Számos mellékhatása van. De legalább addig sem nyaggatja a szülőket. És olcsó. Balázs Imre József gyerekversekről magyaráz.
A fotókat Balázs Imre József ugyanazon körút alkalmával tartott csíkszeredai bemutatóján késztette Dánél Hajnalka
Persze, anya, menjünk! A lövétei polgármesteri hivatal előtt parkolunk a tilosban. Futás a hivatalba, hang után megyünk. Olyan a szőnyeg, mint Rozika mamánál. Halkan de, kihallatszik Balázs Imre József költő beszéde. Az ajtó körvonala fényesen világít. Anyukák ülnek sorban a teremben. Elkéstünk, nem ismernek, mi sem őket, de ők egymást igen. Szorongatjuk a Blanka birodalmát. A Varázsigék segítenek.
„Bambusz-nádas közepe,
Pandamedve ereje,
Kiszáradt fa ürege,
Rejts el engem”.
Rossz napom van, az összes hang- és képrögzítő kütyüm lemerülőben. Szinte meggondolom magam. Nem megyek sehova. De Vanda szorongatja a Blanka birodalmát. És eszembe jut, mennyire megörültem, amikor reggel megláttam a Facebookon, hogy Lövétén, ami Udvarhelyről nézve is a világ végének a közepe, létezik olyan, hogy Lövétei Szülők Egyesülete, havonta szerveznek előadásokat gyermeknevelési témakörben, és a szülők kérésére elhívnak egy gyerekvers-szerzőt. Az pedig eljön ide Kolozsvárról.
Ha nem mész el erre a rendezvényre, akkor neked nincs szíved és „kifakul a szemed”.
17.25
A bemutatkozás már lejárt. Hogy Udvarhelyen született, nőtt fel, és végezte iskoláit, majd magyar-angol szakra járt, verseket ír, tanít, mióta pedig a lányai megszülettek, újraéli az életet, és gyermekversekben fejezi ki magát. Eddig megjelent gyermekvers-kötetei: Hanna-hinta (2009), Blanka birodalma (2012), Álomfarsang (2015), A tenger (2016) és Kirándulás a felhőben (2018).
Ha a laptop a versben helyet lop
Éppen ott tartanak, hogy mostanában vannak kortárs versek is a tankönyvekben, és milyen szemmel nézze azt a szülő, hogy kicsit másak a mai versek, mint amelyek az ő gyerekkorában a tankönyvekben voltak. András Mónika Márta, a helyi Székely Mózes Általános Iskola tanítónője kérdezi.
Balázs Imre József szerint a rendszerváltás óta Erdélyben, beleértve a Székelyföldet, Udvarhelyszéket és valószínűleg Lövétét is, megváltozott a nyelvi környezet. Soha nem voltunk még ennyi budapesti nyelvi hatásnak kitéve, a gyerekek nézik a tévét, a videókat, böngésznek a közösségi oldalakon. És a mai környezethez hozzátartoznak a mai tárgyak: okostelefon, laptop, mikrohullámú sütő, mosógép stb.
Vannak olyan szerzők, mint például Lackfi János és Varró Dániel, akik ezt a hétköznapi nyelvi regisztert belefoglalják a verseikbe. És vannak szülők, tanárok, akiknek ez nem tetszik, mert úgy gondolják, egy régi minta alapján, hogy az írott nyelv szakrális(abb), magasabb rendű, és igazodási minta szerepe van, ezért nem lehet mindent leírni, amit kimondunk.
BIJ-nek nincs semmi kifogása a kortárs nyelvi környezet ellen a kortárs irodalomban, úgy gondolja, segíti az olvasást közelebb vinni a mai gyerekekhez. Aki ma Varró Danit olvas, az holnap eljuthat, ha ez a cél, a Kőszívű ember fiaiig.
Ki rajzolja?
– kérdezi egy édesanya. Az illusztrátort a szerző vagy a kiadó választja? Is-Is – hangzik a válasz.
Az első két gyermekvers-kötetet Keszeg Ágnes illusztrálta a szerző felkérésére, mert nagyon szerette a rajzait, és úgy gondolta, általuk valósulna meg legjobban a kép és a szöveg interakciója. Bejött a terv, a megjelenés évében, 2012-ben az Év legszebb romániai gyerekkönyve lett a Blanka birodalma.
Aztán Keszeg Ági elment gyesre, és nem vállalt egy ideig könyvillusztrálást, így találkozott a szerző a gyergyói származású képzőművésszel, Orosz Annabellával, aki digitális technikával készítette az Álomfarsang képeit. És azok is jól sikerültek. Azután a kiadó ajánlására Márton Évával ismerkedett meg a költő, aki filozófusból és baristából vált könyvillusztrátorrá, s a negyedik kötetet, a felhős-zenés gyermekvers-gyűjteményt már Éva rajzolta.
Honnan jön az ihlet?
Nagyon sok versnek az elindítója a gyermeki világlátás, a félre- vagy elértett szavak, mondatok. Ezekből alakul ki egy hangulat, gondolat. A Hanna-hintát egy fontos felismerés ihlette. Gondolt már arra, miért is mondikálnak és énekelnek hintáztatás közben a szülők?
Nem azért, hogy ne aludjanak el közben, hanem hogy a gyerek ne fordulgasson vissza ellenőrizni, a szülő ott van-e még, és ne essen le a hintáról – mondja Balázs Imre József.
Nem gáz
Hogyan fogadja a család, a gyerekek, hogy az apukájuk verset ír és könyvbemutatón szerepel?
Az egyik kislányától a tévések egy alkalommal megkérdezték, hogy tetszik-e neki, hogy az apukája verset ír, mire ő: „Nekem nincsen bajom a verseivel”.
Megszokták, ebben nőttek fel, hogy a szüleik írással foglalkoznak, és ehhez hozzátartozik, hogy néha könyvbemutatót tartanak.
A legszürreálisabb élménye gyermekvers-szerzőként Gyergyószentmiklóson volt, ahol az a szokás, hogy minden évben más költő verseit szavalják a gyerekek, s éppen Balázs Imre József volt a soron, meg is hívták az eseményre: 50 gyerek mondta egymás után a nevét, és aztán a versét.
Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk olvasson, ne csak mondjuk neki, olvassunk mi magunk is – tanácsolja a szerző.
Milyen könyveket érdemes megvenni?
Korábban, a múlt század 60-as, 70-es éveiben volt egy Kányádi Sándorunk, volt egy Fodor Sándorunk, egy Szilágyi Domokosunk, egy Hervay Gizellánk, és volt egy kiváló Weöres Sándorunk, egy Bálint Ágnesünk, egy Fekete meg egy Csukás Istvánunk. Rengeteg minőségi, gyermekeknek szóló alkotás jött létre, biztosra lehetett menni a könyvválasztásnál.
Azután, a ’80-as, ’90-es években volt egy törés, most pedig, a 2000-es évek elején – a Harry Potter hatására – ismét felrobbant a gyerekkönyvpiac.
Ez jó dolog, csak együtt jár azzal, hogy nem minden könyv érték – mit érdemes venni? kérdezzük a költőt.
Amikor választunk, érdemes a gyerekek mindennapi életét megjelenítő történetekkel kezdeni, amelyekben magukra ismernek, azonosulni tudnak velük. Az erdélyi szerzők közül Zágoni Balázs kezdte el ezt az irányt, a Barni sorozat egy hétköznapi kisfiú élethelyzeteit mutatja be, de minden történetben van valami varázslat, valami mágia, akárcsak a később ajánlható varázsmesékben.
A Gutenberg kiadó könyvei mind a szövegek, mind az illusztrációk szempontjából ajánlhatók, köztük is kiemelkedő a Ragyog a mindenség című gyermekvers-antológia. A magyarországi szerzők közül Varró Dani, Bosnyák Viktória, Berg Judit, Wéber Anikó, Lackfi János verseivel, meséivel nem lőhetünk nagyon mellé. Később a Rumini-sorozatot, a Harry Potter és az Időfutár könyveket, Véber Anikónak Az osztály vesztese c. regényét nem lehet, nem kell megúszni – tudjuk meg BIJ-től.
Ha pedig nagyon biztosra akarunk menni, mert nagyon tudatos szülők vagyunk, vagy éppen pedagógusok, akkor a Cerkabella Kiadó által megjelentetett Navigátor – Gyermekirodalmi lexikon című kötetet lehet fellapozni. Lovász Andrea gyermekirodalmi szakértő szerkesztésében 90 szerzővel és műveikkel ismerkedhetünk meg, akiknek az alkotásait érdemes elolvasni a gyermekeinknek. Nyulász Péter, Bartos Erika, Nógrádi Gergely, Máté Angi, Markó Béla, Fekete Vince, László Noémi is köztük van.
Ugyancsak ezt a célt szolgálja a Mesebeszéd – A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve: szempontokat kínál az olvasóvá nevelés elkötelezettjeinek. És végül elérkeztünk a lényeghez, ami a pragmatikus szülőket foglalkoztatja.
Mire jó a gyermekirodalom?
Ha nem vagy megfelelően hedonista ahhoz, hogy az olvasás élvezetét önmagában elegendőnek találd, akkor sem kell kétségbeesned. Az olvasásnak számos mellékhatása van: oldja a szorongást, a feszültséget, viselkedési mintákat ad azáltal, hogy a gyerek olyan élethelyzetekbe képzelheti magát, amelyek vele is megtörténhetnek, ráadásul elég olcsó pesztra – amíg olvas, csendben van, nem unatkozik és nem is nyaggatja a szülőket.
Szintén hasznos, hogy lehetőséget ad bizonyos, tabuként kezelt témákról való beszélgetésre, mint például a szexualitás, az erőszak, a függőség és a gyász. A jó hír az, hogy ez más művészeti ágakra is igaz, és aki nem szeret, annak nem muszáj könyvet olvasnia, filmet is nézhet. Csak fontos, hogy utána lehetősége legyen a gyereknek erről egy felnőttel beszélgetni.
Még egy nadrágot se vettél magadnak?
A hivatalos beszélgetés után az anyukák nyelve is megered. Kiderül az esti mese Lövétén is szokásban van, s már “empirikus kutatást” is végeztek az ügyben: az egészen piciknek az interaktív – kopogtatható, kihajtható stb. – könyvek nagyon érdekesek, annyira, hogy felélénkítik a gyereket, s így nehezítik az altatást, a véresen komoly József Attilák azonban annyira unalmasak a két és fél éveseknek, hogy belealvásra sem érdemesek.
Az egyik résztvevő egy anekdotának is beillő történetet osztott meg arról, mennyire tekintik csodabogárnak az emberek azt, akinek szenvedélye az olvasás. Néhány éve egy Petőfi-összes volt az álma. Gyűjtötte a pénzt rá, s még az édesanyja is felpótolta az árát születésnapjára. Boldogan hurcolta haza, mutatta egyetemi szobatársainak, akik elképedve meredtek rá: Te erre költötted a pénzed? S még egy nadrágot se vettél magadnak?
A jó hír az, hogy azóta se tanult a leckéből, a gyerekét is erre neveli, s ha teheti, író-olvasótalálkozókra jár.
