Milyen jó, gondolod rögtön, ahogy megsejted, hogy a másiknak szar, hogy neked azért mégiscsak jobb. Hát azért jobban viszed, mint az a másik, akinek nemcsak az élete szar, de még a lelke is. A tied jobb, okosabb vagy, elővigyázatos, feddhetetlen erkölcsű, te olyat sose, és hát az ízlésed is kiválóbb, veled ilyen nem történik, az mindig mással történik. Neked jobb életed van, nem cseszed el, te egyenes vagy és tiszta, te nem mész bele egy olyanba, hogy megpecsételd magad vele, téged nem bántanak majd, mert még időben tetten éred, és te sem bántasz majd mást, pláne nem azt, akit szeretsz. Te nem hagyod el, téged nem hagynak el, te nem nézel félre, ahogy a bizalmasod sem. Te sosem maradsz egyedül és mindig lesz esélyed. A végzetes betegségek elkerülnek, mert te erős vagy és sérthetetlen, te nem oltasz ki életet és nem halsz meg sosem.
A TISZTA SZÍV LEHET IRÁNYADÓ
Boldog leszel, mert a boldogtalanokat csak hírből ismered, rémtörténeteikről a társaiddal cseverészel, mert ti mégis jobban viszitek, és veletek sose, mindig csak azokkal a szerencsétlen hülyékkel történik a szar. Azt hallottad, hogy…? Nemmondod, komoly?
És persze, hallottad, hogyne hallottad volna, hisz veled történt, vagyis nem pont így, de erről nem beszélhetsz, átadod a stafétát, rendre jönnek a rémtörténetek, az elfuserált életek kísérteties és kétségbeejtő hasonlósága, a monotóniába fulladt közös tervek hosszan kiterítve, a sorozatos árulások, halmozódó hazugságok, frusztrációk, a párbeszéd eltűnése. Ezekről beszélsz hosszan-rövidebben, cikázva az életek közt, egy barátom mesélte, kezded, de az a barát lehet, hogy te voltál, mit számít, a lényegen nem változtat.
Rögeszméddé válik belemarni ebbe a sok sorsba, cafatokban lógnak mindenhonnan, ezt vajon te fogalmazod így, vagy valakinek már átadtad a szót, egy másik éppen írja, a harmadik másolja az írást, igazi elbeszélői személyzetet hozol össze, térképet rajzolsz a perspektívák labirintusához, itt épp egy fiatal lányt vezetsz abortuszra, ott egy jógaoktató hálózza be a következő párhuzamos nőt a felesége mellé, amott egy teljesen érdektelen író részegedik le, egy tanár elválik, egy budai középkorú nő végleg lemond a társas élet reményéről.
Sorolod ezeket az untig ismert sorsokat, mert semmi érdekes nincs bennük, aztán ott hagysz a sötétben, megoldás és feloldozás nélkül. De nem engeded el a kezünket, rántasz be magaddal a sűrűjébe, 500 oldal társas és társtalan kapcsolati reményvesztésbe, és mi megyünk, és árgus szemekkel várjuk a következő villanást. Tudod, hogy szeretünk kukucskálni.
Jaj, de jó, hogy ez nem velünk történik, ennyi bánatot nem lehet kibírni, ha nem tudnánk, hogy az írás fikció, meggyűlölnénk minden férfit és nőt.
OZSVÁTH ZSUZSA: HŐS
Jó, hogy nem veletek történik, hiszen amit elmesélek, az már nem lehet a pontos valóság, és ki tudja már, hogy ki kezdte el a mesélést, és hogy az igazság az odaát melyik felén van. Írok nektek egy többismeretlenes egyenletet, akkor legalább elterelem a figyelmet arról, hogy amúgy nekünk is milyen szar, nem csak annak a másiknak. Ha sikerül megszerettetnem veletek a gondolkodást, miközben többször is lépre csallak, kinevetlek, vállon veregetlek, akkor nyert ügyem van. Szétszedem az írás folyamatát, felmutatom, amit tudok és amiről van fogalmam, a képedbe vágom a darabjait, majd megkérlek, hogy légy a cinkosom jóban, rosszban.
Gratulálok, immár te is boldogtalan vagy!