A Harghita Business Center kitálalt: így teljesítenek az inkubátorház lakói. A toplista első helyezettje tízszeres növekedéssel büszkélkedhet. Mi lehet a webguruk titka?

A szerző felvételei

Közel 1 millió eurós árbevétel és 1.416.744 lej nyereség. Négyszeres forgalom 2018-ban, az előző évhez képest. Harmadik éve pörög az élet a II. Rákóczi Ferenc utcai épületben, jelenleg 45 vállalkozással áll szerződésben a Harghita Business Center, amelyből 42 volt idén júniusban partnerük. Miután megjelentek a 2018-as hivatalos pénzügyi eredménykimutatások, az inkubátorház is megosztotta összeállítását a náluk működő cégek éves forgalmáról az elmúlt két évet összehasonlítva. 31 vállalkozás generálta a fenti eredményeket, hiszen a jelenleg inkubálódó cégekből tizenegy még nem létezett 2018-ban.

A sorból különösen kitűnik egy cég, ők a Gurulabs, akik több mint tízszeres növekedést produkáltak bevételben 2018-ra, pontosan 893 492 lejt, és majdnem hétszeres volt a nyereségük előző évhez képest, 397 706 lej. Az eredményesen indult fiatal vállalkozás  történetébe be is pillantottunk, megnéztük, mi lehet a remek indulás titka.

Górcső alá vettük kicsit a számokat, ők beszéltek, mi meghallgattuk miről mesélnek. 2017-ben a 31 vállalkozásból 17 volt nyereséges, míg 2018-ra ez a szám 26-ra nőtt. Négy cég nem generált forgalmat, míg tavaly csupán egy, 2017-ben tíz vállalkozás volt veszteséges, ez a szám következő évben 4-re csökkent. Számos vállalkozás megtöbbszörözte az előző évi eredményeket, bár hozzá kell fűzni, hogy ezekből többet 2017-ben alapítottak, vagyis a 2017-es számok lehetnek pár hónap eredményei is.

A számok (amellett, hogy szexik)

jó irányt mutatnak, az inkubátorház vezetősége büszkén mutatta be az eredményeket, amelyek alapján feltételezhető, hogy jó úton haladnak, és valóban egy fejlődőképes, aktív vállalkozói közösség jön létre a környéken. Írnám, hogy a közeljövőben, de valójában épp most, akik megtartanak és hazavonzanak helyi fiatalokat.

Szakács-Paál István, az intézmény igazgatója szerint a negatív számok sem adnak feltétlenül okot az aggodalomra: „Nálunk az inkubátorházban egyáltalán nem cél az, hogy a vállalkozások első évtől nyereségesek legyenek. És ez nem is lehet cél, mert egy vállalkozásnak mindig van egy olyan időszaka, amikor az ember energiát, pénzt fektet be. Én úgy gondolom, hogy azok a cégek, akik veszteségesek voltak 2018-ban, azok befektetést eszközöltek.

Költöttek valamire, aminek a gyümölcse ebben az évben, de akár az is lehet, hogy csak 2020-ban fog megtérülni. Egyáltalán nincsen abban semmi rossz és semmi furcsa, ha egy vállalkozás, az első két-három évben huzamosan veszteséges. Olyan vállalkozás is van, amelynek magyarországi anyacége befektetett Romániába egy romániai vállalkozásba, piacot akar szerezni. Ez az elején áldozatokkal jár, a megtakarításából fizeti a vállalkozót és a vállalkozást is.”

Az inkubátorház egyik felső emeleti irodájába toppanok,

ahol valami nagyon súlyos fátyolos munka-ködöt zavarok meg. Egy pillanatra szétoszlik, amíg rám figyelnek, kilesnek a képernyők mögül. Márton Áron épp telefonál, ahogy rendszerint szokott, érezni lehet, ahogy ég mindenki keze alatt a munka. Azt érzem, hogy pillanatok alatt megértettem a pénzügyi eredményeket, de azért még megbeszéljük az interjú időpontját.

2017 nyarának végén alapította webfejlesztéssel foglalkozó Gurulabs vállalkozását Márton Áron és Márton Gergő, kolozsvári testvérpár. Ennek az évnek őszén indult a székelyudvarhelyi inkubátorház, így szeptember elsejétől itt nyitotta meg első irodáját a kolozsvári székhelyű cég. Többéves szabadúszói tapasztalat és pár éves másik webfejlesztéssel foglalkozó vállalkozásban szerzett tudás alapján futottak neki a vállalkozói létnek.

Az évek alatt rengeteg elégedett ügyféllel dolgoztak együtt, külföldiekkel és belföldiekkel egyaránt, így ma már szinte nincs is szükségük reklámra, „nincs olyan, hogy ülünk karba tett kézzel és azt mondjuk, hogy hopp, ma nincs mit dolgozni” – mondta el Márton Áron. Vele beszélgettünk.

Mesélsz kicsit a múltatokról? Azt mondtad több mint 10 éve jelen vagytok a piacon.

Több mint 15 éve foglalkozunk IT szektorba sorolható dolgokkal. Én informatikát végeztem a középiskolában, aztán továbbképzéseket, de először a szórakoztatóiparban találtam magamra nagyon. Profi báros képzéseket végeztem és entertain alapon működtem, DJ is voltam, Kolozsváron. Az After Eight-ben aktiváltam sokáig, mint bármenedzser. Báron belül dolgoztam, profi koktélokat készítettem, nagyon sok versenyen részt vettem, Románia elsőt is nyertem mixológiából, és képviseltem az országot Finnországban 2007-ben. Ezalatt szórakozásból fejlesztettem magam az informatika terén, nagyon szerettem komplexebb problémákra megoldást találni.

Öcsém zeneiskolát végzett, de már a ‘90-es évek elején hozzájutottunk egy számítógéphez otthon. Onnantól szomjaztuk a technikát. Mindent próbáltunk technologizálni, informatikai alapon megoldani, függetlenül attól, hogy abszolút nem értettünk hozzá, és a világ sem volt ilyen informatikai szinten, mint most.

Papíron vezettek készletnyilvántartást a bárban, ahol dolgoztam, de én készítettem egy ilyen egyszerű kis alkalmazást, amelyikbe bevezettem, hogy mennyi volt, mennyi jött be, s az kiszámolta, hogy mennyi kell maradjon, mennyi volt az eladás.

Az első nagyobb informatikai teljesítmények

Közben kifejlesztettünk egy ilyen mini ERP (vállalatirányitási rendszer – szerk. megj.) rendszert, melynek fejlesztésén nagyrészt öcsém és egy barátja/alkalmazottja dolgozott, én teszteltem és a gyakorlatomból fakadó ötleteket igyekeztem fejleszthető formában felvázolni nekik. Be lehetett jelentkezni az alkalmazottaknak, mindenkinek megvolt  a különböző felhasználói szintje. Lehetett büntetőpontokat kapni, ha nem volt időben takarítva, letörölve az asztal.

Azzal történt a bérszámfejtés az adminisztrációs részen, a könyvelőségen is ebben a rendszerben nézték meg, hogy mikor mennyit dolgoztál, s az alapján automatikusan kiszámolta a fizetést, kinyomtatta a fizetéslapot, amit borítékban kaptál meg a fizetéseddel együtt. Ott vezették a készletet, oda jöttek be a számlák, mikor hozták a beszerzők az árut. Automatizált e-maileket küldött a beszerzőknek, hogy kéne 4 láda kóla, s te csak arra ébredtél, hogy megjött a rendelés.

2004-2005 környékén öcsém otthon a konyhában amerikai freelancer projekteket fejlesztgetett, s próbált kisebb munkákat elcsípni, onnan alakult ki az egyik legnagyobb jelenlegi amerikai ügyfelünk, akik azóta nagyot dobbantottak, s hatalmasak lettek az amerikai piacon. A cégünk 60 százaléka nekik dolgozik.

Ugyanekkor jelent meg a WordPress első telepíthető változata, amikor mi kezdtünk egyre jobban belemélyedni ebbe az egész internetes, webes világba, s elkezdtünk WordPress alapon fejlesztett szolgáltatásokat nyújtani. Egyre több és nagyobb ügyfél keresett meg a korábbi ügyfelek ajánlása alapján azzal, hogy a kisebb bemutató weboldaltól a webshopokon keresztül a komplexebb kérésekig, oldjuk meg a problémáját.

2012-2013-ban kezdtük ezt magasabb szinten tolni.

Akkor megegyezés alapján összeálltunk két barátunkkal, egyiküknek már volt egy vállalkozása, amely hivatalosan fejlesztés és a weboldal szolgáltatással is foglalkozott, így ezt használtuk, és ő menedzselte az üzleti oldalt.

2017-ig dolgoztunk így négyen, akkortól kezdtek nagyobb kliensek nagyobb fejlesztésekkel, mint a nagyobb webshopok és adminisztrációs rendszerek, készletmenedzsment, beléptető rendszer, dinamikus rendezvények létrehozása, jegyek generálása stb. megkeresni. Csak aztán négyen kezdtünk négy fele húzni, s megegyeztünk, hogy szétválunk.

Azon a nyáron öcsémmel bejegyeztük a Gurulabs céget Kolozsváron, de ott alkalmazott nem volt. Ő otthonról dolgozott, én meg már lassan nyolcadik éve élek Udvarhelyen, itt 2017-ben indult az inkubátorház, ezért hivatalosan ide jegyeztük be a munkapontot, ez volt az egyetlen iroda.

Én innen dolgoztam az irodából az első alkalmazottunkkal, Csongival, aki egy keményfalvi srác. Márciusban léptünk még egyet, amikor felvettük a csajokat, Zsuzsát (dizájner) és Kincsőt (fejlesztő). Velük bővültünk első lépésként, utána meg Kolozsváron lett egy új fejlesztő srác április környékén, májusban aztán még egy, ez volt a csapat alapja. Mikor ott már ketten lettek, akkor Kolozsváron is lett igény irodára. Ez volt a felállás 2018 júniusában. 2017-ben már termelt a cég. Jobban kezdtek jönni a projektek, az inkubátorháznak köszönhetően az udvarhelyi és környékbeli projektek kezdtek fellángolni.

Hogyan találnak meg a kliensek?

Mi nem gyakoroljuk az online marketinget, nem használunk fizetett reklámokat, Google Adwords, Facebook, remarketing. Ilyesmit nem csinálunk és nem is csináltunk soha, effektív időnk nincs rá, nem foglalkozunk semmilyen szinten marketinggel.

Valahogy a munkánk minősége és a projektek lebonyolításának ez a folyamata annyira megfogó volt az ügyfelek számára, hogy kezdték nagyon ajánlani egymásnak, ismerősöknek. Annyira kialakult ez, hogy jelenleg erőfeszítés nélkül, égből pottyant ügyfelektől vagy kolozsvári/udvarhelyi partnercégektől, szinte futószalagon jönnek be a megrendelések.

Szeretjük kiszolgálni a környéket is, ennek is van egy varázsa. Mondhatnám, hogy a helybelieknek egy kicsit magas az ár, amivel dolgozunk, de aki tényleg megérti, hogy miért van ez, és ráfordít egy befektetést erre, az biztos nem csalódott eddig. A bevételünk nagy része azonban külföldről van. A külföldi megrendelők megértik és meg is fizetik azt az árat, amit kérsz a munkáért, így ez többszöröse tud lenni egy helyi projektnek.

Itthon egy kicsit testre kell szabni az árakat. Nem tudod ugyanazt az árat megkérni, amit megfizet egy külföldi vagy akár egy kolozsvári ügyfél ugyanazért a projektért. Kolozsváron is már nagy a konkurencia, nagyon sok a vállalkozás, akik ugyanazt szolgáltatják, amit mi. Van egy alapszint, amit meg kell kérned, és egy alap minőség amit biztosítanod kell azért az árért, hogy ne borítsd fel a piacot.

Hogyan választjátok ki az ügyfeleket?

Mindig igyekszünk felmérni azt, hogy érdemes-e egyáltalán egy klienssel foglalkozni, és nagyon felmérjük azt, hogy a projekt megéri-e, élvezetet generál-e, nem csak egy ilyen energiavámpír projekt, amivel több az ideg- és időbefektetés, mint amennyi az élvezet vagy az anyagi kompenzáció.

Bemutatjuk a kliensnek a portfóliónkat, megkérdezzük, hogy tudatosan jött-e hozzánk. Ha igen, akkor tudja, hogy miért kéri a szolgáltatásainkat, és mit tud érte fizetni. Mi úgy szabjuk meg az árat, hogy nálunk ennyi, nem lehet alkudozni. És elég sokan meggondolják magukat, mert magasabb áron dolgozunk az itteni piacnál, vagy a gazdasági szintnél. De mégis van bőven munka. Úgy érzem, ennek köszönhető a növekedésünk, hogy ezzel az üzleti alapelvvel működünk, és ezt nem is szeretnénk alábbhagyni egyáltalán.

A jelenlegi városvezetés az IT szektor megerősítésében látta Udvarhely gazdasági fellendülésének, a fiatalok itthon tartásának, hazacsábításának lehetőségét. Ti mit gondoltok erről? Mennyire működik?

Helyes. Működik. Több olyan személy van az inkubátorházban, aki külföldről hazajött, mert szereti az informatikát, a fejlesztést, és ha nem is profi, de amatőr szinten már otthon kicsit kódolgatott vagy komplexebb függvényeket létrehozott Excel-ben vagy Google Sheet-ben, és ezt élvezte.

Lehet, hogy korábban murkot szedett külföldön,

mert amikor elment, nem értékelték a végzettségét, érdeklődését, de aztán látta, hogy itthon munkaerőt keresnek, támogatják a fejlődését – mi például nagyon támogatjuk az ilyen amatőröket –, és hazajött. Ha jön egy ilyen amatőr, akinek van egy ilyen informatikai szomja, és meg kéne itatni, akkor befogadjuk a csapatba, az irodába, és amennyire tudjuk, támogatjuk. Valamelyik fejlesztő segít neki, ő belelát abba, hogy hogyan működik a csapatmunka, egy projekt lebonyolítása, milyen eszközöket használunk. Hálásak ezért, és sokan lojálisakká válnak.

Több olyan személy is van itt, aki külföldön szerzett tapasztalatot szakterületén, hazaköltözött, vállalkozást alapított, és jól halad előre, alkalmazottai vannak. Feladta a külföldi, akár informatikai munkát, hazajött és itthon aktivál, mert látta ebben a jövőt.

Amit mi nagyon hiányolunk Udvarhelyről,

Kolozsváron több céggel gyakoroljuk, hogy megosztjuk a munkát. Közösen elvállalunk egy nagyobb projektet, amit egyedül nem tudnánk, és együtt megcsináljuk.

Egy udvarhelyi céggel már akkortól intenzíven együttműködünk, amikor még nem is voltunk jelen az itteni piacon. Bármikor szükségünk volt segítségre, számíthattunk rájuk. Most is három ember dolgozik attól a cégtől nekünk. Ők a saját munkahelyükre járnak be dolgozni, és remote communication alapján egy csapatként dolgozunk. Így nagyobb csapatként  nagyobb projekteket tudunk szolgáltatni nagyobb ügyfeleknek. Illetve megemlítenék egy inkubátorházban aktiváló marketing céget, mellyel szoros partneri kapcsolatban dolgozunk évek óta: minden fejlesztést igénylő projektjükben mi vagyunk a kivitelezők. Ez is nagyon jól működik.

Ezt nagyon hiányolom Udvarhelyről. Nem csak egy-két céggel kéne partnerkedni, hanem mindenki egy közösségként kellene, hogy működjön. Kolozsvár túl nagy ehhez, de ott több céggel – marketing céggel, ugyanolyan fejlesztői céggel, más kategóriájú fejlesztői céggel, kizárólag mobilalkalmazásokra szakosodottal – kollaborálunk. Itt Udvarhely-szinten, úgy látom, inkább konkurencia van a vállalkozások között, mikor egy projekt van, akkor “az csak az enyém”.

Milyen nálatok a csapat felépítése? Kik a csapat tagjai?

Jelenleg bedolgozókkal, segítséggel együtt húszan vagyunk. Az udvarhelyi és a kolozsvári irodában levő munkatársainkon kívül vannak Vásárhelyről, Szépvízről, Váradról fejlesztőink, akik otthonról vagy egy ottani irodából teljes munkaidőben nekünk dolgoznak.

Szakmailag back-end fejlesztők, front-end fejlesztők, dizájnerek vannak a csapatban. Én kommunikálok ügyfelekkel, és megoldásokat találok ki, ellenőrzöm és kiadom a feladatokat az alkalmazottaknak. Én kell a back-end csapattal foglalkozzak, vagyis azzal, hogy mi történik a háttérben, amikor kattint az ügyfél valamit, vagy bejelentkezik. Tesóm inkább a front-end csapattal dolgozik, ők a felelősek azért, hogy hogy néz ki, mi történik azon a részen, amit az ügyfél lát és használ.

Van, aki egyetemistaként csatlakozott, és olyan is, aki báros segédként mosogatott, a hűtőket töltötte, és megkeresett, hogy informatikus akar lenni. Azt mondtuk, hogy itt az anyag, gyere be minden nap az irodába, gyakorolj és tanulj. Jelenleg annyira ügyes, annyira jól fejlődik, hogy több párhuzamos külföldi és belföldi projektet önállóan menedzsel és kivitelez.

Egyik webdizájnerünk, Csaba, úgy jött például, hogy a CV-jét leadta az inkubátorházhoz, munkát keresett, és akkor Szakács-Paál István, az inkubátorház igazgatója kérdezte, nem érdekel-e. Valószínűleg eljutott a CV-je ugyanígy több céghez is, nem csak hozzánk, de egy interjú, pár barátságos szóváltás, a csapat meg iroda bemutatása után, mellettünk döntött.

Olyan is volt, aki nálunk kezdett, gyorsan fejlődött, és nagyon jó fej volt a srác, de végül mégis úgy döntött, hogy máshol folytatja. Van olyan, aki munkát keres, de mikor látja, hogy mi az igény nálunk, a standard, ami alá nem megyünk, akkor azt mondja, hogy oké, kicsit ez nekem magas. Szóval ez olyan, mint az időjárás, soha nem tudod megmondani, sem azt, hogy honnan jön egy potenciális alkalmazott, sem azt, hogy megmarad vagy sem.

Minek tudható be szerinted az ekkora növekedés, és milyen elvek vezették ide a céget?

Mi az öcsémmel elég hátrányos családi környezetből származunk, s az megtanított arra, hogy törekedjünk, és értékeljük, amink van. Szerintem ez az alapja ennek az egésznek, ez a belülről jövő perfekcionista hozzáállás, az, hogy egyáltalán nem adunk ki a kezünkből egy bizonyos szint alatti minőséget.

Bennünk van az, hogy ami a miénk, a miénk. Tehát, hogyha mi valamit megtanultunk, elértünk, vagy kiharcoltunk magunknak, akkor azt egy bizonyos ár alatt nem adjuk.

Nem rabszolgáskodunk, akinek nem tetszik, az kihull.

És általában inkább megmaradnak az emberek, mind az alkalmazottak, mind az ügyfelek és partnerek. Szerintem ennek mondható ez az előrehaladás, hogy a hibáinkból tanulva mindig a maximumot próbáljuk adni magunkból, mind feljebb és feljebb tesszük a mércét. Próbáljuk az árakat minimum a piachoz alakítani, és a minőséget mindig fölé.

Mind jobban kiszűrjük azokat a kisebb, rövid kifutású munkákat, ahol inkább alkudoznak, mint fizetnek, inkább az olcsót választják, mint a minőséget. És megtartjuk azt az ügyfelet, amelyik azt mondja, hogy nekem ez az ár magas, de megfizetem, mert ezt a minőséget keresem.

Az alkalmazottaknál is nagyon fontos szempont az, hogy úgy válasszuk meg, hogy kitartóan, jóban-rosszban mellettünk maradjanak, mert ugyanazt látják a projektekben, amit mi. Élvezik az ügyfelekkel való kommunikációt, a projektek komplexitását, élvezik a kivitelezését, élvezik azt, ami lesz a projekt, amikor kész van, élvezik, hogy az ügyfél mennyire büszkén hirdeti utána a különböző csatornákon, hogy nézd, ki csinálta, mennyire vagány, és mennyire meg van elégedve.

A fizetéssel ugyanígy: mi ennyit tudunk fizetni ezért a szolgáltatásért, ilyen projektnél ilyen elvárással dolgozunk és, hogyha ezt te soknak tartod, inkább váljunk el harag nélkül, minthogy egymás vérét szívjuk a munkánk során.

Milyen terveitek vannak a jövőre?

Mindenképpen okosan növekedni. Mert ez a hirtelen növekedés elég nehezen kézbentartható, nagyon nehéz olyan projektmenedzsereket találni, akik értenek a fejlesztéshez a legmélyebb technikai szinten. Olyanok kellenének, akik le tudnak venni a vállunkról projekteket, megoldásokat tudnak adni, felülvigyázni és koordinálni a fejlesztőket, akik csapatban dolgoznak különböző projekteken, az ügyfélnek megoldásokat adni, meghallgatni az ügyfél kéréseit.

Ez kellene most, hogy tudjunk többet vállalni, de határokkal. Nem szeretnénk belépni ebbe a korporációs szférába, ahol csak pénzorientáltan vezeted a vállalkozást.

Öcsémnek is, nekem is az a célunk, hogy a saját vállalkozásunkban legyen időnk és energiánk arra, hogy tudjuk azt csinálni, amit mi szeretnénk: én fejleszteni, öcsém dizájnolni. Jelenleg nincs. Most menedzseljük a projekteket, és már nagyon kezdjük elérni azt a határt, ahol már mi nem bírunk többet ketten.

Szeretnénk tovább haladni, jó hírnévvel jelen lenni ezen a piacon úgy, hogy megengedjük magunknak, hogy tényleg a számunkra prémium ügyfeleket tudjuk kiválogatni. Nem az a prémium ügyfél nekünk, akinek Mercedes gyára van, és nem az a gyenge ügyfél, amelyik csak egy kicsi farmon házitojásokat forgalmaz, hanem nagyon sok szempontból kell a prémium kategóriába kerüljön számunkra az ügyfél, akikkel mi dolgozni szeretnénk, mert az mind a két irányban élvezetet generál.

Jaj, és a legfontosabb az, hogy legyen magánéletünk, ami jelenleg sajnos mindkettőnknek nagyon kevés van. Legyen meg az, hogy fix munkaidőben dolgozunk, és abból is ki tudjunk szabadulni két-három napra, nyugodtan hátradőlni, tudva azt, hogy nem kell 5 percenként felhívjon sem ügyfél, sem alkalmazott, hanem mindenki végzi a dolgát.