A húzós hét ellenére vasárnap is igénybe kellett venniük a fizikai állóképességüket a fiataloknak a SzejkefürdÅ‘n. Néhányan örültek, hogy az utolsó, szombati parti már nem volt kötelezÅ‘, mert nem bÃrták volna ki a vasárnapi programot. Ha már most nem bÃrják, mi lesz késÅ‘bb?
Többen azt mondták, hogy a kedvencük a csütörtöki táncház volt. Ezek szerint ez a fajta mulatság még nem merült feledésbe, többen megemlÃtették, hogy amikor nem kötelezÅ‘, akkor is járnak. Persze a bentlakó élet ezt nem könnyÃti meg.
Bármennyire is panaszkodtak, hogy fáradtak, nem az tükröződött mindenki arcán.
A vasárnapi program egyik megmérettetése a főzőverseny volt: ehhez a legtöbben csak fát, de voltak, akik követ is gyűjtögettek.
A séfek többnyire a rablóhús mellett döntöttek, és a diákok java ki is vette a részét a feladatból,
mÃg mások csak távolról asszisztáltak.
A boxermaraton akkor kezdÅ‘dött, amikor már a hÅ‘mérséklet csökkent. Mindenkinek a saját fantáziájára bÃzom ennek a magyarázatát.
A lényeg, hogy a hangulat még a végére sem lankadt, a zokni-papucs kombináció pedig reneszánszát élte.
Az eseményt az eredményhirdetés zárta, és nem csak a győztes csapat, a Whookers őrült, hanem az ötödikek is ujjongtak, pedig ők nem is kaptak bőröndöt.