A világ eseményeinek sorában talán semmiség az, ami szerdán, március 22-én Bikafalván, a református templomban történt, ám a falu lakói számára egy jelentős, mondhatni történelmi pillanat jött el aznap reggel: új időkapszulát helyeztek el a templom toronygombjába. Majdnem két hónapja, február 3-án törték fel az 1989-ben elhelyezett, egykor talán sörösüvegnek használt üvegpalackot, amely végül egyetlen dokumentumot tartalmazott.

Szerdán a bikafalvi templomban várta már az új, rézből készült toronygomb, hogy megcsodálják, tetején a csillaggal, amely azért is számít újdonságnak, mert a földről nézve szabad szemmel utóbbi már nem is látszik, a gömb is csak egy aprócska pontnak tűnik. A két elem most teljes, emberméretű nagyságában pompázott előttünk, ámde üresen, időkapszula nélkül. 

Fotók: Gál Előd

Az úr asztalán papírokat, fényképeket rendez sorba Bardócz Csaba, a bikafalvi református egyházközség lelkésze, középre a rézből készült hengert teszi, amely időkapszulaként fog szolgálni a jövőben.

– Sokan azt gondolhatják, hogy mi ez a nagy felhajtás, hát egy pléhdarab felkerül valahova, miért annyira fontos ez a dolog? A mai napnak ez a mozzanata a világ eseményeinek sorában valóban egy semmiség, de a bikafalviak számára ez egy jelentős pillanat: bekerül az időkapszula a toronygombba, és reméljük, hogy száz-kétszáz év múlva újra fogja ezeket a papírokat ember látni – kezdte a beszédét a lelkipásztor, ám még mielőtt elmondta volna, mi kerül bele az új időkapszulába, köszönetet mondott. 

Az elmúlt hónapokban ugyanis, a bikafalvi református templom felújításáról szóló újságcikkek hatására segítő kezekre találtak, mondja: felkereste őket Nagy Éva vallásügyi államtitkár és felajánlotta segítségét a pályázatírásban, amely a templom további felújításához szükséges anyagiak megteremtéséhez kell.

Na, de mi került az időkapszulába?

Az utókornak több dokumentumot szántak üzenetként, többek között egy tízoldalas, Pillanatképek Bikafalva életéből című levelet, amelyben Bardócz Csaba lelkipásztor az egyházközségben 1989 óta – ekkor helyezték el a legutóbbi időkapszulát – történt főbb eseményeket jegyezte fel. 

A levélben megemlíti a rendszerváltást, a 2005-ös árvizet, amelynek nyomai mai napig látszanak a templom falán, és amely miatt többször kellett felújításokat végezni, a padokat kicserélték, de további javítási munkálatok szükségesek. 

A lelkipásztor kiemelte még az ország uniós csatlakozását, amelynek hatása Bikafalván is érződik: többen külföldre költöztek ki, nagyon sok ház megürült, és sok gyerek maradt itthon a nagyszülőkkel, ezt a családlátogatásokkor is volt alkalma megtapasztalni a tiszteletesnek, mondja. 

A koronavírus-járvány említése sem marad ki a dokumentumból, a lelkipásztor megemlékezik arról a szomorú időszakról, amikor nem tarthattak istentiszteleteket, végtisztességet. 

Aztán a jelenbe térünk vissza, a lelkipásztor az évente tartott gyülekezeti eseményekről ír a levélben, de arról is, hogy az utóbbi években átalakulóban van „a bikafalvi székely falu”, „alvó várossá” vált, lakói a városba járnak be dolgozni, csak estére térnek haza. Jó hír viszont, hogy – noha az erdélyi magyarság száma apadt –, a református közösség még mindig a legnépesebb egyházi felekezet, ami reményt adhat a jövőre a lelkipásztor szerint.

A templom javítási munkálatainak lépéseiről is részletesen beszámoltak, megemlítve Várday Zsolt tervező nevét, a harang digitalizálását, amelyet már sikerült megoldaniuk, de a templom tetőszerkezetének javítása még hátra van. 

A levelet egy jövőbetekintés zárja, a lelkipásztor szerint várható, hogy pár éven belül Bikafalva egybeépül majd Boldogfalvával, de az is lehet, hogy kétszáz év múlva egy nagy várossá fejlődik.

Talán Székelyudvarhely lesz a neve, de miért ne történhetne meg, hogy Bikafalvának nevezzék a várost? – tréfálkozott Bardócz Csaba lelkipásztor, majd felolvasta a levél keltezését: 2023. március 20, aláírta Bardócz Csaba lelkipásztor és Tóth Emil gondnok úr.

Az időkapszulába a gyülekezeti tagok névsora is bekerült, pontos lakcímmel együtt, de a bikafalviak mellett a bétai, dobói, vágási egyházközséghez tartozók neve is szerepel a dokumentumban. Bikafalva történetét is elhelyezték, amelyet még Péter Endre lelkipásztor jegyzett le, valamint az előző kapszulában talált leírás fénymásolatát, egy képeslapot a templomról és egy fényképet, amely szerda reggel készült róla.

Pénz helyett olyan tárgy, amely az utóbbi évek történéseiről mesél

Noha általában pénzt szoktak elhelyezni az időkapszulába, mivel a felújítás elején tartanak, „túl nagyvonalú gesztus lett volna ötszáz lejesekkel megtömni a tornyot” – mondta a lelkipásztor. Így amellett döntöttek, hogy egy olyan tárgyat helyeznek el benne, amely az utóbbi évek történéseiről mesél: egy orvosi maszkot.

– Reméljük, hogy amikor kibontják, a tudósok kell összegyűljenek és kitalálják, hogy mi ez, mire használták az elődeik – tréfálkozott, majd gondosan összehajtogatta a dokumentumokat és behelyezte a rézből készült hengerbe. Az időkapszulát ezután a toronygomb felső részében kialakított helyre illesztette be a lelkipásztor, csütörtökön, március 23-án már így került vissza az új templomdísz a torony tetejére.

A bikafalvi református templom javítási munkálatai még nem értek véget, hátra van még a templomtorony, valamint a templombelső és a templom környezetének felújítása, a szükséges javítási munkálatokról korábban részletesen Várday Zsolt építész beszélt az első bekezdésbe linkelt cikkben.