Fotó: Pál Edit Éva

Gumipapucs, törülköző, pizsama, váltóruha, fogkrém, fogkefe. Mit felejtek el? Tudom, wc-papír! Néhány évvel ezelőtt rutinból, percek alatt készen állt a piros bőröndöm, most egy egész délutánon át azon izgultam, kihagyok-e valamit a táskából, amivel beköltöztem egy éjszakára az Eötvös József Szakközépiskola bentlakásába. 

Mintha egy sima vasárnap délután estem volna vissza az intribe, úgy zörögtem végig az utcán a gurulós kofferrel. A különbség csak az volt, hogy már nem vagyok diák, anyu nem pakolt bécsi szeletet és zakuszkát, nem vártak a szobatársaim a rengeteg új pletyivel, ami két nap alatt összegyűlt. 

A nagy zöld kapun belépve minden ugyanolyannak tűnt, mint négy évvel ezelőtt, amikor én is az épületben laktam. Ismerve a járást, indultam is hátra az udvaron a jobb oldali bejárat felé, ami felett az áll: Lány bentlakás. 

Belépve, Ilyés Éva nevelőnő fogadott, elmondta, épp szilenciumon vannak a diákok, ezért ez a nagy csend, úgyhogy lepakoltam, és én is csatlakoztam a lakók napirendjéhez. A szilencium alatt Éva végigjárja a szobákat, ellenőrzi, hogy mindenki megvan-e, és aki nincs az épületben, az kéredzkedett-e el.

Az első, második és a harmadik emeleten laknak diákok, a másodikon a lányok, a másik kettőn fiúk, mesélte a nevelőnő, amíg az első emeletre tartottunk. Jelenleg kicsivel több mint száz diákja van, amiből a többség fiú.

A fiúszobákban nem az fogadott,