Március 20-án, szombaton tartották a Vágólegények workshop-sorozat első részét Kápolnásfaluban, amelyet az Udvarhelyi Fiatal Gazdák és az UIET közösen szervezett. Az első esemény főszereplője a sertés volt, a következőkben egy juhos, és egy szarvasmarhás workshopra lehet majd még számítani. A térségből szép számmal vettek részt, pontosan ötvenen, plusz még egy-két érdeklődő, aki betévedt a kapun. A többség Székelyudvarhely környékéről érkezett, de Csíkszeredából is jöttek.
A szervezők hiányát érezték a fiataloknak szánt szakmai rendezvényeknek, ezért döntöttek úgy, hogy aki itthon tervezi a boldogulást, annak legyen egy ilyen lehetősége is szakmát találni.
Nem mellékesen, ahogy azt az egyik szervező is mondta, a térségben sok vágóhíd van tervben, és ezeknek majd szükségük lesz szakemberre, ezért is jött kapóra ez a képzéssorozat.
A kötelező kézfertőtlenítés után pedig kezdődhetett is a tanulás.
A résztvevők több mint fele gyakorlott mészáros, a másik felét azok a fiatalok teszik ki, akik azért jelentkeztek, hogy megismerjék ezt a mesterséget. A malacot egy kis teketóriázás után rákapcsolták a hálózatra, és kezdődhetett a tényleges munka.
A képzést egy olyan mészáros tartotta, aki tíz éves profi szakmai tapasztalattal rendelkezik, így a kést is gyorsan és precízen forgatta.
Biztos, ami biztos, a többség telefonnal örökítette meg az eseményeket. Gyorsabb és pontosabb, mint a jegyzetfüzet.
Egy kis unszolásra máris a tekenőben.
Megteszi a hatását a forró víz is, és egy tucat ember szökik neki a disznó szőrét tépni. Aki pedig nem szeretné összekenni a kezét, a háttérben marad és azon tanakodik, hogy érdemes a gyantát előkészíteni disznóvágásra.
A kultúr udvarán mégsem lehet tüzet rakni, ezért díszkísérettel viszik utolsó útjára a malacot.
A patakpartra, ahol előre kikészített szalma várja, hogy jól oda pörköljenek neki.
Talán egy kicsit nagyra is sikerült a tűz, mert mindenki hátrébb lép egyet. A nagy forróságban aztán a malac bőre is megadja magát és elhasad. De, akik a tűz mellett melegednek, azok nem bánják, mert elég hideg van, hiába van március.
Bár még nincs húsvét, a malacot jól nyakon öntik egy vödör vízzel, hogy a hamut és kormot lemossák róla.
Még mielőtt nekifoghatnának a tényleges munkának, egy alapos mosás várja az áldozatot. Az igazi ínyencek pedig gyorsan neki is esnek a malac farkának és orrának, hogy egy kis bőrt kanyarítsanak magunknak.
Egy gyors reggelizés szakítja félbe az eseményeket, pont a főszereplő marad ki belőle.
A jó mészáros kése mindig éles, ezért a csizma szárában tarja a késfenőt.
Akik igazán tanulni szeretnének, azok a lehető legközelebbről figyelik a mesterembert.
Vigyázni kell ennyi mészáros közt, mert hamar hűvösre tesznek.
Vannak, akik félnek, hogy összekenik magukat, de mégis látni akarják, mi történik.
Hát, ez a szakma se az érzékeny lelkületű embereknek való, de előnyben azok, akik szeretik a piros színt.
A későkre is gondoltak, de a gyerek nem túl lelkes annak hallatán, hogy egy kis disznóbőrt kell kóstolnia.
Ahogy az lenni szokott, két dudás egy csárdában nem fér meg, hát még ha ötvenen vannak. Amíg a mészáros dolgozik, a többiek azon tanakodnak a háttérben, ki miért szokta másképpen csinálni.
Kézmosás után kezdődhet a csontolás az asztalon. S ha már mindenki az asztal körül van, egy gyors jelenlétírás is belefér.
Még a munka fele sincs kész, de egyesek már füstölik a húst.
Ahogy a mészáros mondta, „gyorsan szétkapjuk a malacot”, és természetesen a szemléltető anyag sem megy kárba, hiszen a résztvevők kapnak egy kis kóstolót a feldolgozott húsból, ami pedig megmarad, azt a közeli Szent Ferenc alapítvány kapja. Aki akarja, ki is próbálhatja magát, és pallérozhatja a frissen szerzett új tudását.
A szalonna már kész is, következik majd a kolbásztöltés. Még pár suhintás és máris kész vagyunk a csontolással.
Készül is az ebéd, hogy éhesen senki se távozzon a diplomaosztó után. Ugye, erre mondják azt, hogy lesi a pecsit?