Hős

A szépről kellett volna pár jó szót szólni. Vagy, hogy az igazság megúszható félholtan, és az igazi hősiesség túllép a pompás tetteken, de pontosan tudja, mikor fordítson hátat tiszta lelkiismerettel. Hősies lett volna pár szót szólni a szépről. Mert siker a felhők és a látás perspektívájából a művészi alkotásra vonatkozó párhuzamot vonni a közelség és távolság tekintetében. Hősies lett volna őszintén nyilatkozni a szív dolgairól – a rútról és fenségesről –, de a szív dolgairól elterelte a figyelmet a negyedikre fújtatva érkező futár homlokáról induló izzadságcsepp, melyet a végtelen lépcsősoron görgetett maga előtt. Hősies lett volna megmenteni a rászorulókat. Senkit sem sikerült megmenteni. Elszalasztották a feléjük nyúló kart. Továbbá hősies lett volna nem sajnálni időt valaminek az osztatlan megismerésére. Ennek hiányában, ami érdekelt, legfennebb érdekes maradhat. Hősies lett volna belátni, hogy a nyers erő ellentéte nem a puhányság. Az erőről kellett volna pár jó szót. Szólni, hogy szép.

 
Ozsváth Zsuzsa (1992, Nagyvárad) Költő, képzőművész. Első diplomája szerint képzőművész/grafikus, melyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen szerzett; később a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte el a teatrológia szakot. Részt vett az Élő Várad Mozgalom irodalmi-színházi projektjeiben; a Fiatal Írók Szövetségének tagja. A nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának volt munkatársa. Jelenleg a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára. Verseit, prózáit határon innen és túl számos online és offline felület publikálja; emellett időszakosan színházi írásokat is publikál. Első kötete: Előző részek (Fiatal Írók Szövetsége, 2020). Második kötete már úton van a megjelenés felé. Amikor teheti, erdőkben, hegyekben kóricál.

Kiemelt kép: Unsplash