Ajtóstól rontott be a házba a sportélet hétvégén Székelyudvarhelyen, hiszen az asztalitenisz Bajnokok Ligája mérkőzések mellett hazai pályán játszott az SZFC, a Vasas, az FK, illetve az új terveket szövögető Hargita Kézilabda Klub is. Utóbbi 2022–23-as szezonját vasárnap, szeptember 11-én hazai pályán kezdte a galaciak főleg ifjúsági 1-es játékosokból álló fiókcsapata ellen. 

Kedvelem a csapatot, amikor elkezdtem sporttudósításokat írni és járni a javával vereséggel végződő mérkőzéseikre, hálásak voltak a csapat dolgainak mediatizálásáért és a meccseken készült fotósorozatokért.

Fotó: GÁL ELŐD

A mérkőzés ugyan tizenegytől kezdődik, fél 11-re érkeztem meg a csarnokhoz, így is félóra késéssel, hogy elkészüljön a nagy csapatfotó, hiszen végre szép számban összegyűlt a keret az első hazai mérkőzésre. Nem úgy, mint

az augusztusi eleji, hargitai edzőtáborra,

ahol kiérkezésemkor először nem találok sehol senkit, aztán észreveszem a távolban futó embereket, akik – jobban megvizsgálva –  a Hargita Kézilabda Klub játékosai. Ezzel az egyhetes edzőtáborral nyitják meg az idényt, a labdás edzéseket csak az ezt követő hétfőn kezdik meg, most a cél visszanyerni a kondíciót.

Sok a hiányzó, a nagyobbak közül Sándor Aliz van kint – akinek a korosztályos, ifjúsági kettes és hármas csapatai is itt vannak, de fel lehet fedezni néhány régi, új arcot: Mester Noémi és Szabó Szilvia is itt a csapattal. Ő Besztercén, a helyi Gloriánál eltöltött hét év után tér haza, ahol bajnoki bronzérmes, és ahonnan a válogatottig is eljutott. Igaz, az utóbbi idényben, térdsérülése után a többnyire a másodosztályos fiókcsapatban kapott szerepet.

Korábban, amikor rehabilitációját végezte Udvarhelyen is, interjút készítettünk Szilviával. Mostanra sikerül elég őszintén beszélni, elmondja, egy picit válaszút ez neki. Itt, a Hargitánál szeretne még egy esélyt adni a kézilabdának profi szinten, – mert amatőr szinten sosem engedi el – és ez egy nagyon jó lehetőség erre. 

Ahogy nagyon jó lehetőség a Hargita Kézilabda Klubnak is, amelyben egy példakép szerep is lehet az övé, hisz a lányoknak nagyon fontos lenne, hogy lássanak valakit, aki ennek szentelte az életét, akinek van tapasztalata, aki felnőtt a kézilabdában, mondom. Szilvia egyet is ért, és gond nélkül vállalja a szerepet, mondja. „Win-win”, egyezünk ki, hiszen ahogy neki egy újabb lökést adhat, a csapat is kaphat tőle egyet.

Jól van a térde, árulja el, hozzátéve, hogy az lesz az igazi vízválasztó, amikor folyamatos terhelésnek – mindennapi edzéseknek és hétvégi mérkőzéseknek – lesz kitéve. Az edzőtábort jól bírja, ahogy a többiek is.

„A határaikat túllépve is, de csinálják”

– mondja Szilvia róluk. Főleg futóedzéseket kell teljesíteniük. Két kilométerrel kezdenek, majd futnak egy négyest, aztán jöhet a nyolc, majd ismét négy és ismét kettő. Ez a napi adag. Reggelente erőedzések vannak: fekvők, felülések, avat be Márton Adél, akit a jövőjéről és főleg a kézilabdával kapcsolatos jövőjéről is kérdezek, hiszen idén érettségizik. Nem tudja, zárja rövidre.

A lányoknak mára extrameló is jut, farakás van, hiszen besegítenek a ház tulajának, aki támogatása jeléül kedvezményesen bocsátotta rendelkezésükre a szállást. Van, aki inkább a további futóköröket választja, de az ellenkezője is: „jöhet a fa, csak többet ne fussunk”, hallom.

Ugyan szintidőt nem határoztak meg a lányok, folyamatosan, minden kör teljesítése után kérdezgeti Gergely Nóra és Dénes Szidi, hogy hol jár a stopper. Motiváltak, amire nagyon nagy szükség lesz, hiszen idén mérkőzéseket szeretnének nyerni, mondja el Mester Zsolt, a csapat edzője, amikor annyit fogyott a farakás, hogy „leülhetünk”.

Nagyon szerettek volna egyet nyerni tavaly is – ez össze is jött, de a csapat, amelyet megvertek, visszalépett a bajnokságtól –, amiatt viszont elégedett Mester, hogy végigcsinálták a szezont. Ezért nagyon hálás azoknak a támogatóknak, akiknek ezt köszönheti. Beszéljünk

a jövőről és a tervekről,

mondom neki. Terveztek volna, de most a körülmények miatt nem nagyon lehet, nehéz időszakot élnek, ahogy a többi sportegyesület is. Jobb lett a költségvetés, de az útiköltségek, szállás, étkezés ára, igazából mindennek az ára megsokszorozódott. „Tegnapelőtt lett nyilvános a bírói díjak emelése, ami azt jelenti, hogy a két pályabíró és az asztalbírók díjával 2.500 lejig el tud futni egy hazai meccs költsége. Tavaly 1.500 lejből megúsztunk mindent” – számol az edző.

Egy négy-ötéves tervet tűztek ki célul 1-2 évvel ezelőtt, amelynek végén a feljutás szerepel. Mester szerint azzal, hogy a tavalyi ifi egyesek mellé hoztak néhány tapasztaltabb játékost, ebben a tervben megléptek egy lépcsőt, még ha nem is akkorát, mint szerettek volna. Sokat segíthet Szilvia szerinte, és Szilviának is az, hogy végre itthon újra az elsőszámú lehet, és vezetőként lehet a lányok mellett. „Nem azt várom el tőle, hogy megnyerjen minden meccset, hanem hogy az edzésen, az öltözőben, és a mérkőzések azon periódusaiban, amikor kell, tudjon előlépni” – fogalmaz.

Tervben volt további játékosok igazolása is, de a már említett körülmények miatt, egyelőre ez várat magára. Ami a kapusposztot illeti, Sánduly Zsófinak Mihály Orsi fog majd besegíteni. A fogarasi alakulat, Larisa Cerghit és Lavinia Heleria nem maradnak az idényre, hisz Fogarason is másodosztályú csapat indul, igaz, Larisa máshonnan kapott szerződést, de a kisebbek közül, az ifjúsági kettes csapatból feljátszanak majd néhányan, hiszen közöttük is van 1-2 nagyon tehetséges játékos, akinek már most hasznát vehetik.

Idén már nem indít ifi 1-es korosztályban csapatot Udvarhely, osztja meg Mester. Többen ki is nőtték a korosztályt, és a felnőtt másodosztály bőven elég azoknak, aki még nem. „Ő a következő idényre egy jóval érettebb játékot szeretne, ehhez az is kell, hogy idén a lányoknak legyen sikerélménye is, nyerjenek mérkőzéseket. Hogy mennyi erre a reális esély, azt nehéz volt előzetesen megjósolni, hiszen az ország olyan régiójának csapataival tették egy csoportba a Hargita Kézilabda Klubot, amellyel eddig nem. Két tízfős és egy tizenegy fős csoportba osztották a másodosztályba beiratkozó 31 csapatot, az udvarhelyiek Galac mellett két bákói csapattal, a brassói Coronával, Sepsiszentgyörggyel, Piatra Neamț-cal, Fogarassal, Románvásárral és Jászvásárral a B jelű csoportba kerültek, és egy bő hónappal az edzőtábor után

jöhetett az első erőfelmérő.

Győzni akarunk, mondja Mester, aki szintén reggel óta ott sürög a csarnokban, nem ismerik az erőviszonyokat, de ettől függetlenül úgy gondolja, most elég erős a keret hozzá. És bizony fel is jön az első sor Szabó Szilviával, Mester Noémivel, vagy éppen Sándor Alizzal, Lukács Erikával, Chiratcu Andival, tehát jócskán akadt rutin a hazaiak térfelén, és mellettük az eddig kitartó és legjobb ifjúsági egyesek: Miklós Flóra, Márton Kinga, Márton Adél, Dénes Szidi, Fodor Bernadett és a széleken Kosza Kincső, Gergely Nóra, a kapuban Sánduly Zsófi. Az ifi kettesek közül Paula Cramba is beöltözött, aki szintén erősítés lehet az idényre, és olyan kiegészítő emberekkel lett teljes a pad, mint Ördög Andrea, Major Nóra.

Üdítő volt látni azt is, hogy annak ellenére, hogy az első mérkőzés volt, amire egy tíz lejes belépőt kellett váltani, szépen begyűltek a nézők a csarnok egyik tribünjére. És ezt meghálálva már a sípszó után megragadta az irányítást a Mester-csapat, akik Gergely Nóra góljával szereztek vezetést. Válaszolgattak a galaciak, de tartották lépéselőnyüket az udvarhelyiek, Nóra és Szabó Szilvia felváltva dobták a gólokat, és a csapat védelme is látványosan javult egyet, a tavalyi szezon egyes meccsein jellemző átjáróházat egy elég masszív váltotta, aminek a galaciak féltek nekimenni.

Hozzá kell tenni, hogy ez azzal is járt, hogy ugyan volt egy olyan periódus, amikor a vendégek negyedórán keresztül nem dobtak akciógólt, de cserébe Daria Berezan öt hetest is bevágott. A félidő végén is szorosan kapaszkodtak az udvarhelyiekre, akiknél a mérkőzés első húsz percében nagyon vállaló Szilvia góljait pótolta a csapat: Paula Cramba, Mester Noémi, Dénes Szidi és Kosza Kincső is eredményes volt. Ennek ellenére a félidő végén merített plusz energiákból egyenlített Galac.

És ők jöttek ki jobban a második félidőre is. Akárcsak az udvarhelyiek az első játékrészben, megszerezték a vezetést, majd folyamatosan tartották egy-két gólos lépéselőnyüket. És lett volna több is, ha Szabó Szilvia nem tartja meccsben őket, rajta kívül Gergely Nóra tudott betalálni az első tíz percben, és rengeteg hibát jegyeztek az udvarhelyi lövők.

Amikor Szilvia is kihagyott egy hetest, sorsfordító lehetett, hogy bemegy-e a következő. Dénes Szidi állt oda, és bedobta, egyenlített a Hargita. Egyik csapat támadójátéka sem tűnt ekkor már olyan acélosnak, miután újra Szilvia volt a gólfelelős a Hargitánál, a galaciak is csak elvétve találtak be, és saját helyzetüket – több két perces kiállítást kapva – még megnehezítették. Ahogy mondani szokták, időkérés teszi a mestert, időt is kért az udvarhelyi edző a meccs hajrája előtt.

És a pályára visszatérve a közönség is meghálálta az eddigi jó játékot és nagyszerű utolsó percekbe hajszolta Mester csapatát. Akárcsak az első félidő hajrájában, a társak előálltak Szabó Szilvi mellé, és míg Sánduly Zsófi védett 1-2 fontos pillanatban, ők gólokkal tehermentesítették az átlövőt. Míg ők a háromszor is megzörgették a hálót a hajrában, a galaciaknak csak egyszer sikerült, így még a kihagyott, felső kapufán csattanó ziccer is belefért a Hargita Kézilabda Klubnak, amely 25–23-ra nyerte mérkőzését.

Az ötödik helyről, százszázalékos mutatóval várja a következőt, amelyet a Bányai sporttermében játszanak szombaton, szeptember 17-én 11 órától az éppen előttük, a negyedik helyen álló bákói csapattal.