Jutka és Kobra kis időre különváltak. Míg Jutka hazajött a gyerekekkel, és itthonról aggódott Kobráért, Kobra Lehellel küzdött a hullámokkal a Hargitán. De mi szépet láttak?

Jutka, Kolozsvár, 2019. 09. 09., szombat

Aggódom. Péntek óta nem beszéltem Kobrával. A Földközi-tengeren szeli a hullámokat valahol. A nagy hullámokat, erős szélben. Csütörtökön elindultak, de – mert túl nagy volt a hullám –, visszatértek.

S ami Kobrának nagy, nekem az óriási.

A Predict wind nevezetű aplikáció szombat délig 20 csomós erősségű szelet mutat, ez a nyílt vizen nagy hullámokat tud ám kelteni. Első nagy átkelésünk Lastovo szigetéről történt. Lastovo szigete, természeti park, melyet komppal lehet megközelíteni. Horvátország gyöngyszeme. Itt éreztük igazán szabadnak magunkat. Biciklizve gyönyörködtünk benne. Mindenkinek ajánlom, egy 46 km² területen fekvő csoda, ahol lehet túrázni, kempingezni, fürödni, zene fesztiválon részt venni, akár biciklit kölcsönözni.

Biciklizés a parton

Az átkelés előtt rengeteget böngésztük a szelet, várva a megfelelő ablakot, hogy elindulhassunk. Nyitott voltam, kíváncsi és optimista. Sokat olvastam ilyen átkelésekről. Előre elkészítettem az ételt, a gyermekeknek váltóruhát s vastag ruhát, megágyaztunk a hátsó kabinba, gyömbért ettem s az Emetiral is előkerült.

Lastovo szigetétől Manfredoniáig 90 mérföld van, ami másfél nap. Bárhogy csűrtűk-csavartuk, éjszaka is kellett vitorláznunk. Én, a sötéttől tartottam a leginkább.

A déli lastovoi kijelentkezés után negyedórán belül el kellett hagyni a szigetet. Abban az órában, ha tudtam volna, hogy milyen éjszaka vár rám, nem indultam volna el.

Lastovo szigetét elhagyva a hullámmentes zónában

Délutántól erősödött meg a szél, és kaptak erőre a hullámok is. Nem ettem semmit, mégis utolért a tengeri betegség, azonban a gyermekeket is kellett rendezni. Kobra kormányzott. A hajó vadul csapongott a hullámokon, le és fel, éjszaka többnyire jobbra-balra dülöngélve. Lili sokat sírt, mikor nem aludt, Zalán élvezte a hullámvasutat, s az éjszakát végigaludta, csak épp esti mese nélkül. Akkor jöttem rá, hogy igen félős vagyok ám.

Grande Mama

Az utazásunk előtti napon Kobra elment az állomásra, ahol az AST irodában meg akarta venni az jegyeket. Kiderült, hogy csak aznap lehet őket beváltani. Az AST iroda Catániában a Via Don Luigi Sturzo utcában van.

Biciklivel már bejárta a világot, most hajóval és családdal indult földkörüli útra Kobra, azaz Szabó Zoltán. Ha idejük engedi, Jutka és Kobra a következő négy évben rendszeresen jelentkeznek majd élménybeszámolóikkal az uh.ro-n. Arról, hogy miért indultak el, és hová mennek, itt olvashatsz bővebben.

Ez az élmény a konfortzónából való eltávolódás, mert több mint kilépés, hátborzongató volt. Szívszorító érzés ejtett rabul egész éjjel. Ahányszor felmentem Kobrához, megnyugtatott afelől, hogy ura a helyzetnek, megkönnyebülten mentem le, mindaddig, míg az ágyra lefeküdve megláttam a felső ablakokra csapodó vizet, s fogóztam, le ne essek az ágyból. De az Úr vigyázott kicsiny családunkra, s reggel 9 órakor partot értünk. Azon az éjjelen kb.18 csomós szél volt, nagyobbacska széllökésekkel. Ma éjjel 21 csomós szélben is vitorlázhatott Kobra. S ki tudja, mekkorák voltak a széllökések… Mondjuk, a hullámok mérete is döntő.

A harmadik országba készül bejelentkezni ingó-bingó otthonunk, a Hargita. Mindezidáig összesen egy hosszabb, és két rövidebb átkelésen voltam jelen. Az első után nagyon féltem a következőktől. A következtetéseket levonva a második átkelésnél részletesebben kielemeztük az időjárást. Santa Maria di Leucaban horgonyoztunk, augusztus 15. lévén várnunk kellett, ahogy Móra is írja versében „Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak”. Számos olasz turista jött el erre a helyre, különlegessége abban rejlik, hogy a Nagyboldogasszony nevét viseli. Ez a nap a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe.

Santa Maria di Leuca világítórtornya

Hajnalban hagytuk el a várost, 70 mérföld állt előttünk. Ekkor már a Jón-tengeren hajókáztunk. Ezt az átkelést nagyon szerettem, főleg, amikor megláttam életem első delfinjét felbukkani a vízből, ujjongtam örömömben. Sajnos, a gyermekek lemaradtak az eseményről. Félúton Kobra két matracot is felszedett.

S a harmadik átkelés, ami a legrövidebb volt, 60 mérföldnyi, Palizzi Marina horgonyzó helyétől egész Taormináig (Szicília). Ez az út is kellemesebben telt, mint az első. Vajon azért, mert nappal utaztunk? Mindenesetre minden átkelés után levontuk a következtetéseket, hibáinkból tanulva, lelkesedéssel és elszántan haladunk tovább.

Azóta a Hargita már átkelt a Tirrén-tengeren, Szicília és Szardínia között, s most vagdossa a Földközi-tenger hullámait. Vajon, hogy bírja a kapitány s a legénysége? Hétfőig megtudom?

Kobra, Hargita vitorláshajó, 2019. szeptember 11.

Minden jó, ha jó a hajó. Szardínia és Menorca közötti távolság, ahonnan indultunk és Mao városa között, az én mérésem szerint légvonalban 235 mérföld.

Csütörtök reggel indultunk, számítottunk megállni üzemanyagot és élelmet venni. Cala Verdenél, 5 mérföldre, ahogy elindultunk, meg is álltunk a kicsi kikötő bejárata előtt és innen csónakon eveztem be vásárolni. Mindennel felpakolva indultunk neki egy nagy hajrával a három napra tervezett útnak. Szardínia sarkáig tartott ez a szakasz, Cala Galeraig.

Itt már fújt a 20 csomós szél, a hullámok is 2 méter magasak voltak, mikor úgy döntöttem, hogy az éjszakát a biztonságos öbölben töltjük, és várjuk, hogy elmúljon a szeles idő.

Reggel még rosszabb volt az előrejelzés.

Kialakult északon a Mistralnak nevezett időjárási jelenség. Ez északról délre fújó erős szél, ami eltarthat több mint egy hétig. Végül nem a józan eszünkre hallgattunk, hanem ki akartuk próbálni. Kibírunk mi három napot a jég hátán is, mondtuk egymásnak. Na, ezt már nem így gondoltuk délután az ötméteres hullámok között.

Szóval, reggel még nézegettük az időjárás előrejelzéseit, és úgy láttuk, hogy Menorca felé az utunk Menorca jóval a vihar magja alatti részén vezet át, kb. 15 csomós és kétméteres hullámok között. Az eredmény az lett, hogy már a délelőtti órákban állandó 20–25 csomó között fújt a szél. A hullámok is így emelkedtek 2-ről 4–5 méter magasra. A délutáni, hosszan elnyúló 3–5 méteres hullámok szépek voltak. Lassan képződtek, gyöngyözött a buborék fel az oldalukon, ahogy emeltek minket a hátukra, és csúsztattak le a túlsó felükön. Ilyenkor addig lassult a hajó, 1,6 csomósra, hogy szinte nem ért fel a  tetejére, és a túlsó felén felgyorsult egészen 6,5-re.

Kevés energiánk maradt délutánra szépséget keresni a tenger közepén. A délelőtti, kisebb kétméteres hullámok voltak a nehezen bírhatóak. Annyira megráztak minket, hogy Lehel tengeri beteg lett. Ezek után csak a pihenésre és a kormányzásra figyeltünk. A sötétedés után enyhült a szél 18–20 csomósra, a hullám is 2–3 méteresre. Ezzel elmaradt a ringató reggae, és valami szaggatott break dance vette át a helyét. Spriccelt a víz, sós volt minden, hideg volt a kormány mellett, nem kíméltük a motort. Én voltam a kormánynál hajnalban,

már nagyon vártam a napot.

A szombat (szeptember 7.) reggel meghozta a szél enyhülését, lecsökkent 15 csomósra. Végre tud aludni Lehel, és én írni. Délután 4 óra van, és még mindig van 96 mérföld. Sehol senki a láthatáron, meg madarak sincsenek. Milyen értelmetlen itt lenni, de szükségem van erre a végtelen látványra, nagy hullámokra, hogy átérezzem a régi nagy utazók, felfedezők világát. Ez a hold sütött rájuk, ezekben a csillagokban gyönyörködtek ők is.

Délutánra kezdett elfáradni a szél, de mi is. Lehel már nagyon meg akart érkezni. Aludtam egyet, és én kezdtem az első éjszakai őrséget. A lenyugvó nap végleg megformázta a szerethető tengert, és végre kibontott vitorlákkal mentünk bele az éjszakába.

 Az Öreg Lány felvette hétmérföldes csizmáját

Növekvőben lévő hold vette át a naptól az éjszakai műszakot. Irányt mutat most is, mint a régi idők nagy utazóinak. Az ég annyi csillagot mutat a tengereken vitorlázónak, amennyit a városban lakónak soha. Az Öreg Lány, így hívom mostanában a hajónkat, felhúzta 7 mérföldet lépő csizmáját, és elkezdte fogyasztani a hátralevő távot. Csökkentek a hullámok, megfelelő irányú szelet fogtunk be, és még a motort is hagytuk alapjáratban menni.

 

Kobra, Jutka és a gyerekek kalandjait az Óperenciás tengeren is túl c. Facebook-oldalon követheted.

Ez a megoldás adott egy jó egyensúlyt a hajónak, alig kellett hozzáérni a kormányhoz, és a sebessége is hét mérföld körül mozgott óránként. Így jóval hamarabb érkeztünk meg, mint gondoltunk Menorca szigetére. Nem kellett sokat győzködnünk egymást a kikötés módjáról. Hamar egyezségre jutottunk abban, hogy kikötőben állunk meg pihenni, ahol nem mozog alattunk a világ, és kőlapokkal borított szárazföldre akarunk lépni. Jól esett a pihenés és az erre az alkalomra tartott, utolsó Igazi Csíki Sör.