Valamiért a Magyar Nemzetben elguríthatták Huth Gergely gyógyszerét és rászállt a fél RMDSZ-re a csíkszeredai csendőr-kiképző ürügyén; megkezdődött a Kolozsvári Magyar Napok, akik tehetik, puccos helyszíneken flangálva tartják a programjaikat. Ma ismét megnézzük, hogyan lehet közpénzt áttölteni saját bankszámlákra, de úgy tűnik, végre szigorítanák a medveetetésért járó pénzbírságot is.
Sziasztok, ez itt a Tilos a Bé, az UH.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok. Nézzük meg, mi volt ezen a héten.
Kialakulóban egy RMDSZ-Fidesz cicaharc?
Még múlt héten jelent meg egy teljesen kontextus nélküli poszt Kelemen Hunor hivatalos Facebook-oldalán, amiben egy csíkszeredai csendőrségi kiképző központ megépítése ellen tiltakozik. Pislogtam is kettőt, hogy éppen mi történik, hiszen azt tudtam, hogy már egy ideje terjed annak a híre, hogy a csendőrség szeretne saját létesítményt építeni a városban, valóban a központtól mindössze néhány percnyi sétára, de nem láttam az erdélyi magyar sajtóban semmi arra vonatkozó hírt, hogy ez egy beélesített projektté vált volna.
Másnapra, a Transtelex cikkéből derült ki, hogy csak a Karmelitában élesíthették, bár nem tudni pontosan miért. A Magyar Nemzetben Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője közölt véleménycikket Brutális román provokáció készülődik Csíksomlyón, belügyes és csendőrségi kiképzőbázis épül címmel. A cikkben, a magát sokszor tényfeltáró újságírónak nevező Huth, számos csúsztatással igyekszik bemutatni az ügyet, ilyenek például, hogy a kiképzőközpont azért kerülne ennyire közel a csíksomlyói nyereghez, hogy majd a zarándokokat – legyenek azok erdélyiek vagy Magyarországiak – tudják jól megostorozni, miközben vonulnak.
Ezt követően pedig beleszáll Korodi Attilába, Csíkszereda polgármesterébe, az RMDSZ-t a hivatalos bukaresti magyar erőnek nevezi, akik már nem a magyar érdeket képviselik. De kap egy fejmosást Winkler Gyula, Csoma Botond, majd a párt elnöke, maga Kelemen Hunor is. Végül pedig erőszakos románosításról beszél, mivelhogy neki biztos nagyon jó rálátása van erre onnan Budapestről. Aztán Orbán enyhén szólva is revizionista gondolatait idézgeti, majd megjegyzi, hogy kizárólag olyan szervezetek és intézetek kellene támogatást kapjanak, akik hajlandóak visszaszorítani ezt a román elnyomást.
Az ügy tisztázása és a miheztartás végett is, a Transtelex utánajárt, hogy pontosan miről is van szó, úgyhogy kiderült, a szóban forgó telekkel – amely valóban közel van a városközponthoz és a Csíksomlyói nyeregtől is 3-4 kilométerre fekszik – kapcsolatos bírósági eljárás már hónapok óta lezárult, amit a város valóban elveszített, de igyekeznek csere útján egy másik helyre terelni a kiképző központot. Továbbá messze nem akkora központ készül épülni, mint amekkora vészharangot kongatott Huth.
Az egész ügyben talán az az érdekesebb kérdés, hogy mi történik a színfalak mögött, ami miatt a Karmelitában szerkesztett propaganda lapban ilyen explicite nekimennek az RMDSZ-nek, amely egyébként, ugye, a legnagyobb stratégiai partnere a magyar kormánynak. Mit tett vagy nem tett az RMDSZ, ami a Fidesznek nem jött be, és így akarják lemorzézni, hogy mindenki értse, kinek hol a helye? Továbbá elkeserítő maga Kelemen Hunor reakciója is, aki ezzel a poszttal látszólag felül, vagyis hát inkább bizonyítja, hogy nem szállt le arról a vonatról, amit a kampányban indítottak és a románok ellen való uszítást, a féligazságokra való műrekaciókat jelzi, a szélsőséges narratívák további, önfeledt használatát erősíti meg. Azt hiszem, minden politikai elemző ezeket a sötét helyzeteket vetítette előre, amikor az RMDSZ olyan kirobbanó sikerrel nyert a választásokon. Most már körvonalazódni látszik, hogy ezek a szélsőségek még egy ideig bizony mesterségesen fenntartva maradnak velünk.
Tusványos vagy kincses város?
Megkezdődtek a 15. Kolozsvári Magyar Napok, egy hete zsibong az egész város, és lett egy kicsi Tusványos feelingem a napokban. Lehet mostanáig én nem figyeltem rendesen, hogy miről is szólnak a Magyar Napok, de az biztos, hogy itt vannak párhuzamos valóságok. Sokan azért vesznek rész programokon, vagy egyáltalán mennek ki a városközpontba, mert ez a hét a találkozások tömkelegét rejti magában. Mások a kulturális programokat részesítik előnyben, hiszen abból is annyi van, hogy Szamost lehetne rekeszteni vele. És van az a néhány intézmény és helyszín, ami a politikáról szól. Talán ebben az évben az RMDSZ, az MCC és a Főkonzulátus Bermuda-háromszögét emelném ki. Ezek azok az intézmények, amelyek nagyon adtak arra, hogy a program helyszíneik üssenek.
Az RMDSZ a Egyetem utcában lévő Da Pino étterem udvarát bérelte ki, ez a hely Kolozsvár új fine dining-ja, rögtön mellette a TIFF ház udvarán honol az MCC Lounge, végül pedig a Főtér túloldalán, a 23-as szám alatt ott van a konzulátus, amely a saját udvarát pattintotta fel színpaddal, saját bárral és kanapékkal. És, csak hogy érzékeltessem, miért volt, van Tusványos feelingem: a konzulátus szerdai programja volt A magyar külpolitika aktuális kérdései – a realista konzervatív. Németh Zsolt 60 kötetbemutató. Ezt követően Választások árnyékában – Erdély 2024 címmel ment kerekasztal beszélgetés, ahol szintén Németh Zsolt szerepelt, majd a tegnap Civil szervezetek működése Erdélyben kerekasztal-beszélgetésben vett részt Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára és erdélyi MCC-sek. De érkezik majd még ide Ferenc Viktória Fideszes EP-képviselő, és Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára is.
Az RMDSZ Nincs mese! különkiadást szervezett. Ezúttal Kelemen Hunor mellé L. Simon László kultúrpolitikus, a Magyar Nemzeti Múzeum kirúgott igazgatója és Szenkovics Dezső, a Sapientia dékánja ültek be. A maszol.ro beszámolója szerint a beszélgetés témája főként a külpolitika volt, orosz-ukrán háború, Kína és Tajvan, meg hát az amerikai elnökválasztások. A beszámoló szerint Szenkovics a fősodratú narratívát igyekezett megerősíteni, így tehát ami nyugaton történik, az rossz, Brüsszel téves úton jár.
Ezen felül pedig a párttagok szerepeltetése a fő program, úgyhogy leültették egy asztalhoz Gál Alinát, a Bákó megyei Gajcsána frissen megválasztott polgármesterét, aki nő és fiatal is, Székelyföld sztárpolgármesterével, Antal Árpáddal, csak hogy a kisasszony érezze, hogy hol a helye és meddig nyújtózkodhat. Persze programban van a tipikus „nők a politikában” beszélgetés, történetesen két olyan hölggyel, akiket pont a legutóbbi választásokon nem hagytak labdába rúgni, tehát Szilágyi Dórával és Biró Rozáliával, illetve több másik polgármester asszonnyal, akiknek a neve már sajnos nem fért ki a programba. De szombaton még el lehet csípni Tánczos Barnát is, és Csoma Botond vasárnap felül az etnopolitika frissen megnyert trónjára.
Az MCC pedig ismét megmutatta, hogy honnan hova dől a lé, szinte mindegyik panelbeszélgetésükbe meghívtak valakit, akinek utazási költség és négycsillagos szálloda jár. Ilyen volt például a csütörtöki panelbeszélgetés, az elmúlt 100 év legjelentősebb magyar kulturális megvalósításáról, ahova, mivel Erdélyben nincsen elég zenész, Vitáris Ivánt, az Ivan and the Parazol énekesét hívták meg, Moldovai Katalin filmrendező, Nagy Zalán költő és Kiss Balbinat Ádám népzenész mellé. De kastély témában Olivier Schweizer tartalomkészítőt, a So Châteaux médiaplatform alapítóját hívták meg, a név alapján feltételezem, hogy egyenesen Franciaországból. Érkezik még sportdiplomáciai szakértő, Simon Rofe egyenesen a Leeds-i Egyetemről, Fürjes Balázs a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Tagja, és Clément Lopez szociológus, aki a ’24-es párizsi olimpia hatását elemző kutatás vezetője.
És most természetesen csak ízelítőt adtam, az előbbi felsorolás a teljesség igénye nélkül jött létre, és aki esetleg még bármin is részt venne, a magyarnapok.ro oldalon részletes programot talál.
A lényeg a lényeg, hogy a politikai erők ezt az eseményt is becsületesen átszőtték, ha az ember végigsétál a Farkas utcán, ami a Magyar Napok vásártere, azt láthatja, hogy erdélyi intézmények által kihelyezett program sátrak kezdenek háttérbe szorulni, mert nemcsak a politika, hanem az általuk támogatott intézmények is egyre nagyobb teret kebeleznek be.
Pénzért etesd a macit
Úgy tűnik, beérett a Környezetvédelmi Minisztérium feje lágya, mert valakinek eszébe jutott, hogy lehet segítene a medveetetés visszaszorításán, ha az 1.500 lejes büntetés helyett – amit ha kifizetsz 24 órán belül, 200 lejre csökken – istenes mértékű büntetésekkel fenyegetnék a szép szóból nem értőket. Mircea Fechet figyelmeztető táblákat is kihelyezne a Transzfogarason, hogy minden turista tudja, medvét etetni TILOS. Mivel feltehetően tudják, hogy milyen sokra lehet menni az ilyen táblákkal, kamerákat is szerelnének, végül pedig heti szinten beszámolnának arról, hogy hány bírságot osztottak ki. De ami a legfontosabb, hogy a büntetések mértékét kéne fokozni, amire állítólag már keresik a jogi megoldásokat.
Médiatér médiabér
Nem tud véget érni a Médiatér körüli sorozat, mert annyi pénzt nyúltak le, hogy annak utána menni, nem kis feladat. Lukács Csaba, az UH.ro-n megjelent legújabb cikkében azt mutatta be, hogy nem csak fizetés címszó alatt lehetett jó pénzeket felvasalni Erdély legcsúcsszuperebb médiaprojektjéből.
Ennek a sztorinak a főszereplője Nemes László Levente, aki 2023. májusáig volt az Erdélyi Médiatér Egyesület cégeinek ügyvezető igazgatója, tehát a Prima Press és a Transversum vezetője. Továbbá ő jelentette be 2022 végén, hogy bezárják a nyomtatott lapokat, és a dolgozók 70 százalékát kirúgják. Nemes addig zsonglőrködött, ameddig a saját cégének sikerült felvásárolni egy részt a Gaga Rádiót birtokló cégből, hogy azt majd busás pénzért tovább adhassa a Médiatérnek. A Setup Advisory egy csonka évig működött 2021-ben, nulla alkalmazottal pedig majdnem 315 ezer lejes forgalom mellett 1.024.752 lejes hasznot ért el. Lukács Csabának pedig erős feltételezése, hogy ezt a szép forgalmat a rádiós részvényekből hozta össze.
Tehát nem elég, hogy Nemes László Levente a Médiatérnek dolgozott, mivel belsőbb információkhoz is hozzáférhetett, addig csűrte és csavarta a dolgait, hogy nagyot szakítson belőlük. A büntetőtörvénykönyv ezt nevezi bennfentes kereskedésnek és hűtlen kezelésnek. De a profit, az legalább jó volt.
Ez volt a Tilos a Bé mára, ti amúgy mire költenétek ennyi pénzt? Én Kiss Anna voltam, sziasztok!