Göröngyös, sáros mezei útra térünk le a főúton zajló munkálatok miatt Székelyudvarhely boldogfalvi kijárata előtt, már azt hinnénk, eltévedtünk, mire hangos csaholás, nyüszítés jelzi, jó helyen járunk: a városi kutyamenhelyen, mely június óta otthona a gazdátlan kutyáknak.

Fotók: Magyari Tímea

– Pacsit! Fekszik! Ül! – szűrődnek át a hangok a rácskerítésen. A kutyamenhely udvarán Szabó Zsolt kutyaoktató tanítja az alapokat két kölyökkutyának. Hegyes fülüket, jellegzetes sötét színű buksijukat elnézve, szüleik egyike belga juhász lehetett. A kölykök hallgatnak az oktatóra, vezényszóra pacsit adnak, és már jár is érte a jutalomfalat.

– Kizártam a kaput, nyitva van. Nem féltek, ugye? – hív be minket az udvarra Szabó Zsolt.

A kennelbe zárt kutyák ugatása csak még jobban felerősödik az idegenek érkezésére, de amint közelebb megyünk, már a legártatlanabb pofijukat mutatják meg nekünk. Több szempárt is felismerünk köztük, ők a régi telepről költöztek át a nyáron, évek óta várják, hogy szerető gazdájuk legyen.

Karácsony közeledtével sokakban felmerül a gondolat, hogy kutyát, cicát vagy más kisállatot ajándékozzanak szeretteiknek. Egy új élőlény befogadása az otthonunkba rengeteg örömöt okoz, ám nagy felelősség és komoly anyagi vonzatai is vannak, amire nem biztos, hogy megfelelően felkészült az, akit váratlanul meglepnek kutyával, cicával vagy más házi kedvenccel az ünnepek során.

Az ünnepek előtt látogattunk el a városi menhelyre, ahol a felelősségteljes kutyatartásról, örökbefogadásról és a menhely körüli munkákról beszélgettünk Szabó Zsolt kutyaoktatóval, aki a kutyák menhelyre kerüléséről is mesélt nekünk.

Zsolt június óta foglalkozik napi rendszerességgel a menhelyi kutyákkal: kiengedi a kennelből, oktatja, szocializálja őket, nem kis feladat az övé, összesen ötvenegy kutya él a városi menhelyen.

– Ő Snoopy, egy másfél éves keverék kan kutya – mutat rá Zsolt a fényes, fekete-fehér szőrű, nagytestű kutyára. Snoopy novemberben került a menhelyre, nagyon-nagyon soványan. Most sem kövér, szeretnék, ha még ennél is jobb bőrben lenne, ezért most még nagyobb figyelmet fordítanak rá, mondja róla a kutyaoktató. Bár Snoopy-nak kimondottan jól áll a kék szín, nem divatból viseli a kötéseket a mellső lábain: felmászott a faházikója tetejére, és ahogy leesett, felsértette őket, nemrég volt itt az állatorvos, lekezelte a sérült tappancsait – tudjuk meg Zsolttól.

Emma, a kétéves keverék szuka igazi csavargó, rajta még a legmagasabb kerítés sem fog ki: egyszer már megszökött a menhelyről, a szomszédos udvaron bóklászott, szerencsére Zsolt – nehezen ugyan, de – egy kis kutyakajával még időben vissza tudta csalogatni. Szürkésbarna színe és fülei miatt hasonlít Tekergőre, a rajzfilmhős kutyára, s közben olyan ártatlanul néz ránk, hogy már nem is hisszük el, mekkora csibész valójában.

Max-ra, a hároméves keverék kan kutyára már többször is mondták, hogy elviszik, legutóbb karácsony utánra ígérték, hogy érte jönnek.

– Megijednek tőle, pedig szuperkedves kutya. Ül, fekszik, kutyákkal, gyerekekkel jól kijön, de ahogy meglátják, hogy úgy néz ki, mint egy pitbull, nem akarják elvinni őt – meséli Zsolt.

Eközben Max, mintha tudná, hogy éppen róla van szó, kihúzza magát és a legsármosabb arcát mutatja nekünk. Be is nyúlunk a rácsok között, és megvakargatjuk a fejét, hát hogy lehetne ellenállni egy ilyen cukiságnak? A sebes orra se tévesszen meg senkit, csak a jó szomszédi viszonynak maradt meg a jele: összekaptak az ételen a kutyák, az üres pocak mindenkiből kihozza az állatot.

A kennelek mellett sétálva egy apró kutyakölyökre figyelünk fel, akit a házikóban táplál éppen az anyakutya. Nemrég hozták be az utcáról, nem is tudták róla, hogy vemhes, „itt lepte meg őket”. Nehezen szocializálódik az anyakutya, nem enged közel magához senkit, meséli róla Zsolt.

A kölyköknek általában hamarabb kerül gazda, az utóbbi időben sok, összesen 21 kölyökkutya került a menhelyre, de még mindig a felnőtt kutyák vannak többségben, és őket nehezebben fogadják örökbe.

Timon, a 12 éves kan farkaskutya már a menhely kabalájának számít, olyan régóta él itt. Éppen a múlt hónapban vitték el a kölykét, a kis Timont.

De nem csak a kicsi Timont, még további 10 kutyát sikerült örökbe adni október-novemberben, viszont ennél kettővel többet fogtak be a két hónap alatt, összesen 13-at.

Örökbe fogadni ne csak karácsonyra, utána is

Karácsony körül általában megnő az érdeklődés a kutyák iránt, ám az örökbefogadás karácsony utánra is szól, hívja fel a figyelmet a kutyaoktató: ne csak egy hétig tartson a hév, és majd ha lejárt a karácsony, a kutya ki van kötve, utcára van téve, hangsúlyozza.

A kutyatartás felelősségteljes kellene, hogy legyen: a kutya szükségleteit ki kell elégíteni, ételt, vizet adni, sétáltatni, ha nem fajtiszta a kutya, kötelező ivartalanítani, és minden kutyát mikrochipezni kell.

– Sok kutya esetében az a baj, hogy nincs chipje. Volt rá példa, hogy jöttek a kutyájukért, de nem volt chip száma, amivel be tudták volna bizonyítani, hogy az övék. A protokoll szerint a menhelyre került kutyákat előbb megvizsgálja az állatorvos, egy hétig elkülönített kennelben tartják, mikrochipet kapnak, veszettség elleni oltást, és mielőtt örökbe fogadják, ivartalanítják őket, a kutya már az újdonsült gazdánál lábadozhat – magyarázza Zsolt.

Ha van chipje a befogott kutyának, ellenőrzik a rendszerben, hogy ki a gazdája, és felszólítják, hogy váltsa ki. Ha nem váltják ki, büntetés jár érte.

– Volt rá példa, hogy volt chipje a kutyának, elmentünk a címre, és láttuk, hogy nem lakik ott senki. Valószínűleg elköltöztek, a kutyát pedig útnak eresztették. Ezt a törvény bünteti, nem lehet csak úgy a kutyát kiengedni az utcára – figyelmeztet Zsolt.

Kóbor kutyát láttam, mit tegyek?

Ha gazdátlan kutyát látunk, a 0266-218-383-as telefonszámot kell hívni, amit a kutyamenhely oldalán, a Mit tegyek, ha? fülnél is megtalálunk – hívja fel a figyelmünket Zsolt.

Általában havonta szerveznek befogási akciót a polgármesteri hivatal munkatársai, állatorvos, asszisztensek szállnak ki a helyszínre, akik altatólövedék segítségével fogják be a kóbor kutyákat. Nem reakciószerűen dolgoznak, a csapatnak előbb össze kell állnia, majd be kell mérni, hol lehet a kutya, valószínű, hogy már nincs is ott, ahol látták – magyarázza Zsolt, aki arra is felhívná a figyelmet, hogy nem lehet behozni a saját kutyánkat és ez által megszabadulni tőle.

A menhely kapacitása véges, már most túl sok kutya él itt: „ha a kölyköket külön vennénk, rögtön megtelne a menhely, de míg nem kezdik harapni egymást, addig egy kennelben is lehetnek” – mondja Zsolt.

Úgy látja, leginkább anyagi okok miatt nem ivartalanítják a kutyájukat a gazdák, holott így lehetne megakadályozni a túlszaporulatot: törvények is előírják, hogy a nem fajtiszta kutyákat kötelező ivartalanítani.

Kevés látogató, még ennél is több négylábú

Kevesen látogatják a menhelyet, ezen a helyzeten szeretne változtatni a kutyaoktató: külön Facebook-oldala van a menhelynek, ahová képeket, videókat tölt fel a menhelyi kutyákról, arról, hogy pacsiznak, ülnek le vezényszóra, emellett a nevüket is megismerhetjük, melyet általában Zsolt ad a menhelyre érkezésükkör.

– Legutóbb behoztak egy kutyát, ránéztem, mondtam, hogy te Emma vagy, nem is lehetsz más. Aztán elvitték őt, és Emma is maradt. Ugyanígy volt a ma már gazdis Plútó, amelyik ugyanolyan sárga színű volt, mint a rajzfilmbeli kutya, onnan kapta a nevét.

– Az lenne a legjobb, ha minél többször bejönnének meglátogatni, mielőtt örökbe fogadják a kutyát, tudnék segíteni nekik a szocializálódásban. De ez ritka, általában úgy van, hogy bejönnek a menhelyre, megtetszik nekik egy kutya és elviszik – mondja Zsolt.

Mielőtt örökbe fogadnának egy kutyát, tanácsokkal látja el a jövendőbeli gazdikat: „elmondom a kutyáról, amit én tapasztaltam: hogy más kutyákkal kijön-e, hogy viszonyul az emberekhez, mire figyeljenek oda, volt-e valami egészségügyi problémája. Az első két hét otthon a kapcsolatépítésről kellene szóljon és nem abból, hogy láncra kötik, vagy elkezdik tanítani, hogy ül, fekszik. Utána folyamatosan, apránként kezdődhetnek a tanítások” – tanácsolja.

Annak is megvan a módszere, hogyan tanítsuk meg kutyánknak a nevét: „mondod a nevét, és amikor rád néz, odaadod a jutalomfalatot, a játékot. Ezt minél többször ismételjük addig, amíg megszokja. Ez a fókuszt is javítja, vannak olyan kutyák ugyanis, hogy megszólítod és rád se néznek. Később a jutalomfalatot, a játékot átváltja a kedves szó, simogatás. Amíg megszokja a nevét, jutalomfalatként én csirkés virslit szoktam ajánlani, azt adjanak nekik. Nincs olyan kutya, amelyik visszautasítaná, és nem is kell rágják sokat, hamar megemésztik” – magyarázza Zsolt, akit arról is kérdezünk, hogy telik kutyaoktatóként egy napja a menhelyen.

– Szuperül – válaszolja egy szóval, majd sorolni kezdi a napi rutint: reggel lejövök, ellenőrzöm a kutyák állapotát, ha probléma van, hívjuk a dokit, jön, lekezeli őket. Ha minden rendben, akkor sorban kezdem kiengedni a kutyákat, általában külön, de a kölyköket egyszerre szoktam. Előbb hagyom, hogy lefussák a köreiket, így adják ki a felgyűlt feszültséget magukból, majd oktatni kezdem őket, így például arra, hogy szokják meg az embert. Türelem és idő kell ehhez, a kölykökkel könnyebb, a két-három éveseknél már nehezebb a szocializálódás.

Van, amelyik menhelyi kutya nagyon érzékeny, éppen ezért óvatosnak kell lenni, mondja Zsolt: „volt, hogy a saját kutyámra rászóltam, majd amikor átpillantottam, akkor láttam, hogy a másik kennelben lévő kutya megbújt, tartott tőlem.” Azóta próbál arra figyelni, hogy ne a többi kutya közelében oktasson, meséli.

– Még most is van olyan kutya odabent, amelyik teljesen visszautasítja az emberi közeledést, ki sem jön a ketrecből. Egy másik most kezdett megszelídülni: nagyon félénk volt, egy héten át vittem a kaját neki, míg végül elvette. Onnan látszik, hogy alakul a kapcsolat, ha már elveszi az ételt.

Arról is kérdezzük a kutyatrénert, hogy lehet-e hozni adományként tápot a kutyáknak.

– Ha szeretnénk, inkább jutalomfalatot, játékot hozzunk a menhelyi kutyáknak, esetleg pórázt, a menhelyen ugyanis egyfajta tápot adnak. A kutyáknak fontos, hogy mindig ugyanaz és kiegyensúlyozott legyen a táplálékuk, ne változtassunk rajta, mivel azzal többet árthatunk nekik.

Zsolt nem most kezdte a kutyaoktatást, nyolc év, Franciaországban töltött hivatásos katonai szolgálat után határozta el, hogy elvégzi a kutyaoktató-tanfolyamot: a nyolc év alatt többször megtapasztalhatta, hogyan dolgoznak a kutyákkal, vetik be őket egy-egy küldetésbe, ugranak le akár ejtőernyővel velük. A katonai szolgálat után aztán egy, a svájci határhoz közeli településhez utazott, Strasbourgtól 100 kilométerre, ahol három hónapig profi kutyakiképzőnél tanult: versenyekre jártak, reggeltől estig kiképzéseken vettek részt a kutyákkal.

Itthon aztán saját kutyaiskolát hozott létre, a Zen kutyaiskolát, mely saját kutyájáról, Zen-ről, a belga juhászról kapta nevét. Szabadidejében Zen-nel sportolnak, canicrossoznak (kutyával való terepfutás – szerk. megj.), vagy éppen együtt oktatják a menhelyi kutyakölyköket: Zen mindig rászól egy-egy kölyökre, amelyik harapdál, nem tudja, hol a határ – meséli Zsolt.

– Ha van egy kutyánk, az a lényeg, hogy boldogan éljünk vele. Nem az, hogy meg legyen kötve, nem az, hogy nekünk rossz legyen, ne tudjunk kimenni vele, mert annyira agresszív.

Hozzám nőnek a menhelyi kutyák,  nap mint nap velük vagyok, megszeretem őket. De nagyobb az öröm bennem amiatt, hogy végre egy új helyre, családba kerülhetnek. Itt jó nekik, de ez nem azt jelenti, hogy itt kell éljék az életüket. Az mégis más, ha van egy családjuk, naponta minden családtag odamegy hozzájuk egy kicsit, sétáltatják, szabadon vannak egy háznál. Az az ő életük, nem az, hogy itt legyenek bent. 

Sokan mondják, hogy „jaj de jó, milyen jó ez a menhely”. Igen, jól bánunk velük, jó helyen vannak, de mégsem azt kéne erősíteni, hogy itt milyen jó, hanem azt, hogy milyen jó lehetne nekik egy családnál…

A városi kutyamenhely Székelyudvarhely Felsőboldogfalva felőli kijáratánál, a régi szeméttelep helyén található. Hétfőtől péntekig reggel 10 és este 18 óra között lehet látogatni.