az ők érdemeik. Valóban érvágás volt a pandémia a helyi kulturális életben, sok minden felfüggesztésre került miatta. Szeretném, ha a könyvtár és a köréje csatolható programok új lehetőségeket, színfoltokat alkothatnának a kulturális palettán, látogathatóvá válna a néprajzi gyűjtemény, különböző szakkörök működése, népdalkör stb. Szeretnék élni a munkaköri leírásom adta lehetőségekkel, végzettségeimet, adottságaimat, tehetségemet, tudásomat közkincsé téve Siménfalva község közösségét szolgálva előre húzni mindannyiunk szekerét.”

A másik dolog, ami a Fili sikerében szerepet vállalt, hogy „a mindenkori önkormányzat szívügye a kultúra támogatása Szentegyházán. Amikor kérdezik, hogy támogat-e minket az önkormányzat, mindig büszkén mondom, hogy igen támogat. Engedi, hogy az épületet beéljük, használjuk, mindig legyen próbatermünk, legyen fűtés, soha ne találjuk zárva az ajtókat. Mindig örömmel és szeretettel fogadják azt, hogy mi, itt tulajdonképpen a Gyerekfili tevékenységével be tudjuk lakni ezt a házat. Kívánom, hogy mindannyiótok polgármesteri hivatala így viszonyuljon kulturális ötleteitekhez, mint ahogy a miénk” – fejezi be Haáz Sándor. 

Minden jó, ha a vége jó, de ez még nem a vége, ekkor ugyanis Siménfalva község referense lép a mikrofonhoz segélykérő szavakkal. „Kicsit elérzékenyülve hallgatom, hogy milyen jó sora van mindenkinek. Nekem is van egy-két dolgom: van egy bezárt könyvtáram, van 13 bezárt kultúrházam, van egy tánccsoportom, ami 12 évig képviselte a községet világszerte, ami most nem kell senkinek. Segítséget szeretnék kérni, bármilyen javaslatot szívesen fogadok.” 

Bíró Barna Botond Hargita Megye Tanácsának alelnöke.

Döbbenentünkből még fel sem ocsúdtunk, amikor Hargita Megye Tanácsának alelnöke, Bíró Barna Botond veszi át a szót. Az előző segélykérő szavakra válaszol, meg fogják oldani a problémát. A megyei tanács alelnöke azt is elmondta, ők partnerek a kultúra éltetésében, inkább fektetnek az akár több száz évig is fennmaradó kultúrába, mint a 10-15 évig tartó aszfaltba és betonba. 

A szünet beálltával szétszéled a tömeg, van aki kávéért indul, más idegenvezetésre az emeleti Múzeumszállóba, megint más útnak haza. A konferencia résztvevőire várt még néhány programpont ez után. Előbb egy előadást hallhattak a térség kulturális örökségeiről és szellemi hagyományairól, az ezt követő szünet után a szervező Forrásközpont munkatársai beszéltek programjaikról, a velük való együttműködési lehetőségekről. Végül egy közös ebéddel zárták a napot.